Az öregsrácot mindannyian ismerjük: már a legelső posztok elején is alaptétel volt az autóstáskás-bajuszos, Casio-karórás férfi - az ő eggyel-kettővel fiatalabb kiadása a mi Öregfiúnk. Mostanában 30-40 között található, de a sosem elfogyó aktatáskás-zakós egyetemi hallgatókat elfigyelve (aspirációs csoport!) bármikor kitermelődhet egy újabb alom ezekből az öregifjú titánokból.

Az Öregfiúban az a lényeg, hogy lassan már húsz éve ismerjük, de ugyanúgy öltözködik, mint amikor először találkoztunk vele. Minden annyira, de annyira konzervatív és "igényes", hogy már akkor is az volt.

Frizura: egyértelműen könyvhaj vagy áramvonalasra szárított, de minimum fazontalan. Középen alaposan, szabályosan kettéválasztva, kétoldalt meg hátul nyílegyenesre vágva (ollóval) - géppel felnyírni tilos, az túl erőszakos megjelenést kölcsönöz! Ilyenkor mindig, de mindig bele kell gondolnom, hogy ha valaki tényleg ennyire odafigyel a frizurájára, akkor ezen dolgozik, beállítgatja - a fodrásznál ezt kéri, és még fizet is érte - mi több: még tetszik is neki, és a műveletek végén valószínűleg elégedett saját magával és a megjelenésével. Igazgatás, reggeli belövés megvolt - biccentés a tükörbe, aztán indulhatunk vidáman fütyörészve dolgozni. A stílus tehát maradt, legfeljebb kicsit ritkult azóta a hajzat, talán néha már egy pár ezüst szál villan elő. A kopaszodást se képes rendesen kezelni: az elöl vékony sávvá soványodó, ámde továbbra is hosszú, maradék hajzatot is kettéválasztja, a bohó tincsek alatt így egyre jobban láthatóan csillog okos homloka. Pajeszvonal nincs, a fülkagyló csatlakozásánál vonalzó-vízszintes.

Arcszőrzet: nem. Esetleg gondozott állszakáll-bajusz (IT-s affinitású arcoknál).

Szemüveg: a másik sarkalatos pont. Azt a fajta szemüveget kedveli, ami nem néz ki túl jól, kimérten divatos (nem divatos), ellenben kibaszottul profi minden tekintetben, és kb. egyhavi fizetésébe kerül. Vékonyítás, páraálló, karcállás, foncsor, antireflex, csepplepergetés - különös figyelemmel a lencse márkájára. A keret tehát ilyen kétoldalt cseppszerűen kicsúcsosodó (pedagógus), illetve profin keret nélküli (pénzügy-számviteles vonal).

Hozzá tisztítófolyadék, szarvasbőr-kendő, kőkemény tok - mindig, mindenhol. Ha a pamut pólóddal merészeled megtörölni, akkor akár már öt év múlva is karcos lehet, te barbár!

Ruházat: súlyosan konzervatív. Kockás ing, rövidujjúban is. Mindig betűrve (a kerek nyakú pólónál dettó: igazgasd már meg hátul, hogy szimmetrikus legyen), bőröv vastag csattal. Farmer 501-esszerű: néha kék, de szívesebben hord drapp, kávészínű modelleket. Valamikor 94-ben hallotta egy nőtől, hogy milyen férfiatlan dolog öv nélkül hordani a nadrágot - a mai napig ehhez tartja magát, borzasztóan lenézve övtelen, buziskodó férfitársait. Valamiért meg van arról győződve, hogy jó segge van, meg hogy úgy minden cucca baró (finom, sportos elegancia), ezért nagyon peckesen mászkál mindezekkel. (OFF: Topisabb, pocakos arcoknál: övmentességtől, túlcsorduló hastól, öv hiányától összepréselődő derékvonal a farmeron; nadrágot jól felhúzva, a heréket a válaszvonal két oldalára száműzve, azokat kihangsúlyozva, ánuszba bevágva: fúj!)

Cipő: mondhatnánk, hogy olcsó sztereotípia a szandál zoknival (ami az általános megvetettség miatt időközben kifejezetten szimpatikussá vált szememben), de azért itt ez is félig beigazolódik. Bár a zoknit nem erőlteti, a szandált ő is imádja nyári napokon. Utcára, túrázáshoz. Amúgy szigorúan zárt bőrcipő (velúr, hasított bőr, nyersbőr - bőrfűzővel!): azt különösen kedveli, ahol egy extra (dísz?) fűző a cipőt körbe is átöleli, az orra pedig ilyen esőereszesen varrott (a víz jól megáll rajta legalább). Ld. a képet.

Sport- vagy tornacipőt nem nagyon szeret hordani (nem elegáns), ám ha mégis megteszi, akkor azt is jó szorosan megköti, masnival, mindennel - hogy a cipő nyelvével együtt kikukucskáljon a divattalan, vasalt, kávészínű farmerszárja alól. Ritkán, IT-sabb típusú, 90-es évek végén ragadt formáknál előfordulhat az ún. deszkáscipő. De ez inkább már a rendszergazda-fajta.

Ha nem mokaszint meg bőrfűzős cipőkülönlegességeket visel, akkor viszont újra jön a régi kedvenc: túracipő, városba is. A választást amúgy tökéletesen megértem: esős-havas-saras időben a gumicsizma mellett talán ez az egyetlen megoldás a beszivárgó, zokninkat átitató nedvesség meg mocsok ellen. Hátránya: szarul néz ki utcai ruhához.

Kabát: kettősség figyelhető meg. Van az elegáns típus: a bokáig érő szövetkabátban grasszál a városban (bőr aktatáska, bőrkesztyű, esernyő!) - de van a praktikusabb arc: a túracipő mellé bizony a vízesés-álló vitorlázókabátot is örömmel hordja munkába menet az összes zsinórral, fényvisszaverővel, különzsebbel. Hajlamos a kabátot a cipővel-táskával NEM összehangolni, így ebből elég furcsa hibridek jönnek ki néha.

Karóra: kötelező. Mert az óra az öltöztet, azt nem is hordani, azt viselni kell (öreg órástól tanultam). A számológépes okosórákon már túllépett (ki tudja, meddig) - kedveli a szőrbecsípős, ezüstszínű, minimalista, de azért nem felső kategóriás modelleket.

Érdeklődési kör: túrázás, kocogás, tenisz, síelés (sohasem gyúrás, vagy amitől erős-izmos lehetsz!), fotózás, jó filmek (filmklub), szivar, jó zene (igényes, tehát élő-akusztikus vagy progresszív rock), esetleg társastánc. Szívesen mesél fogászati-szájsebészeti élményeiről, gondjairól, meglátásairól, állapotáról (külön posztot érdemelnének, miközben meséléskor még a nyelvével matat is a szájában, esetleg mutogatja is, az ínyét kutyaként felhúzva) - néha kávémániás, de mindig nagyobbra tartja a jófajta teákat. Fekete (kézműves) csokoládé, piacozás, főzőcskézés, modoros viccek, modoroskodás, modoros nőzés modoros nőkkel (spagettipánt), modoros szex.

Érezzétek jól egymást, jó éjszakát!

(Nyelvész Józsinak köszönöm szépen a poszt alapötletét- és anyagát. Légy rossz! ;-))