Na ezzel szerencsére egyetlen kedves olvasónk se előzött meg - továbbra is hihetetlen mennyiségű (és persze minőségű) írást küldtök, Józsival alig bírjuk őket olvasni és leközölni! De most jöjjön valami végre Modoréktól.
Nemrégiben szerencsém volt egyik hajdani osztályommal ismét összeröffenni. Egy egész estét betöltő modoroskodás lett a vége, ami azért a 30-as éveiket kezdő fiataloknál talán kevésbé megbocsátható, mint több évtizeddel később. De mégis. Nem is mesélek tovább, meséljenek a jelenlevők.
(Csak a könnyebb olvashatóság érdekében végeztem a kiemeléseket, a modorosságokat keressétek meg és húzzátok ki szövegkiemelővel.)
-Na, akkor hát, hogy ilyen szépen összegyűltünk, azt tanácsolom főszervezőként, hogy menjünk egy kört, és mindenki mondja el, hogy az elmúlt öt évben mi jó történt vele, mit végzett, mit dolgozik, és bármi, ami szem-szájának ingere! Kezdjük veled, Csongi!
-Ó, köszönöm a szót. Szóval én érettségi után a Külkerre mentem tovább, dolgoztam több kis cégnél diploma után, mostanság pedig egy vegyipari cikkekre specializálódott multinál dolgozom a UK piacon, könyvelek. A párommal, akivel már bruttó 7, nettó 4 éve vagyunk együtt, szóval vele belevágtunk egy közös lakásba, és jelenleg a devizahitelesek keserű kenyerét esszük.
-Na, ezzel nem vagytok egyedül. És babát terveztek?
-Hát, dolgozunk az ügyön :-)) Most ebben a bizonytalan gazdasági helyzetben azért vannak fenntartásaink, de valahogy majd megoldjuk.
-Hát köszönjük, szuper! Zsófi, te vagy a következő!
-Ja, hát én jövök? (persze tudta egész végig, erre készült már 5 perce) Hihi! Szóval hol hagytuk abba öt éve? Ott, hogy az ELTE-re jártam anglisztikára, hát azt inkább félbehagytam, mert jött egy szuper ajánlat, és kinéztem egy évre Ausztráliába. Persze aztán öt lett belőle, de újra itthon vagyok. Jelenleg a ZSKF-re járok, levelezőn vagyok emberi erőforrásos hallgató.
-Nem mondod! És hazajöttél? IDE?
-Hát igen, hiányzik persze a sok baked beans meg a sausages, de Cormick, a kedvesem nagy világjáró, szívesen jött volna úgyis megint Európába, úgyhogy itt vagyunk most mind a ketten, aztán meglássuk.
-És babaprojekt?
-Még nem tervezzük, talán majd pár év múlva... Előbb fejezzem be a fősulit, kell valami komolyabb egzisztencia, és majd akkor. Következő? Azért tessék, itt van a névjegyem, ha valaki úgy gondolja, hogy majd meg szeretne keresni: bármilyen pénzügyi befektetéssel vagy ingatlan-adásvétellel kapcsolatban szívesen segítek.
-Köszönjük szépen. Baláska?
-Ó, basszátok meg. Nálam nem történt semmi, abszolúte nem történt semmi, de tényleg. Örülök, hogy mindenki jól van. Adjatok még sört.
-Még mindig náci vagy?
-Há! Nem nagyon, mert pár éve megdugtam egy néger nőt Párizsban. Legalábbis remélem, hogy nő volt. De amúgy persze nem nagyon szeretem ezeket, meg a többit sem. Szóval a gyerek - már ha lesz - inkább nézzen ki úgy, mint egy ember, mert ugye az ember színe a fehér, ezt már régóta tudjuk! Emlékeztek, geci, amikor a sörpuccsot tanultuk töriből, és elkezdtem zikhájlozni órán? Úgy felküldött az Orodán a Puhayhoz, hogy csak néztem. A Puhay meg ilyet szólt, hogy Baláska, ez maradjon köztünk, de azt a szőröstalpú Orodánt én utálom a legjobban, viszont az ilyen megnyilvánulásokat tényleg vissza kéne fogni, nem illik, érted. Konszolidálódni kell.
-Állat vagy, apám. Mindig is te voltál a mókamester. Még beszélünk, főleg a zánkai tinidiszkós sztorit kéne felelevenítenünk. Laura, a te életed hogy alakult?
-Na, én ugye másodikban átmentem a Szt. Özsébbe, ott is érettségiztem, aztán úgy hozta az Sors, hogy teológusként végeztem pár éve Esztergomban. Ott ismerkedtem meg a férjemurammal, Gáborral - szintén teológus - akivel Csobánkán vettünk három éve egy kis parasztházat, amit folyamatosan csinosítgatunk. Két gyönyörű gyermekünk van: kisfiunk, Ögödej és kislányunk, Füvellő. Gábor a helyi egyházközösségben kántor, én pedig a pismányi oviban vagyok óvónéni. Otthon mindketten sokat bőrözünk, origamikat hajtogatunk a kis lurkókkal szabadidőnkben, rengeteget csatangolunk a Pilisben. Rossz időben szoktunk még otthon, a búboskemence mellett társasozni, eszperantóul tanulunk-tanítjuk a rosszcsontokat. De azt hiszem, inkább átadom a szót másoknak, túl sokat beszéltem így is.
-Ez nagyon szép volt, Laura. Mi is néha úgy otthagynánk ezt a taposómalmot, ezt a mókuskereket, a bunkó embereket, a tömeget, a dugót, a bűzt, a zajt, senki nem figyel oda a másikra, az utcán átlépnek rajtad... de hát körbeértünk! Miben maradjunk akkor? Igyunk, és öt év múlva ugyanitt!
Az utolsó 100 komment: