How ya doin ma'e, get us two pints o Newcastle Brown an a glass o Strongbow fer da ladies, will ya? An a bowl o chips, please. Cheers bud, take care.

Előre is bocsánatot kérek: ez a bejegyzés elsősorban az angolul tudóknak/tanulóknak szól. Van benne persze általam modorosnak vélt elem is bőven, de nem ez a fő szempont.

Angolul mindenki tud manapság, és persze mindenkinél jobban. Már az általános iskolában megmosolyogjuk az orosztanárból egy év alatt angoltanárrá átképzett szerencsétlen Ildike nénit, ahogy küzd a v-w hangok formálásával, vagy ahogy a menzán good appetite-ot kíván nekünk.

Kéttannyelvű középiskolákban már mi vagyunk az anyanyelviek, sőt, náluk is ügyesebbek: a 90-es évek elején az USÁ-ból az elsők között idemerészkedett, minket egyre gyanúsabb vallási témájú beszélgetésekre, gitáros összejövetelekre csábító tanár bácsit kijavítjuk, hogy az nem their is, hanem there is. A magyar születésű tanároknak már előre örülünk, órán strigulázzuk, hányszor hibáznak, a kiejtésüket fonetikai írásjelekkel örökítjük meg és röhögünk rajtuk a szünetben.

Ha az egyetemi évek alatt az AIESEC-kel vagy Erasmusszal közelebbi ismeretségbe kerültünk, akkor vagy már ott, vagy később, modoros multis munkahelyünkön kitárul nekünk a világ népeinek tört angolja, hogy ismét őszintén mulathassunk. Pár tipikus példa, most az akcentusok mellőzésével:

• Francia: I arrive! (a j'arrive-ból, ami kb. máris jövök-et jelent)
• Német: Did you buy yourself a new handy? (Handy németül mobiltelefont jelent, angolul praktikusat vagy akár kézimunkát is.)
• Cseh (vagy bármilyen szláv): I can't place order. (vagyis nem tudom leadni rendelést, névelő nélkül)

A modoros magyarnak persze sokszor csak a saját hibái nem tűnnek fel. Nem akarom most az összes általam ismert, tipikus hunglicizmust összegyűjteni, erre itt van az angolnet jólsikerült cikke (a kommentekkel együtt), de hozzáadnék párat a túlbuzgó fajtából:

• analysis: túl szépen akar beszélni, enölájzisznak ejti, pedig az öneliszisz.
• w-v-probléma: ott is w-t ejt, ahol nem kéne, pl. wegetables
• diftongizálás: ott is ou-t ejt, ahol ó-t kéne, pl. court - kout, helyesen: kót
• ng-nk: a singing mintájára elnyeli a k-t is a nazális n után, pl. think - thin, helyesen: think

Most pedig pár tipikus hiba hazulról, ami inkább a tájékozatlanság szüleménye:

• hangsúlyozás: a monoton intonációt, szó eleji hangsúlyokat nehéz a született magyarnak levetkőzni, talán a legnehezebb az összes sajátosság közül. Hallgassátok csak meg, hogy ejtik ki kollégáitok a performance szót (helyesen: pöfómensz).
• of-off: ezt a nyelvtanári diplomájukra oly' büszke bölcsészek nagy része se tudja megjegyezni: az of-ot ov-nak ejtjük, pl. First of all - fősztovól, és nem försztofól. Az ólofasz (all of us) esetében meg még sérti is magyaros fülünket.

Utolsó kedvencem pedig az, aki külföldre kerülve egyre inkább feszélyezve érzi magát a where are you from-ok hallatán, így a lehető legváltozatosabb dialektusokat próbálja egyszerre felhasználni: cockney, skót, dublini, akármi, csak nehogy sztenderd legyen, és ne rögtön külföldinek higgyék. Egy jótanács számukra: kamuzzátok azt, hogy dél-afrikaiak vagytok, az hihető :-)

Tibor az ilyen gyermekbetegségeket már kinőtte, és amúgy is inkább a sokkal modorosabb német nyelv szerelmese. De arról ma már nem szólok.

See ye folks, good luck an all da best! ;-)