Tibor alap- és középfokú zenei tanulmányait tizenévesen zongorán folytatta, a gitározni vágyókat akkoriban pedig még alapból megvetette.

-Ne vicceljél már ombre, mi ez a klasszikus gitár, ezen akarsz Muszty-Dobayt játszani? Persze azt a három akkordot még a hegedűn is lefogom, énekelni meg te se tudsz. Hát sok sikert, én inkább megyek haza Hey Jude-ot játszani a pianínón!

Így ment ez évekig, a legmodorosabb darabokat megtanultam a hálás rokonság és osztálytársak örömére (Holdfény-szonáta, Für Elise, The Entertainer), na meg a magam szórakoztatására volt Muszorgszkij és Boomtown Rats is. Itt jött közbe a fránya külföld, ahova a 300 kilós hangszert nem akartam magammal vinni, úgyhogy újabb hobbik után kellett néznem.

Csak többéves kintlét után tűnt fel nekem a bulik 1-2 hajnali sztárja (a tökéletes szóösszetétel megalkotásáért Horváth Attila, többek között a Korál szövegírója fogadja minden tiszteletünket), és népszerűségük kulcsa: a gitár és az olcsó, könnyen visszaadható örökzöldek. Azonnal rájöttem: ilyet én is tudok. Vettem is gyorsan egy Ibanezt, a neten bárhol megtalálható tabokkal és akkordokkal pedig gyorsan felhoztam magam egy meggyőző szintre. 

Ezt most csak azért írtam le, nehogy bárki túlságosan megsértődjön :-)

Van Újzsélandben egy elismert gitárbizományi, a Vintage '52 (modorosan: ez itt a reklám helye). Itt a lenti teremben csüngő használt hangszereket bárki, bármikor önkiszolgáló rendszerben kipróbálhatja. Ez persze a sérülésveszélyen kívül további kockázatokat is rejt magában, így hát mosolyra fakasztó házszabályzatot függesztett ki egy idő után a feldühített személyzet:

Üzlethelyiségünkben a következő dalok játszása azonnali fizikai büntetést von maga után:

• Under the Bridge
• Nothing Else Matters
• Egyszerű dal
• Stairway to Heaven

Ugye, tudnánk még folytatni a sort? A börtön ablakába túl magas labda lenne - a vendégségbe érkező rockonok elől mindig igyekszem elzárni a gitárt, mert különben azonnal felharsanna a sok háromakkordos rockhimnusz:

-Néha úgy hiányzik a marihuána, mint a hercegnőnek a Don Juan...

-Egy szemétdombra szültek, de ők is kikészültek...

-Amíg a munka becsület dolga, én tisztességgel megszomjazom...

-Az ember sárból lett és sárba tér, a szegény ember nem más, csak izom és vér...

Nem tudom megállni, valahogy megint tipizálásra érzek késztetést. Ha már rajzolni nem tudok jól, akkor leírom az általam ismert gitármatyik pár válfaját. Bizony, marad még :-)

• A klasszikus rocker: sok esetben megegyezik az informatikusos posztban már megjelenített fajtával. Fekete bakancs, fekete farmer, fekete együtteses kapucnis pulcsi, néha erre pólót is rávesznek. Hosszú, korpás haj copfba fogva, fémkeretes szemüveg, ízléses kecskeszakáll, pattanás. Ha nem informatikushallgató, akkor műszakis. A fent említett Metallicákon kívül Guns n' Rosest és Nirvanát is szívesen játszik. Szobája falán jellemzően egy Stratocaster-típusú gitár díszeleg: a büszke tulajdonos már láthatóan többször szerelgette a gitárt. Marshall torzítópedáljával és Sony minihifijével már korán felfedezte, hogy így méginkább olyan hangokat tud előállítani, mintha valóban játszani is tudna. Pedál nélkül csakis a Nirvana Unplugged klasszikusait hajlandó előadni.
• A new rocker: torzító nélkül sosem játszott, nem is akar. Viselhet rasztafrizurát, de a kopasz fej-kecskeszakáll párosítás is megengedett.
• A kispálos/hippi: pedál itt nincs, kápó meg akusztikus gitár annál inkább. Középen kettéválasztott, fül mögé fésült félhosszú frizura (ami játék közben persze az arcukba lóg), kötött pulcsi, saru, csuklón bőrszalag, lányoknál poncsó, batikolt/hipózott póló, nyakláncon pengető. Nagy eséllyel gimnazisták. A Kispáltól az Emese meg a Ha az életben még sikerül, de ha az Ágy, asztal, tévét kéne egyszerre eljátszaniuk és énekelniük, akkor már problémák merülnének fel. A barré fogásokat (amikor mutatóujjunkkal az összes húrt lefogjuk) kerülik, ha lehet.
• A britpopos: borosta, csapzott gombafrizura, ahogy éppen a Gallagher-testvérek jónak látják. Tornacipő, póló, farmerdzseki, napszemüveg. Ennek az irányzatnak a követője szintén szerencsés: pár akkord ismerete is elég a teljes sikerhez, ráadásul az egyes számok között akad rendesen áthallás, semmilyen fekvésváltás nem érheti őket felkészületlenül.
• A punk: a külsejüket nem kell részleteznem, a gitárra meg 3 húr is sok.
• A taizés: haladó szellemiségű keresztény/keresztyén fiatal, néha talán túl lazának is próbál tűnni: focizik, borozgat. Hitoktatóként a gitárt is a Cél szolgálatába állítja: Tüzed, uram Jézus; My sweet Lord; J.K. Szupersztár; Hálát adok... Beetetésként először mehet persze az Ohio, Ringasd el magad, Cats in the Cradle, de utána mindenképpen komolyabb vizekre eveznek.
• A szakember: az összes márkát évjáratra pontosan kíválóan ismerő zenész, aki maradandót nem nyújt egy együttesben sem, de: kiválóan játszik. Ezek rendszerint maguk a hangszerboltosok. Általában az ő meg a kulturált zenésztársak öltözete: minikord, vagy legalábbis nyers színű nadrág, fekete - pl. együtteses - póló, és arra kigombolt, kockás ing. Lábukon sportcipő, szorosra megkötve.
  Csuklójukon bőrszíj, amin átlyukasztott pengető van - így aztán bárhol is jár, a gitárokat tesztelés céljából kölcsönkérheti.
• Az elvakult: öltözéke-hajviselete bármilyen lehet, megjelenésében kerüli a szélsőségeket. Nem úgy a zenében! A tiszta dúr-moll akkordok szinte tiltólistán vannak nála, egyedül az 5/4-es, 7/4-es és hasonló formabontó ritmikájú darabokat veszi valamibe. Victor Wooten basszusgitáron, kizárólag üveghangokkal előadott Norwegian Woodja számára a zenei orgazmus. Kedvencei még a King Crimson, másoknál a jazzes vonal a favorit. Valószínűleg ők a legtechnikásabb zenészek (egyben szakemberek), de a szórakoztatóipar nem is rájuk fog lecsapni :-)

-Ezt hallgasd meg, baszod. Egykéthá-egykét, egykéthá-egykét, egykéthá-egykét, a stúdióban még be se tudták rendesen programozni a metronómot ötnegyedre! Az alsó É-t levisszük C-re, ide rájátszunk még egy Asus#11-et meg pár majort, és mindenki boldog lesz!

Ha valaki esetleg kedvet kapott volna, annak búcsúzásképpen betenném még a ide Torres Dani origós interjújának egy részletét:

Szeretnék megtanulni gitározni. Szerinted mennyire kell kitartónak lenni, és kell-e valami különösebb tehetség hozzá? [Enikö880820]
- Borzasztó kitartónak kell lenni hozzá, mikor már fáj a kezed meg az ujjad vége, és a pokolba kívánod az egészet.

Hát ez aztán rosszabb lehet, mint a katonaság! Azért nagyon ne ijedjünk meg, legalábbis pont ettől ne ;-)

A szakmai jellegű lektorálást pedig meleg szavakkal szeretném megköszönni Modor Gyurinak :-)