Szándor kollega remekbeszabott posztja után Tibor is hatalmas kedvet kapott a gondolatmenet továbbgörgetéséhez. Érintettük a témát már a fiatal és a középkorú párok esetében is, hátha tudunk a mostani alkalomra is valami olyat összekukázni, ami az újdonság erejével hat.

Hol is hagytuk abba?

-Jajj, Ibikém, ne hülyéskedjetek már, minek hoztok ilyen drága ajándékot..? Megbeszéltük, hogy idén már csak a gyerekek kapnak. Nálunk meg szalad minden, akkora kupi van, ezer bocs meg egy anyamedve! Szóval nem nagyon készültünk semmi komollyal. Ferikém, ezt nézd meg, milyen szép étkészletet hoztak az Ibiék, hát lesül a pofámról a bőr, komolyan. És Feri, olyan topisan nézel ki, hányszor mondjam már, hogy ne a teniszütő-mintás zoknidban fogadd a vendégeket?

Na, ezek inkább a középkorúak voltak. Kiskorunkban kötelező programként nem egy ilyen vendégségben volt részünk, úgyhogy örömmel megírjuk memoárjainkban élményeinket. Hogy zajlott a vendégség a családosoknál?

A meghívás: egy hasonló vendégség alkalmával megegyeznek a felnőttek (már kissé kapatosan), hogy:

-Most már tényleg össze kéne futnunk dumcsizni valamelyik vasárnap, olyan rég láttunk Titeket! Megnézhetnétek végre az új ülőgarnitúránkat is, a gyerekek is biztos jól meglennének.

-Szerintem a uraink is benne lennének, legalább számítógépeznek egy jót. De nehogy készüljetek bármivel is!

A készülődés: persze a férjnek meg a gyerekeknek sincs sok kedve, de muszáj. A gyerekeket erőszakkal felöltöztetik valami maskarába, indulás előtt már bőg mindegyik, a feszültség óriási. Na de össze kell szedni magunkat, nem lehet kisírt szemekkel beállítani Modorékhoz:

-Kisfiam, miről beszéltünk a múltkor? Hogy jól fogsz viselkedni, ugye? És arra is emlékszel, hogy a 4,5-ös átlag mellett ez volt a feltétele annak, hogy megkaphasd a transzformert Húsvétra, ugye?

A gyerek sem mer többet lázadni az észérvek ellen, úgyhogy összekapja magát, de némasági fogadalmat tesz.

Az odaút: szerencsés helyzetben vannak a személygépkocsival rendelkező családok, bár állandó veszélyfaktor a hátsó ülésen utazó sok gyerek, ahol 10 perc után összehányják magukat vagy elkezdik egymást csépelni. Sokkal nehezebb feladat tömegközlekedéssel eljutni bárhova, akár városon vagy országon belül is. Mai fejjel se nagyon értem, miért jó a gyerekeket többszáz kilométeres vonatozásoknak kitenni szinte havonta, amikor még a szülők is alig bírják energiával.

Megérkezés, ajándékozás: általában persze nem sikerül időben odaérni:

-Könnyen idetaláltatok? Már azt hittük, nem is jöttök.

-Jajj, hát ne tudjátok meg, így a háromnapos ünnep előtt az emberek teljesen megbolondultak, nem egy életbiztosítás itt Pesten közlekedni, komolyan. Mire Gyula parkolóhelyet talált, azt hittem, megőszülök. Na de mindegy, végre itt vagyunk. De szépek vagytok! Ez az előszobabútor valami fantörpikus! Ezt pedig a gyerekekkel választottuk nektek a Vasedényben.

-Ne, most komolyan, ezt nem fogadhatjuk el, milyen költségekbe veritek már magatokat? (a többit ld. fönt)

Modorék nappalija: kötelező az egész falat betöltő, brutális méretű szekrénysor sárga, körmotívumos-ablakos vitrinnel, benne Napoleon konyakkal, Görögországból hozott Metaxával és Ouzóval, a másik falon büszkén feszülő poszter (őszi erdő vagy alpesi táj), krónikusan alkoholista családfőknél bárpult. Középen üveglapos dohányzóasztal, üvegpoharakban ropi, pattinka (miniperec), gold fischli, a gyerekeknek a már korábban említett szobahőmérsékletű cukros üdítőitalok. Helyet foglalni szinte hanyattfekve lehet az innovatív, kárpitját díszgombokkal feldobott ülőgarnitúrán. A családfő büszkeségei, a tévé és a hifiberendezések központi helyet foglalnak el a szobában, a gyerek legtöbbször nem is nyúlhat hozzájuk.

A legmodortalanabb vendéglátóknál a vendégség ideje alatt diszkréten megy a tévé valamilyen kereskedelmi adó műsoraival, vetélkedőivel. Az aktuális híreket-eseményeket mindkét részről kommentálni illik:

-Hát ez már elképesztő, hogy mi folyik ebben az országban! Hogy nem sül le a pofájukról a bőr... ahelyett, hogy a milliárdosokat adóztatnák meg, erre megint a kisemberről húzzák le a hetedik bőrt is. Az Audira meg a koronaúsztatásra bezzeg tellett, mi?

-Nézd meg, ez a Hofi még tudott, azóta se született ilyen formátumú humorista. A Markos-Nádas még rendben volt, de azóta csak nevetséges ripacsok vannak mindenhol a képernyőn. Én ha egy jót akarok nevetni, akkor egyszerűen felrakom a Szabó vagyok és büszke vagyok-at.

A mönü: ha nem ragadunk le a fenti rágcsáknál, kaphatunk franciasalátát (elmaradhatatlan) finom, ropogós almadarabkákkal, partigolyókat (golyófasírtok fogpiszkálóval), finom gépsonkás-téliszalámis szendvicseket kötelezően Piros Arannyal és csemegeuborka-karikákkal. A gyerekek ilyenkor nem győznek cserélgetni, mert valaki a Piros Aranyat, valaki az uborkát utálja. Persze sokan rendes ételt is főznek, de itt nem tudnék jellemző példákat kiragadni: a rántotthús, pörkölt, tésztaételek mind-mind előfordulnak.

Alkohol: Gyula ilyenkor elintézi, hogy hazafelé kivételesen Ibolya vezethessen, így a háziakkal végigkóstolja a kínálatot. Belépőnek kisüsti, aperitifnek édes BB-pezsgő, a tévénézéshez-számítógépezéshez pedig hideg üveges sör dukál. Gyerekeknek is karácsony van: kaphatnak a sör habjából, esetleg a Campariból, Martiniból egy-egy kortyot, a végén még a cukrot is lenyalogathatják a pohárról.

-Süsd meg, Ferkó, azért meg kell hagyni, hogy ezek a hollandok jó sört csinálnak. Normális kajájuk az persze nincs, de ez a Heineken meg az Amstel nagyon finomak, nem túl keserűek.

-Nem rossz, meg kell hagyni, jó hideg. Mondjuk nekem a Carlsberg meg a Tuborg a kedvenceim. Persze a csehek is nagy mesterei a sörfőzésnek: a Kozel az nagyon ott van a szeren.

A gyerekek: alapból egyiknek sincs kedve az egészhez, maradnának inkább otthon, a vendéglátók pedig játékaikat nem szívesen osztják meg másokkal.

-Roland kisfiam, ma Feri bácsiékat fogjuk meglátogatni Pesten, van nekik két kisfiuk is, annyi idősek, mint ti lehettek, szerintem jól kijösztök majd egymással.

...

-Feri bácsi, Norbi nem engedi, hogy én is játsszak a komodorral!

-Norbikám, ne hülyéskedj, engedd már oda a vendég kisfiút is a számítógéphez, ő is szeretne a Donkey Konggal játszani. Máskor be se kapcsolod a gépet.

-Igen, te akkor játszasz vele, amikor akarsz! Hülye!

A gyerekes vendégségek csúcspontjaként ilyenkor elcsattan egy-két atyai pofon is, növelve az általános jókedvet. Természetesen egymásnak is kell bizonyítani, hogy szigorúan, de igazságosan vannak fogva a gyerekek, nehogy elkanászodjanak.

Aztán a végére akár össze is barátkozhat Norbika és Rolika, a nagy bújócskázásban-kergetőzésben pedig általában össze is törik ez-az.

-Most nézd meg édesapám, mit csináltál, te normális vagy? Az isten áldjon meg! Feri, kifizetem, mennyi volt ez a GI Joe?

-Hagyd, ne hülyéskedj, semennyi. De igazán nem.

-De, ragaszkodom hozzá!

-Nem, dehogyis, ne sérts meg, komolyan.

-Jó, de akkor legközelebb mi lógunk egy vendéglátással, áll az alku?

De hát minden jónak vége szakad egyszer, a nyervákoló gyerekeket is lassan begyűjtik (bár most már maradnának), és persze megegyeznek a következő összeröffenés helyében és dátumában is.

-Tényleg nagyon köszönjük, Jolikám, fantasztikus volt minden, nagyon finom volt. Gyerekek, ti is köszönjetek meg mindent szépen, köszönjetek el és adjatok puszit a Feri bácsiéknak!

-Köszönjük szépen, csókolom!

-Csókolom meg Feri bácsi ám az ángyod térgye, szia, rendben, kiskrapek? Megegyeztünk? Na akkor csapj bele!