Az I. rész után Brother Love folytatja. Nagyon-nagyon jó írás.

A modoros ebtartó meghatározásánál – figyelembe véve a modoros hívőről szóló dolgozatot ért kritikákat – ezúttal pontosabb elhatárolásokra, az alfajok precízebb körülírására törekedtünk. /Kezdő bloggerek gyakori megbocsátható hibája hallgatni a kritikus hangokra - _a Szerk_./  A kutatás módszere egyfelől a mindennapi megfigyelés volt, elsősorban a legjellemzőbb tevékenység az ún. sétáltatás, illetve szúrópróbaszerű ellenőrzések az ebek utaztatása, orvosi kezelése, kozmetikai ellátása, stb. közben, továbbá figyelembe vettük a médiában megjelenő cikkeket, riportokat és egyéb publikációkat is. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy az egyes alfajok – ellentétben az ebekkel – teljesen tiszta előfordulása viszonylag ritka, a jellegzetes és kevésbé jellemző jegyek keveredése, annak aránya, mértéke nagy szórást mutat, így a leírásunkban közzétett alfajok ideáltipikus megjelenési formát, egyfajta genis proximumot mutatnak be.

Mindenekelőtt tisztázandó, hogy az ebtartók jelentős hányada nem modoros ebtartó. A vidéken, falvakban kertes házaknál tartott ebek gazdái nem, vagy alig vonultatják fel a modoros ebtartókra jellemző jegyeket, jelen munka így csupán a pontosabb elhatárolás kedvéért szán ezen csoportnak némi figyelmet.

A vidéki házak udvarán – fittyet hányva az állatvédelmi törvény előírásainak – gyakran láncon tartott, Cézár, Néró, Rex, Roki, Lédi, avagy nemzetibb érzelmű, konzervatívabb gazdáknál Bogáncs, Füles, Bogár, Bodri, Fickó nevű, keverék avagy már meghatározhatatlan fajú korcsok tulajdonosai valójában azért tartanak ebet, mert az a családban emberemlékezet óta szokásban volt, esetleg ún. házőrzőként funkcionál az állat. A gazdák modoroskodása általában kimerül abban, hogy némi büszkeséggel megemlítik: „Nagyon jó házőrző, mindenkit megugat!”. Ezen állításuk természetesen igaz, amelyről bárki meggyőződhet, aki csak egyetlen csendes falusi éjszakán órákon át hallgatta az egymásnak felváltva csaholó-acsarkodó-kaffogó ebek keltette elviselhetetlen ricsajt. Mélyebb érzelmi kötődésről a gazdák esetében ritkán beszélhetünk, a megöregedett, megunt és már csak gondot jelentő házőrzőt gyakran a falu vadásza intézi el némi házibor vagy párszáz forint fejében, a nem kívánt terhességből származó utódok – hacsak nem sikerül elajándékozni őket – a vizesvödörben, fűtési szezonban a vegyestüzelésű kazánban végzik, felvilágosultabb, érzőbb szívű gazdik lapáttal csapják agyon a kölyköket. Feljegyeztünk egy esetet, ahol a kreatív gazda a járó motorú autó mellé, a garázsba zárta a halálra szánt ebeket, azzal indokolva módszerét, hogy „így legalább szépen elalszanak…”. Az állatorvos általi, humánus, ám költséges elpusztítást (köznyelvben: kiinekcijózás), költséges volta miatt ritkán alkalmazzák.

Kutatásaink alapján a modoros ebtartók közül a következőket tartottuk említésre méltónak.

A Mammer

Városi, szerény körülmények között élő kisnyugdíjas, akinek igazi társa/társai az általa tartott eb/ebek. Az ebek jellemzően állatmenhelyről mentett, hányatott sorsú keverékek vagy korcsok, kis és nagytestű, de szinte minden esetben erősen elhízott példányok lehetnek. A gazda – tekintve, hogy gyermekei nem törődnek vele, külföldön élnek, stb. – minden gondoskodását, szeretetét az ebekre pazarolja, amely folyamat egy idő után azok idealizáláshoz vezet. (Igaz, ami igaz: az állatok etetésére, gondozására, gyógyítására nem sajnál időt és költséget, inkább maga mond le a vasárnapi parizerről, de a kutyuskái megkapják a farhát-adagjukat.) Két vagy több Mammer kedvenc témája az ebek kiváló jellemének, ember felett álló erkölcsiségének boncolgatása.

-Én többre tartom őket, mint a legtöbb embert! Ők sohasem árulnak el, nem támadnak hátba!

-Igen, az igazi hűséget csak a kutya ismeri! Olvastam valahol, hogy Amerikában meghalt egy labrador gazdája, a rokonok meg elvitték a kutyát a temetésre. Attól a naptól a fogva a kutya minden áldott nap kiszökött a kerítésen és órákig távol volt, nem tudták, hogy mi lehet vele, merre járhat. Azután egyszer meglesték és felfedezték, hogy kimegy a temetőbe, a gazdája sírjához és ott fekszik. És ez így volt 13 éven át, minden áldott nap, hóban, fagyban, esőben, hőségben!

-Hát igen, igen. Nézze csak, Marika, hogy néz, milyen ez a tekintet! Mindjárt megszólal, csak úgy sugárzik belőle a szeretet!

 

Fifi – túlméretes kályhacső formájú, bizonytalan eredetű, tacskó jellegű korcs - eközben csorgó nyállal, megemelt fülekkel és állhatatos tekintettel bűvöli a gazdi kezében lévő Fornettis zacskót…

-Na, gyere, itt egy falatka mamától! Nem szabad! Fujj!

 

Fifi eközben ugyanis egy szélsodorta, használt papírzsebkendővel egybegyűrt óvszert kezd el kóstolgatni, majd ráunva, inkább Lédi genitáliáit kezdi el nyalogatni. A park sétányán feltűnik egy kismama, totyogó gyerekkel, mire Lédi, Fifi és társaik vad vágtában közelítik meg őket. Az anya felkapja a gyereket és haragos tekintetet villant.

-Nem bánt, nem bánt! Csak játszani akar!

-Akkor is, kösse meg a kutyát!

-Jöjjön Marika, menjünk innen, ez sem tudja a játszótérre vinni a gyerekét, pont itt kell sétáltatnia!

Lédi eközben lecövekel a járdán, majd hamarosan C betű alakba görnyedve, remegő inakkal, kidülledt szemmel üríteni kezd. Egy járókelő rosszalló tekintetére Mammerék elvonulnak, de közben még megvitatják, hogy a hajléktalanok sokkal jobban összepiszkítják a várost…

Az Idősebb Úriember

Általában tanult, kulturált viselkedésű, igazi öregúr. A sétáltatáskor is elegáns, de legalábbis „illő” ruházatban mutatkozik – suhogós joggingban, pecsétes pólóban nem fogjuk látni. Általában intelligens, esztétikus ebet tart, vizsla, pointer és más vadászkutyák jöhetnek szóba, esetleg család- és gyermekbarát fajták, mint pl. egy golden retriever (ha magyar vizsla, a Botond, Hunor, stb. nevek esélyesek). Az ebet pórázon vezeti, járműveken szállítva szájkosarat tesz rá, az eb nyakában ízléses, gravírozott rézbilétán az állat neve, illetve a gazda címe, telefonszáma olvasható. Az ürüléket az erre a célra mindig magánál tartott zacskókkal gyűjti össze. Az eb betanított, fegyelmezett, hiszen ebben is gazdájára üt, aki - mint említettük - pedáns, rendszerető típus. Mondanunk sem kell, hogy az állat oltása, stb. teljesen rendben van, táplálására odafigyel, nem ritka a heti egy nap koplaltatás – az Idősebb Úriember kutyájának a megjelenése is kifogástalan, Zeppelin-testű vizslát nála nem láthatunk. Az ebet rendszeresen viszi hosszú sétákra, kirándulásokra, vagy úszatni. A kutyával szoros, baráti viszonyt tart fenn, de a külvilág számára is elfogadható módon kezeli a kapcsolatot – ha az eb elpusztul, nincs hónapokig tartó gyász, nem készül kis házioltár. A túláradó szeretet megnyilvánulásai (az állat csókolgatása, ölelgetése, stb.) nem jellemzőek.

Az Idősebb Úriemberek között gyakori kutyás téma a kedvencekkel megélt túra-, esetleg vadászkalandok, a szakszerű tartás-gondozás témái, érdekes, megható, meghökkentő sztorik az ebekkel kapcsolatban, amelyek hangsúlyozzák azok különleges képességeit.

-Tudja uram, nekem mindig vizslám volt, ez a világ legokosabb kutyája. Vagy három éve az unokákkal együtt kirándultunk, labdázás közben valahogy elhagytam a gyűrűmet. Megmutattam Mirkónak a kezem és mondtam, hogy keresd!

-Megértette?

-Mi az, hogy? Elkezdett szimatolva rohangálni, le sem lehetett volna állítani. Vagy egy fél óra múlva hozzám rohant – szájában a gyűrűvel, amit letett a lában elé.

-Hihetetlen! Mondjuk igaz, a vérükben van minden. Sohasem tanítottam, de az előző dalmatám nem szaladt át az úttesten, a labdát is csak úgy magától hozta vissza kéthetes korától… Megtanulta az ajtót kinyitni, focizott az unokákkal…

A Nejlonkurva

Kivétel nélkül kiemelkedő anyagi körülmények között élő, általában tehetős vállalkozó által eltartott 25-35 közötti nőszemély. Élete a kondi-szoli-körmözés-fodrász-party körben mozog, megjelenése extrém módon kihívó és divatos. Az eb tulajdonképpen elsődleges funkciójában a fenti külsőségek egyfajta kiegészítője, az erre a célra készült, drága táskában hordott kellék. Az esetek 99%-ban apró termetű, nagyobb patkány méretű ebek jönnek szóba, praktikus okokból. Ezen állatok mozgásigénye fárasztó sétáltatás nélkül is biztosítható – elég, ha a 90 nm-es nappalit körbefutja - és könnyen hurcolászható akárhova. Nem elhanyagolandó szempont, hogy a sétáltatás mellőzésével elkerülhető a leereszkedés a prolik közé. Az állat táskakompatibilitása miatt akár étterembe, plázába is bevihető, különösebb betanítást, iskolázást nem igényel, hiszen vezényszavak helyett egyszerűbb felnyalábolni és a retikülbe süllyeszteni, ha útban van. Az állat egyfajta 1.0-ás gyermekpótlékként is funkcionál, így gyakori a közvetlen testi kontaktus gazda és az eb között. Az állat csókolgatása, saját fagylaltból megkínálása egyáltalán nem kirívó, gyakran kap az eb ruhát, a nyakába kendőt, fejére maslit, lehet öltöztetgetni, fésülgetni, természetesen rendszeresen hordja kutyakozmetikába. A Nejlonkurvák főbb kutyás témája a kedvenc ápolása, esetleges gyógykezelése, néha előforduló károkozásai – ez utóbbi jó lehetőség az átlagon felüli anyagi helyzetre történő, nem is olyan finom utalásokra.

-Most nézd meg, mit csinált ez a hülye picsa! Azt mondtam neki, hogy egy kicsit igazítsa meg a szőrét, erre kopaszra nyírja! Olyan a feje, mint a szopott gombóc! (Csók az eb fejére.)

-Jaja! És volt pofája pénzt kérni ezért? Én egy fillért sem fizettem volna!

-Persze, de semmi kedvem nem volt 8 rugón összeveszni, végül is jól érzi így magát, ebben a hőségben.

-Nem bízhatsz már meg senkiben, ráadásul mindeki csak le akar húzni. A múlt héten is, az a hülye állatorvos, azt mondta, hogy lehet, hogy műteni kell, de nem biztos, hogy túlélné…

-Atyaisten, mi történt vele?

-Ááá semmi, szétrágta a csizmámat, amit tavaly vettem a Zarába’ 180 ezerért és lenyelte az egyik csatot. Nem érdekelt volna az egész, már úgyis ki akartam dobni, tavalyi modell, érted… de teljesen kivoltam, amikor azt mondta az a barom állatorvos, hogy esetleg műteni kell.

-Nem értenek ezek semmihez, én már nem is ide hordom, hanem Bécsbe, 500 Euró volt múltkor a fogkő-leszedés Princinek, de legalább rendesen megcsinálták.

A Tibi

30-40-es éveiben járó, kigyúrt-kopasz-aranyláncos típus. Jellemzően erőt sugárzó megjelenésű, agresszív küllemű ebet tart – még ha adott esetben a fajta nem is agresszív természetű. Az ebnek már a felszerszámozása is erőt, veszélyességet sugalló: erős, fonott, vastag bőrpóráz, esetleg lánc, széles, gyakran szegecselt nyakörv. Mint afféle kemény ember, a kutyával is keményen (de nem hozzáértően) bánik. Ez leginkább erélyes, drillszerű fegyelmezésben, dresszírozásban nyilvánul meg. Mivel sem ideje, sem türelme, sem pedig intelligenciája nincs meg ahhoz, hogy valódi falkavezérként uralja az ebet, képességeinek hiányát nyers fizikai erőszakkal igyekszik pótolni. A kutya mulasztása, tévedése azonnali megtorlást von maga után, ez – az elkövetett fegyelemsértés függvényében - lehet a póráz ingerült, erőteljes rángatása, pórázzal történő megcsapás, súlyosabbnak ítélt esetekben ütlegek vagy rúgás alkalmazása. (Felhívjuk a figyelmet, hogy ilyen esetek szemtanújaként nem tanácsos az állat védelmében a magatartás hibás voltára rámutatni - ekkor az eb engedetlensége folytán kialakult frusztráció könnyen a kívülállók felé irányuló haraggá, sőt tettlegességé fajulhat.) Gyengédebb pillanataiban A Tibi kedveskedik az ebbel – ez erőteljes veregetést-paskolást, a nyak bőrénél fogva való rángatást, megfejelést jelent, játékként felmerülhet egy, az eb fogai közé szorított ág rángatása, huzavonája. A Tibi ürüléket csak a legritkább esetben szedi össze az eb után, ugyanakkor szemrebbenés nélkül beviszi orvosi rendelőbe, üzletbe, játszótérre – igaz, nem is nagyon szól rá senki. A Tibik kedvenc kutyás témája az állatuk keménysége, harciassága, fegyelmezése, edzése.

-Szevassz, bazz! Hát a blökivel mi a fasz van? Szájbakúrtad, hahahaha…

-Lófaszt. Összehoztam neki egy edzőgépet, egy 600-as Gixer blokkja forgatott egy függőleges tengelyt, erre láncon kötöttem egy 16”-os, rossz gumit, erre kellett ráharapnia, miközben forgattam, de 9000-nél leszakadt az alsó állkapcsa, begörcsölt, nem tudta elengedni, érted…

-Nebassz! Én mondjuk csak az asszony futógépén futtatam, két 20 kilós tárcsával az oldalán, attól nem volt baja. Persze az elején nem akarta, a kezemhez kapott, de olyat rábasztam egy csákánnyéllel a fejére, hogy elharapta a nyelvét, azóta tudja, mi merre, mennyi!

-Jaja, kell nekik a keménység. Mindegy, most felépül, azután tolok neki egy Boldenon kúrát, nekem maradt még tavalyról, már lejárt, de jó lesz, megmaradt még 5-6 Sustanon, azt is beküldöm neki.

-Persze, persze. Te figyelj, ha rendbe jött, hozd el a muterékhoz macskázni, a múltkor is voltunk, király volt, a Lacika rotija az egyiknek egy az egyben letépte a fejét!

-Hát nem tudom… Múltkor szétkapott egy spánielt, az a hülye picsa gazdája arcoskodott, ráadásul kiderült, hogy rendőr a férje, most egyelőre garázdaság van miatta…

-Szar ügy, de azért szólok, ha megyünk legközelebb…

Az Öntudatos Állatvédő

Fiatal, egyetemi tanulmányait folytató, általában nőnemű, humán beállítottságú-érdeklődésű, az ebek/ebtartás problémáit jól ismerő, a jogszabályi háttérrel is tisztában lévő, tájékozott személy. Széleskörű, olykor nemzetközi kapcsolatokkal bír, aktív állatvédő tevékenységet folytat, amely menhelyek munkájának segítésében, honlapszerkesztésben, önkormányzatokkal, állami szervekkel történő levelezésben, stb. nyilvánul meg. Természetesen az ebekkel kapcsolatos szakirodalom avatott ismerője, nemcsak az ebek élettanával, de jellemükkel, viselkedésükkel – úgy általában mindennel, ami ebbel kapcsolatba hozható – tisztában van. Általában egy szép, okos fajtiszta eb mellett tart még egy-két menhelyről kimentett példányt is. Az ebeket ölelgeti-csókolgatja, gyakran egy ágyban alszanak – ugyanakkor megfelelően táplálja, nem hízlalja el őket, sétáltatásukról gondoskodik. Természetesen a „Többre tartom őket, mint a legtöbb embert!” fordulat nála is gyakran ismétlődik. A felelős ebtartás szószólója, az ürüléket már-már demonstratív módon szedi fel – kár, hogy az épületek lábazatát szétmaró ebvizeletre még nem talált ki megfelelő módszert. Kedvenc idézete Ghanditól az unalomig ismert fordulat (amelytől most megkíméljük az olvasót), fő témája természetesen az állatvédelem, szívesen hivatkozik a külföldi, pozitív példákra. Állatkínzásról, bántalmazásról szóló hírek a végletekig felbőszítik, ilyenkor vérszomjas bosszúállóként szeretne elégtételt venni.

-Már megint egy ilyen rohadt állatkínzó! Az ilyeneket agyon kéne lőni, de legalábbis életfogytiglanra ítélni! Ezt a szemetet kellene az autó után kötni, de szögesdróttal!

-Igazad van, nem szép dolog egy kutyát bántalmazni, de végül is a kutya itt életben maradt, felépült, jó helyre került, talán túlzás lenne agyonlőni vagy megkínozni érte egy embert!

-Nem tudod mit beszélsz! Az állatok semmiről sem tehetnek, ők a legvédtelenebbek, mert feltétel nélkül bíznak az emberben! Tudod hány sorozatgyilkos kezdte állatkínzóként?

-Nem tudom.

-Hát jó sok, majdnem mindegyik, nézd meg a Wikin! Ráadásul nálunk olyan enyhe ítéleteket szabnak ki, felfüggesztett, no persze! Mehet haza állatot kínozni!

-Épp legutóbb ténylegesen letöltendőt kaptak…

-Na és, másfél év, mi az? A németeknél ezért legutóbb 15 évet kapott egy hülyegyerek!

-Ezt azért nehezen hiszem el.

-Pedig hidd el! Hiába, ott máshogy van! Ott, ha kutyád van, igaz, hogy ebadó van, de cserébe ott a légkondicionált kutyafuttató, az utcákon bidével felszerelt kutya-WC, metrón-buszon kutyaülőhely és párzási időszakban pedig kutyaguminő jár a kanoknak! Ingyen!

-Hát nem tudom… Szerencsére viszonylag ritka az ilyen állatkínzás nálunk. Szerintem az is kínzás, ha egy tacskót 20 kilósra hízlalnak, nem tud járni…

-Hát ebben igazad van, de lásd be: annak a szegény öregasszonynak ez az egyetlen, akit szerethet… Most vegyék el tőle?

Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a fenti alfaj-felsorolás nem tekinthető teljesnek, továbbá – természetesen – egyes jellemző jegyek az egyes példányoknál alfajttól függetlenül előfordulhatnak, illetve elmaradhatnak. Így pl. az Idősebb Úriember alfaja előfordul fiatalemberként is, az állatkínzásról szóló hírekre szinte minden modoros ebtartó legalábbis dühödten, ingerülten reagál, Nejlonkurvák adott esetben nagytestű, divatos kutyát is tarthatnak, vidéken, kertes házban is előfordul modoros ebtartó (helyi menő fodrászcsaj mint Nejlonkurva vagy a helyi Tibi), stb.