Kedves Tibor,
Magamból kiindulva alkottam egy szösszenetet (bár természetesen ekkora ökör még én sem vagyok). Nem tudom, mennyire illik ez a modorosblog profiljába, de azért küldöm szíves felhasználásra.:)
Üdvözlettel:
Szeptember 5.
Újabb gyönyörű időszak végéhez értünk. Kora reggel megcsapott egy hűvösebb fuvallat, és este 5 percig fázott a lábam a Duna-parton. Fél 8 körül már sötétedik, ez kissé ijesztő, de megkeményítem a lelkemet, és nem esem pánikba!
Szeptember 27.
Szemmel láthatóan sárgulnak a levelek, és a levegőben benne van az a hideg, lelket borzongató érzés, ami a hervadást idézi. Voltam szabadtéri buliban, hihetetlen, hogy egész éjszaka dzsekiben-pulcsiban kellett ücsörögni. Azt hiszem, elkezdem szedni a megfázás elleni vitaminjaimat. Egyre jobban tartok a jövőtől.
November 2.
Halottak napja, rothadó avar, fáradt fény. Olyan érzésem van, mintha én is halott lennék. És ez csak a kezdet…
December 3.
Sötétben megyek haza a munkából, napok óta sapkát és kesztyűt hordok, és ma vekker után 5 perccel bírtam csak felkelni. Kezd már nagyon elegem lenni a télből, mikor lesz már vége?
December 4.
Előkerítettem egy centit, és elkezdtem vágni. Még 2 hónap, 24 nap. Az első köhögések.
December 17.
Tegnap 2 órát töltöttem a szabad levegőn. Azóta nem tudom behajlítani a jobb lábamat, a könyököm sajog, a kezem zsibbad, a fejem szétmegy a takonytól. Az állam feladata lenne, hogy 15 fok fölé fűtse a közterületeket, botrány, hogy a valóban fontos dolgokra nem költenek, inkább hagyják az embert megdögleni.
December 21.
A közelgő karácsony miatt kénytelen voltam az utcán tölteni másfél órát. Mozgásképtelen lettem, de nem számít, mert úgyis alszom egész nap. Ebben a sötétben mást nem is lehet elvárni egy emberi lénytől. Nem értem, téli álomra miért nem jár alanyi jogon 2 hónap fizetett szabadság minden állampolgárnak. Különben is, miféle beteg, torz ünnep, amit ilyen vészterhes időkben tartanak?
December 24.
Leesett a hó. Utálatos ez a fehér nedves izé, annyi előnye van, hogy kórházban érzem magam tőle, ahol talán jobban törődnének az állapotommal, mint ebben a brutális külvilágban. 2 órámba telt megtenni a szüleimhez vezető 2 saroknyi távolságot, mert csak kúszva tudok közlekedni. Kicsit sírtam is, mert fedett, fűtött kerekesszéket kértem, erre meleg pulcsit kaptam. Nem értik, hogy a meleg pulcsi fagypont alatt egyszerűen nem megoldás! Engem senki sem szeret.
Január 3.
Azt hiszem, itt az Apokalipszis. A lakásban 22 fok alá csökkent a hőmérséklet. A nap megszűnt sütni, hamarosan eljő az örök sötétség, és mind megfagyunk. Reszkető ujjakkal gépelem ezen utolsó szavakat egy szenvedő, zord északra született ember tragikus mementójaként.
Január 24.
Még mindig élek, és a nap is kisütött. Talán van remény.
Február 9.
Az első jelek arra, hogy egy jobb világ, egy jobb élet közeleg! Beleszagoltam a levegőbe, és halványan éreztem egy ígéretet, amely kivezet ebből a rideg nyomorúságból. Apropó, szaglás – mintha kezdenék kigyógyulni a náthámból…
Február 12.
Már szürkületben mentem haza a munkából. Ráadásul utólag vettem észre, hogy nem vettem sapkát, mégse fagytam halálra!
Március 15.
Fel, fel vad ifjak az életre, a csatára! Bolond szelek fújnak, bolond az én lelkem is, bolondul boldog! Ilyen szörnyűségek után...
Április 25.
Csodás ünnep ez a húsvét. Virágoznak a fák, virágoznak a bokrok, virágoznak a virágok, minden duzzad az élettől, kész bacchanália. Nem is értem, a családnak mi baja volt a meztelen táncommal. Fásult, sótlan népség.
Április 26.
Éjszaka valahogy kikeveredtem az utcára, amikor tavaszi áldozatot mutattam be, és pont szembejött valaki... Végre van barátom!
Május 20.
Voltam szabadtéri buliban, hihetetlen, hogy egész éjszaka elég volt egy dzseki meg egy pulcsi. A barátom tüsszögött, kérdeztem, mi baja, mondta, hogy allergia. Szerencsétlen beteges ember, szánom őt.
Június 15.
Ma ment először 25 fok fölé a hőmérséklet, kezdek kellemesen felélénkülni. A barátom emlegetett valami légkondit vagy mit, hogy kéne venni, nem nagyon figyeltem arra, mit beszél, a tücskök gyönyörű esti énekét hallgattam ugyanis. Barátnőm hívott strandolni, na ahhoz még hideg van, a Balaton is csak 23 fokos.
Június 16.
Vihar volt ma. Kidőlt pár fa, a ház fala kicsit megrepedt, az ablakaim kitörtek. Azt hallottam, hogy meghalt 10 ember, mert tárgyak zuhantak rájuk. A barátom kocsiját elvitte a szél, azóta sír, hogy így biztosító, úgy biztosító… 28 fok van, az emberek meg csak idegeskednek, mindenben a rosszat látják. Ezért tart itt ez az ország!
Július 22.
Kicsit mérges vagyok. A barátom nem akart délben strandra menni velem, pedig itt a hétvége. Azt mondta, hogy meleg van, nem egészséges napon lenni ilyen időben, meg hogy kéne venni légkondit. Lusta disznó, pedig 37 fok az ideális, mert ugyanannyi, mint a testünk hőmérséklete, ez tudományos tény. Elmentem egyedül tehát, úszkáltam kicsit az Omszki-tóban, kellemesen hűvös volt a víz a maga 29 fokával. Este utánanéztem ennek a légkondinak, hogy micsoda, hát ennél nagyobb energiapazarló ostobaságot ritkán hall az ember. Etiópiában meg éheznek…
Augusztus 1.
A barátom szakított velem. Azt mondta, hogy nem hagytam aludni éjjelente, idegesítő volt, hogy folyton nevetek, meg hogy kánikulában hurcoltam ide-oda. Ja meg a légkondi, hogy nem vettem. Hát, aki annyira gyenge, hogy nem bír ki egy kicsit magasabb hőmérsékletet, az megérdemli. Előbb-utóbb úgyis elpusztulnak az ilyenek, és megmaradnak az erősek. Mint például én.
Augusztus 13.
Voltam a Szigeten, remek az idő a fesztiválozásra, csak azt nem értem, 11 és délután 4 között miért nincsenek normális programok, akkor lenne igazán lehetőség tombolni a szikrázó napsütésben!
Augusztus 20.
A Sziget óta nem aludtam, ki kell használni az időt mindenképpen ebben az évszakban. Este megpróbált megtámadni a tűzijáték, de ellenvarázslatot mutattam be, és erőgömböm hatására apró darabokra robbant szét. Utána a Duna-parton bolyongtam a balzsamos nyári éjszakában, ó világ, ó élet…
Szeptember 5.
Újabb gyönyörű időszak végéhez értünk. Kora reggel megcsapott egy hűvösebb fuvallat, és este 5 percig fázott a lábam a Duna-parton. Fél 8 körül már sötétedik, ez kissé ijesztő, de megkeményítem a lelkemet, és nem esem pánikba!
Az utolsó 100 komment: