-Na mit stresszelsz már megint? Nyugalom, a hosszú élet ritka!

-Te, már sokadszorra fogadom meg, hogy nem olvasok híreket meg semmit, de nem bírom ki. Tiszta ideg vagyok.

-Mer mér is?

-Ezek a paraszt dohányosok. A város tiszta cigarettacsikk, az étteremben pofámba fújják a füstöt, meg se kérdezik, hogy rágyújthatnak-e, a buszra úgy szállnak fel, hogy lebasszák a dekket a földre, és mindent bent eresztenek ki, tovább is van, mondjam még?

-Hát igen, sajnos ilyenek is vannak. Jómagam és környezetem viszont szerencsére a korrekt dohányosok közé tartozunk. Nemdohányzó jelenlétében nem gyújtunk rá soha. Ez az első és legfontosabb szabály. Az utcán pedig soha nem dobjuk el a csikket. Zsebhamutartót hordunk magunknál, szépen kinyitjuk, beleszórunk mindent, összepattintjuk, szevasz. És arról is vannak már tanulmányok, hogy a dohányosok higiénikusabbak a nemdohányoknál, mert gyakrabban mosnak kezet vagy tisztálkodnak a cigiszag miatt.

-Aha, értem. Hát ti vagytok az üdítő kivételek. De az autósok! Beszarok. A zebrán már csak futólépésben merek átmenni, mert elbasznak, még a gázra jobban is rálépnek a parasztok. Kanyarodó kocsiknál még durvább: ott még rád is dudálnak, ha sétálva merészelsz átkelni. Utolsó férgek.

-Bizony, az én életemet is megkeresítik az ilyen vezetők. Szerencsére egyre többen vagyunk, akik javítják a közlekedési morált. Én már ha csak azt látom, hogy valaki az út szélén áll, már akkor lassítok és jelzek neki, hogy átkelhet. Gondosan ügyelve arra, hogy szemből ne jöjjön senki, vagy ne előzzenek közben. A zebra pedig szent dolog - azért nem szabad azt a hőbörgő kisebbséget összemosni a bunkókkal. Fejlődünk, hálisten. Én igyekszem környezettudatosan is használni az autót: hétköznap P&R, és bérlettel utazom tovább Békásról - hosszabb kirándulásokkor pedig ott van a tetőcsomagtartón a két bringa, és nem félünk kerekezni sem.

-Dicséretes.

-Megnyugodtál?

-Nem maradéktalanul. Túl sokat olvastam. Vannak ezek a kvados barmok, akik az erőkben ralliznak - persze nem feltétlenül télen. Olvastam, hogy milyen károkat okoznak.

-Ne is mondd. Sajnos minden jaszkari hülyegyerek hozzáfér már a quadokhoz, és miattuk alakult ki ez a fals kép bennetek. Mi is sokat járunk pár haverral, és biztosíthatlak, hogy ez egy gyönyörű időtöltés - és igenis lehet úgy űzni, hogy a természetben ne tegyél komolyabb kárt. Nem beszélve arról, hogy rengeteg helyre máshogy nem is lehet eljutni a terep viszontagságai miatt: az erdészeknek is számtalan alkalommal besegítettünk már vadmentésben, mindenben. Ne tévesszük össze a tahókat a mértéktartó quadosokkal!

-Na, ilyen is van tehát. Erdészek. Meg a vadászok. Na azokra rendeznék hajtóvadászatot egy napra... így is folyton csak röhögök, ha vadászbalesetekről olvasok! Meg a sok rabsic, pusztítanak ezek mindent.

-Ne legyél demagóg, te is megeszed a szarvaspörit, nemdebár? Dedebár. A vadászat pedig igenis egy gyönyörű sport, a természetben. És nehogy azt hidd, hogy az egész az öldöklésről szól, meg hogy csak puff, és ott van a vad, dehogyis. Mindenhez érteni kell: az erdő növény- és állatvilágához, az évszakokhoz, napszakokhoz, a szakszerű elejtési technikákhoz, a feldolgozási technikákhoz, a kutyák idomításához, mindenhez. Mi csakis engedéllyel, a vadásztársaság keretein belül vadászunk, tilalmi időn kívül természetesen, minden szabály betartása mellett - ezzel az élővilág egészséges egyensúlyát is fenntartva.

-Az igen! Bárcsak mindenki ilyen korrekt volna. Gondolom, a testépítést is csak természetes módszerekkel űzöd.

-Persze. Mindig vannak, akik nem tiszta eszközökkel edzenek, de én csakis naturál módon csinálom. Nem éri meg csalni - hosszú távon visszaüt. Én amondó vagyok, nem szabad kizsákmányolni a testünket. És az erőmmel se élek vissza, ha kötekednek, akkor is  inkább bölcsen félreállok. Így tanultuk az összes küzdősportnál.