Már több posztban előjött az a számunkra alapvető nyelvhasználati probléma, miszerint a "pesti" nem egyenlő a "budapesti"-vel.

Most anélkül, hogy ismét állást foglalnék (megtettem már elégszer), inkább ismerkedjünk meg a budaiak klasszikus, de kevésbé ismert alfajával, a laza, fiatal hegyi sráccal! Küldöm azoknak, akik eddig - szerintem túlzóan - sokallták a nős írásokat) :-)

Klisévé vált példa a rózsadombi apuka kedvenceire, ahogy a meghasonlott , lázadó fiatalok a Mokkára (Moszkva tér, régiesen - pestiesen szólva: Kalef) jártak punkoskodni meg tarhálni. Na, az nem ez a kategória.

Kifejezetten a II-XII., illetve a III. kerület hegyvidéki részén lelhető fel ez az embertípus, lent csak ritkán találkozhatunk vele - akkor is leginkább a budai oldalon tartózkodik tanulmányainak köszönhetően, esetleg a Moszkván  bandázik. Munkahelye általában bizonytalan, nekem legalábbis eddig nem volt szerencsém egyikükhöz sem a multiknál - talán még mindig egyetemisták? Vagy túl jó állást sikerült szerezniük?

Gimnáziumba rendszerint a Városmajoriba, Móriczba, Hunfalvyba jár, és alapvetően mindenkit lenéz, aki nem budai, és/vagy a Duna vízszintjéhez közelebb lakik, mint ő. Őket következetesen városinak nevezi. A jános-hegyiek és a szabhegyiek szembenállása köreikben legendás hírű, de egymást legalább tisztelik.

Családi hátterükre nézvést nem feltétlenül milliárdoscsemete mind, de nem jellemző rájuk a bizonytalan anyagi háttér. Rokonságukban és ismerőseik között felülreprezentáltak a disszidensek: az NSZK-ba, Ausztriába, Svájcba így szinte hazajárnak. A család törzshelyei a budai oldalon a Régi Sipos, Remíz Kávéház és persze vasárnapi séták alkalmával a Daubner cukrászda (amire a fölöttébb modoros ingatlanhirdetések is hivatkozni szoktak, mintha ez alapján választana bárki lakhelyet).

Bár a családi ingatlan - legyen az villa vagy társasházi lakás - gyanús körülmények között került a birtokukba, 1990 óta elvakultan támogatják a jobboldali céltábort aktuálisan lefedő politikai pártokat. Kerületük aktuális választási eredményeit saját erényükként hangoztatják minden társaságban, ezzel egyúttal szinte megkérdőjelezve és lejjebbsorolva pl. egy XI. kerületi fideszes emberi értékeit.

A fiatal hegylakó aktív sportoló volt sokáig: kiképzőtiszt-jellegű testneveléstanáruknak és az iskola szemléletének is köszönhetően szinte minden nyarukat végigtúrázták kerékpárral vagy kenuval, kajakkal, télen tátrai sítábor az iskolával, Ausztria és Szlovénia a családdal. Szinte minden sportágban jó, de főleg az extrémsportoknak hódol: a sziklamászás és a siklóernyőzés irányába mozdult el az utóbbi években, gyerekcsínyként még mindig szívesen csimpaszkodik fel a Libegő üresen maradt üléseire. Kedvenc időtöltéseiről jellegzetesen laza, játékos nyelvezetben áradozik:

-Nem mondod, kamion? Há! Én már csak a röppenésnek élek, ne tudd meg. Ernyőt be a Transitba, enyhe nyugati szellőcske a Hármashatáron, azt hopp, már szállok is, én már együtt lélegzem a termikkel! A többiekkel meg van egy közös frekink, azon tartjuk a kapcsolatot szárnyalás közben is.

Tizenéves kora végére romlik el valami benne, ekkor kezd a korábbi sörök és a habszifon után rendszeresen (jobb esetben) dohányozni, füvezni - a gyakori testmozgást ennek ellenére továbbra is űzi. 

Öltözködésére a 90-es évek végére kialakult vonal jellemző: méregdrága ing (Ralph Lauren, Lacoste), de ezt is hanyagul kigombolva, nagyon lazán veszi fel - lazaságát fokozandó, egyhetes szakállt, szandált, papucsot hord, Camel cipőt zokni nélkül. Ezzel is mutatja, hogy bár megengedheti magának a márkás ruhákat, nem tulajdonít nekik nagyobb jelentőséget. Csak semmi feszengés. Ugyanilyen "észrevétlenül" csüng ki füléből folyton a fülhallgató hófehér zsinórja, amin többnyire egyébként nem a "diszkós" kategóriába, hanem inkább Cafe del Mar, vagy "másfeles" és hasonló, undergroundba sorolható zenéket hallgat. Sokszor ő maga is próbálkozik valamilyen hangszeres tudás elsajátításával, a kommersz gitár mellé beszerez pl. egy vagány didzseridút is.

Nyelv- vagy szemöldökpiercingen ne lepődjünk meg. Más ékszer nem jellemző, esetleg fagyöngyökből fűzött nyaklánc, diszkrét fülbevaló.

Beszéd közben rendszerint hevesen gesztikulál, jellegzetesen billegeti hozzá minden merevséget nélkülöző testét, többszáz méterről kitűnik a tömegből, még a Kalefon is.

Talán sokaknak mondtam ma újat - a közvélekedésben sajnos igazságtalanul azonosítják a budapesti fiatalokat a belvárosi gimnazistával vagy a lakótelepi arcokkal. Pedig azért rajtuk túl is van élet, szerencsére nem kétpólusú a város. Vigyázzunk hát a buckalakókra is :-)

A másik kettő fajtára pedig még a nyár folyamán lehet számítani!

Modor Gyurinak pedig ismét köszönöm a lektorálást :-)