-Hellóka (türelmetlen várakozás, kényszeredett mozdulatok). Te (bip-bip), mekkora egy fos már ez a kávéautomata... (khhhhhrsssssssssss) basszuskulcs. Ezért az undorító löttyért húsz forint, beszarok. Jaja, amúgy ingyenes, csak most nem hoztam éppen a bögrémet. De ilyen egy szarrágó céget, mint ez a Bitumex, hallod? Ennyire nem tellik nekik, hogy egy-két műanyagpoharat kiosszanak fejenként? Naponta? Szégyen ez, apám.

Ez az egész cég egy nonszensz. Most ez semmi, ez csak a kávé. Ez csak a jéghegy csúcsa. Odaát megveszem bármikor kétszázért a Mokambót, annak legalább van valami értékelhető aromája. Itt úgyse innék alapból, csak ha muszáj.

A múltkor lecserélik a papír kéztörlőket automatára, most ez a kávés történet - kész. Egy kibaszott műanyag pohárra sajnálják a pénzt, komolyan? Tudod, mennyibe kerül egy olyan rohadt pohár önköltségi áron? Tíz fillér? Öt fillér? És most mosogathatom a garfieldos bögrémet, meg cipelhetem magammal, mint valami napos az oviban, áááá. Mi vagyok én - konyhai kisegítő? És milyen szar neszkávé ez, undorító. Csakis sok tejjel meg cukorral vagyok képes elviselni, máshogy ihatatlan. Cukor meg persze már napok óta nincs, a citromlé fogyóban - nem baj, basszátok meg, majd én megveszem, mi az nekem az adminisztrátori fizetésemből!

Mert ugye cost-cutting van, nagyon ésszerűsítünk, hatékonyítunk, olcsítunk, lefaragunk, átcsoportosítunk, persze. És kimutatjuk, hogy mennyit takarítottunk meg itt meg ott, és aztán megjutalmazzuk a projektvezetőket, és kétszer annyi jutalmat kapnak érte, mint amit itt meg tudtak spórolni a parasztok. Ez itt kisapám, ez itt tudod, mi? Peanuts, mondja a lengyel. Spórolnak vele havi ötvenet, százat? Lehet. Másfelől hova süllyed így a cég megítélése? Már így is mindenki, aki csak tudott, átnyergelt a Phadowonhoz. Mert volt eszük. És milyen lesz majd így a munkavállalói elkötelezettség-mérésen az eredmény, mi? Arra nem volt tárget? Dehogynem, bazmeg, dehogynem. És akkor majd megint bukjuk, és akkor majd megint megkérnek fű alatt, hogy gyerekek, mindenki válaszoljon igennel, hogy nagggyon elégedett, és akkor majd elérjük a tárgetet, és mindenki heppi. Megint ez lesz meg trükkök százai, én szóltam.

Szóval itt megspórolnak ötvenet mondjuk, de legyünk nagyvonalúak: százat havi szinten. Namost akkor nem kell messzire menni: ott van a menedzserek telefonhasználata, autóhasználata, szervizelése, laptopja, céges kocsija. Ja, azt már mondtam. Bónusz! Az, édesapám, amit mi kapunk, az a 10% vagy 15%, az kérlek szépen, lófasz meg esti fény. Havi bruttó 2-300 ezreknek a kevés százaléka. Na ezek a többmilkás fizetésnek kapják a 20-30-40%-át, csak úgy megsúgom, de persze erről nektek nem kell tudnotok. Csakhogy én könyveltem a kintiek bónuszát is, hoppácska! És még van pofájuk nyavalyogni, hogy erős a svájci frank, hát a kurva anyjukat.

A Phadowonnál tudod, miket csinálnak, hogy megtartsák az embereket? Ja igen, már mondtam az előző posztban. Mindegy, elmondom még egyszer. Nem ám az Atttyaúristennel is konfirmáltatják meg approváltatják kivételes alkalmakkor - ott bizony alanyi jogon jár az estiseknek a taxi. És nem ám leköltségelik utólag meg ilyenek, nem. Megkapják a taxikártyát, beülnek, szépjóestét, és hazaviszi őket, viszon'látás. Semmi ilyen, hogy majd visszaigényeljük, HA nem felejtettünk el áfás számlát kérni. Meg HA rendesen kitöltötték nekünk a számlát, mert ha nem, buktad. Még jó, hogy akkor is taxival járnak, ha semmi szükségük rá, én is azt tenném. Aztán ilyen, hogy telefon - de mindenkinek! Az utolsó Juliskának meg Mariskának is. Korlátlanul lebeszélhető percekkel, adatforgalommal, kutyafüle. Olyan cafeteria, hogy magad alá hugyozol. Előre kikérheted több évre új lakás vásárlásához - hát az édesapám, az testvérek között is alsó hangon egy millió, de inkább több. Ott ingyen van a kávé, de nem ám ilyen gépes szar, hanem igazi presszókávé. Ingyenes Túrórudi-automata, gyümölcskosár, pizzarendelés, normális karácsonyi bál! Nem ám ilyen low-budgetes fos, mint itt - ráadásul mindig karácsony után, mert úgy ugye olcsóbb! Persze. A kedves vezetőség mondjuk lemondana a bónusza 1%-ról, már mehetne a december végi hepaj. De nem.

A Phadowonnál nem basztatnak csapatépítős köcsögségekkel, odamész, eszel-iszol, amennyi beléd fér. De nem ám csak olcsó csapolt sört kapsz meg kólát, nem! Rövidet, bort, koktélt, amit csak akarsz - ingyen és bérmentve! Korlátlanul!

Már kivan a tököm ezekkel itt. Nagyon nézelődök már mindenfelé, dobbantani fogok. Oda, ahol megbecsülnek. Ahol elismerik a tudást meg a tapasztalatot és nem követelőznek folyton, hogy még többet meg hogy mutassak magamból többet. Mi vagyok én, animátor? Ezért végeztem egyetemet, hogy kis büfészakos, bölcsész, károlyzsigmondos mitugrászok magyarázzanak nekem? NEKEM, aki számvitel szakon végzett - és nem ám főiskolán? Kapják be. Dilettánsok gyülekezete. Ott majomkodik a supeeerb kiááájtésével, de közben a szakmához köze nincs, azt se tudja, hogy mi az a tartozik meg mi az a követel. A múltkor megkérdezi tőlem, hogy te, mi is az a forgóeszköz. És még van pofája kijavítani a levelezésemet. Ez bazmeg, nem a nyelvészkar. Elolvassák, megértik - az a lényeg, nem? De engem hagyjanak békén az ilyen ragozásokkal, különprojektekkel, túlórákkal - engem nem azért fizetnek. Úgy visszatolom az összes ilyen kérést rájuk, hogy csak néznek. Ha már ilyen majmokat raknak fölém, akkor értsenek is hozzá - ők az analizálók, én csak adminisztrátor vagyok vagy mi.

Ilyen hozzáállással csődbe fog menni ez a szar Bitumex, nem adok rá öt évet. Na jó, tíz évet. Én megmondtam. Na csá, lassan menjünk vissza - valakinek dolgoznia is kell itt... (a műanyagpoharat kidobja a papírhulladék közé) Kitartás, mindjárt mehetünk haza.