Csodálatos véletlen, vagy összeesküvés? Két olvasónk, cs.mate és DanielMurphy egy napon belül két pókeres írást küldött - a mai, egyesített posztot nekik köszönhetitek.

-Szevasz Ferikém, de rég találkoztunk. Mi a helyzet, asszonnyal jól megvagytok?

-Vagyogatunk, persze. De mit keresel te erre, nem a város másik felén laksz?

-Hát, az a helyzet, hogy épp egy kemény pókerpartiról jövök, itt voltunk, a Royalban a Nikivel. Őszintén szólva, mostanában elég gyakran járunk ide, szinte minden este itt verjük a blattot.

-Nem mondod, hogy már te is rákattantál erre a póker-dologra. Olvasom, hogy egyre nagyobb divat, de nem gondoltam volna, hogy már te is játszol. Bár, ami azt illeti, jómagam sem vagyok teljesen laikus a témában, gyerekkoromban a nagyapám megtanított az ötlapos cserélősre, és ha jól emlékszem párszor meg is vertem az öreget. Persze mi csak gombokban játszottunk, semmi komoly tét. Te is ezt az ötlapost nyomod?

-Jaj, ne nevettess, az kezdőknek való. Én kétlapos Texas Hold’em-et játszom, tudod, ami a tévében is van. Most nem megyek bele a részletekbe, de ez a játék sokkal több koncentrációt és tudást igényel. Persze elsőre ijesztő, az a sok hívás meg emelés, de ha egyszer ráérzel, onnantól már nagyon élvezetes. Nikusom és én egy házibuliban próbáltuk ki először, és képzeld: ő nyerte az egész partit, pedig tényleg akkor játszott először.

-Beszarás. És azóta játszotok rendszeresen, meg minden?

-Persze. Általában kártyatermekbe járunk, de vettünk otthonra filcet meg zsetonokat, úgyhogy, ha nincs kedvünk elmenni, akkor csak áthívjuk néhány pókerőrült barátunkat.

-Az laza. És a neten is nyomod?

-Háát, próbáltam, de egyszerűen nem nekem való. Tudom, hogy ott nagyobb pénzek forognak, de elveszik az egésznek a varázsa. Vágod, hogy ott ülsz lenn egy füstös kis kocsmában, hajnali háromkor, és heads up-olsz valami kövér fickóval, aki azt állítja, hogy ő nyerte a ’87es WSOP-t, és látod, ahogy csorog végig a homlokán az izzadtság, miközben azon gondolkozik, hogy megadja-e az all in-edet. Bárki bármit mondjon, ezzel az érzéssel semmi nem ér fel.

-Azér’ ilyenkor lecsúszik néhány feles, nem?

-Tudod, az elején azt hittem, kell innom, hogy ellazuljak, de idővel rájöttem, hogy a teljes koncentrációhoz teljes józanság kell. Nem adhatod meg azt az előnyt az ellenfeleidnek, hogy az alkohol miatt nem százszázalékos az ítélőképességed. A teljes játékstílusom megváltozott, mióta nem iszom. Azóta látom, hogy ez az egész pókerezés egy hosszú tanulási folyamat, aminek talán sosem érsz a végére.

-Mióta is játszol?

-Ööö… úgy négy és fél hete.

-Hát az már komoly. De még mindig nem fér a fejembe… te sosem voltál az a szerencsejátékos-alkat.

-Khmm… most ugye csak viccelsz. Bár nem te vagy az első, akitől ezt hallom. Hadd homályosítsalak fel: a póker nem szerencsejáték. Ez nem rulett, vagy blackjack: hosszú távon mindig megmutatkozik a tudás. Persze a szerencsefaktort sem lehet figyelmen kívül hagyni, ma is, ahogy kikaptam…

-Na, mesélj!

-Ááá, csak untatnálak. De ha már így összefutottunk, nem tudnál kölcsönadni két ezredest? Tíz perc múlva kezdődik a következő kör, és pont annyi hiányzik a beülőmhöz. Mégse mehetek haza teljesen leégve.

-Persze, tessék, ráérsz megadni.

-Figyi, akkor dobj már rá még egy ezrest, asszem ledöntök néhány Borostyánt is.

-De nem azt mondtad, hogy ne…

-Ferikém, tudod, hogy van ez. Bátraké a szerencse!

A modoros pókeres

Kis hazánkban is egyre többen és többen kergetik szerencséjüket a pókerasztalnál. Teszik ezt akár egy újonnan nyílt pókerteremben, akár egy haver pecójában összegyűlve. Néha-néha jómagam is zsugázom egy jót a srácokkal, a legutóbbi ilyen eset során döbbentem rá, hogy a pókervilág modorosságai még nem kerültek górcső alá a blogon.

Következzenek hát a pókertársadalom tipikus alakjai. A bemutatott kategóriák nem mindegyike modoros, némelyiknél pusztán a sztereotípiák világában kalandozunk, illetve az írás természetesen az öniróniától sem mentes.

---

 

A megrögzött pókerellenes

Ő éppen, hogy nem a kártyás társadalom tagja, de érdemes róla is említést tenni. A pókerellenes két fő indíttatásból szokta ellenezni az elmúlt évek felkapott szerencsejátékát:

Az első típus általában véve kerülendőnek tartja a hazardírozást, a póker gyors elterjedését a globalizmus velejárójának érzi, legextrémebb típusa pedig ebben is cionista összeesküvést lát.

"Ez az egész a média műve. A kereskedelmi tévékben is ott kártyázik az összes híresség Majkával az élen, meg Korda Gyuri a Sport Klubon, közben meg csak rászoktatják a fiatalokat a szerencsejátékra."

"Hallottam, hogy a Hajógyári szigeten izraeli cég épít hatalmas szerencsejáték-komplexumot, közben meg a médiában még a csapból is póker folyik, nyilván véletlen."

A második típus nem hiszi el, hogy a pókerben a szerencsén kívül szerepet játszhat a tudás, az egészet csak hazárdjátéknak tartja. Ebbéli hitét semmi és senki nem ingathatja meg (az megvan, amikor valaki meg van győződve arról, hogy ha ő 10 éve ugyanazokkal a számokkal lottózik, akkor nagyobb esélye van a jövő héten nyerni, mint nekem, vagy hogy az 1-2-3-4-5 kombinációnak kisebb az esélye, mint az össze-vissza számoknak? Brrr...)

"Ezt minek mutatják a tévében? Ilyen erővel azt is közvetíthetnék, ahogy valaki félkarú rablóval játszik, vagy lottószelvényeket tölt ki."

"-A pókerben nincs tudás. Mi van akkor, ha egy profi meg egy amatőr játszik, all-in mennek, és a profi veszít. Akkor most az amatőr megverte a profit, nem?
-De igen (bazdmeg)."

Természetesen a másik véglet is hasonlóan irritáló tud lenni, aki mindenáron arról akar meggyőzni, hogy a póker ugyanolyan észjáték, mint a sakk, és hogy a profi egy játszma alatt is zseniális húzásokkal lejátsza a gyengébb játékost. (Jelen sorok írója szerint a megoldás valahol a két véglet között van :-))

 

A tudatlan

Nemrég ismerkedett meg a pókerrel, de absztrakciós érzék hiányában nem igazán érti a játék taktikai megfontolásainak még legegyszerűbbjeit sem, a legtöbb esetben ezeket később sem fogja tudni elsajátítani.

"De hát hogy lehet flop előtt emelni? Hiszen akkor még nem lehet tudni, hogy milyen lapok fognak jönni!?"

"Megadtam, mert csak egy kettes kellett volna a soromhoz."

Emellett nem kizárt, hogy a tudatlanból a haveri körben sikeres játékos válik, aki intuitív módon, illetve a többi játékos kiismerésével a megfelelő időpontokban blöffölve gyakran veri meg ellenfeleit, de magasabb szinten, például amikor először megy el a közeli pókerterem néhány ezer forintos versenyére, általában esélye sincs a tapasztaltabbak ellen.

 

A külcsínes

Akinek nagyon fontos a megjelenés. Napszemüveg, MP3-lejátszó, baseballsapka (Amerikában valószínűleg cowboykalap), lapvédő kabala nélkül nem ül le a kártyaasztalhoz. Extrémebb válfaja egyéb kiegészítőkkel is színesíti megjelenését: pókeres kulcstartó, royal flössös vagy "all-in"-feliratos póló pluszpontot érnek, az olyanokról pedig, akik egy pikkászt tetováltatnak magukra, jobb nem is beszélni. (Ő az a típusú ember, aki pl. ha autóbuzi lenne, akkor első dolga lenne egy CD-t a visszapillantóra akasztani, fénycsövet a kocsi aljára beszerelni, stb.)

Nagyon komolyan tudja venni a dolgot, még akkor is, ha csak aprópénzben játszik a haverjaival. Kritikus szituációkban elfordul, vagy az asztalra hajtja a fejét és kapucnival takarja le magát, hogy még véletlenül se árulhasson el semmilyen jelet magáról.

 

A trükközős

Gyakran külcsínes is - ez a típus általában nem játszik jól, de egyébiránt rendkívül profinak látszik. Egy kézzel, a levegőben keveri a paklit, közben laposan oldalra sandít, hogy figyelik-e, és hogy hátha valaki megdícséri bámulatos technikáját. Játék közben folyamatosan a zsetonjait babrálja, kavargatja őket (shuffle), extrém esetben az öklén görgeti végig azokat. Ha valaki rákérdez egyik-másik trükkjére, általában úgy csinál, mintha öntudatlanul tenné, amit tesz:

"-Hú, azt hogy csináltad?

-Mit?... Ja, hogy végiggörgettem két zsetont az orrnyergemen, miközben a paklit a fogaimmal kevertem? Nem tudom, észre sem vettem, ezek csak úgy jönnek..."

 

A megmagyarázós

Minden döntését meg kell indokolnia, és a többieket is folyamatos tanácsokkal/kritikával látja el, amíg észre nem veszi, hogy már mindenki rohadtul unja (általában nem veszi észre).

"Osszuk már le, hogy mi jött volna! Látod, nem jött a király. Tudtam, hogy két magas lapod van, azért hívtam, persze a dobás jó döntés volt részedről."

Imádja megnézni az asztalon heverő lapokat, legyenek azok már eldobott handek vagy más játékosok lapjai.

"De hát én már eldobtam, csak azt néztem meg, hogy a Peti mit dobott... Jaj, most ezen semmi nem fog múlni, úgy csinálsz, mintha nem tudom, hol lennénk!"

Ha szépen megkéred, hogy a te lapodat többet ne nézze meg még akkor sem, ha már eldobtad, felháborodik. Szerény véleményem szerint a legidegesítőbb fajta az, aki előre leosztja középre az öt lapot lefordítva, hogy később csak fel kelljen fordítani azokat.

 

A szakzsargon mestere

A kezdő játékosok néhány hét pókerezés után könnyen átlépnek ebbe a kategóriába. Aki eddig is szerette az angolból származó rövidítéseket (btw, wtf, etc.), az itt tobzódni fog.

Sajnos az angol pókeres szakkifejezések szóban nehezen használhatók, ezért ez a típus inkább írott formában éli ki magát. A pókeres fórumok réme, átlagos halandó garantáltan egy szót sem ért meg a kommentjeiből.

"Pozíción kívül egy drawheavy boardon minek checkelsz? Inkább bet, kapod a raise-t a valószínüsíthetö drawtól, te meg 3bet all-in."

"UTG limpel, aggro button raise 1000-ig, kisvak 5000-es stackkel foldol, én meg maradék zsetonommal autocall."

---

 

A fenti lista természetesen nem teljes, inkább a hobbipókereseket fedi le, a profi kártyások világának kielemzése még várat magára ;-).

Én szerintem a fent tárgyalt típusokon belül a megrögzött kártya- és társasjáték-ellenes vagyok: a legjobban mindig azt utáltam, ha bármilyen összejövetelen - akár ismeretlen társaságban - meg akartak tanítani valami új játékra.

Kimaradt még a Korda Gyuri-rajongók hada a klárikámozással, aranyköpések idézgetésével (És megadja! Ugye, hogy úgy?), szigetes fellépéseken csápolás - esetleg az És megint dühbe jövünk dialógusainak hibátlan felmondásával. De azt majd megírom én :-))

Kösz még egyszer cs.maténak a párbeszédet, DanielMurphynek pedig a tipológiát!