Vidék: (...) Az ország Budapesten kívüli része. (...) (Magyar Értelmező Kéziszótár)

 

Ahogyan a modoros dagadt sem dagadt, úgy a komplexusos vidéki sem vidéki. Nagyvárosi, kisvárosi, kistérségi. A Vidék az az ő elképzelése szerint biztos csak valami elmaradott dolog lehet: falu, tanyaközpont, tanya. Földesút, pálinkásüveg-templom, laposközért, biciklitároló, tanácselnök. De hogy a mi harmincezres/százötvenezres városunk vidék volna? Ami több hétig-hónapig volt Magyarország, vagy valami éppen kikiáltott szakadár állam fővárosa, ahol érsekség van, székesegyház? Vidéki? Azt mondod, paraszt vagyok? Ezeknek a pestieknek minden vidék, ami nem Budapest?

A modoros vidéki - bár saját bevallása szerint nagyon is büszke szülő- és lakóhelyére - mégis folyton mintha egyfajta állandó megfelelési kényszerrel küzdene. Támadóállásban figyel, hogy ki szólta le a régióját, ki merte már megint kiejteni a száján, hogy "lemegyünk Hajdúkerekesre", meg úgy általában ki fővárosi lakos. Ha budapesti rokonok jönnek látogatóba, akkor minden fogásnál megkérdezi, hogy "ugye van ez is olyan jó, mint otthon a Mekiben?", és nem felejti el őket sokadszorra sem felkészíteni a nagyvárosi léttel és a közbiztonság drasztikus romlásával, a légszennyezettség növekedésével járó folyamatos életveszélyre.

Ahogy a komplexusos magyar körzővel és vonalzóval bizonygatja minden külföldinek, hogy Magyarország geometrialiag nem Kelet-, hanem Közép-, de leginkább Nyugat-Európa; úgy magyarázkodik, ferdít állandóan a fővároson kívüli is. Nem is Vidék, mert... Pedig ha Finnországot kevésbé frusztrálja a keleties fekvés, úgy a Vidék megnevezés sem feltétlenül sértő.

Pedig csak ő sért meg vele másokat, hiszen azonnal a "paraszt"-ra asszociál: ld. a Budapesten kevésbé ismert, a vidéki (nagy)városokban annál inkább örömmel használt "parasztelosztó" kifejezést, ami a távolsági buszpályaudvarokra vonatkozik. Neki az a vidéki, aki nála kisebb településről jött. Sőt: gumicsizmás paraszt.

Ahogy a határon túlinál, úgy a vidékinél is megfigyelhető az a jelenség, hogy neki semmi se jó, mindenen megsértődik, túlérzékeny. Kikéri magának, ha valaki el meri neki magyarázni, hol szálljon majd át a kék metróról ("Nem a szerelvény, néni - az mind kék - , hanem a hármas vonal!") a 3-as villamosra, hiszen ő gyakran jár arrafelé - nem hülye ő, kiismeri magát. Viszont ha esetleg bárhol kialakulna egy beszélgetés a Szimpla kertről vagy a Tolbuhin körútról, akkor azonnal krákog, hogy azt se tudja, miről van szó. Mert nekünk aztán kötelező meg természetes lenne ám tudni, hogy merre van a Szeráj meg a Szezon, mi? Az Ország nemcsak Budapestből áll, a lakosság négyötöde még mindig "vidéken" él.

A fővárosba bemerészkedni autóval számára a biztos halál. Inkább be se merészkedik. Az mindegy, hogy Budapesten gondosan felfestett sávok, táblák, jelzőlámpák - mostanában GPS is segítheti az arrafelé rutintalan vezetőt, az éjfekete országúton előzni a kivilágítatlan szekeret meg csettegőt sokkal egyszerűbb és biztonságosabb. Ott nincs dugó meg bunkó vezetők. Vagy ha igen, akkor kevesebb.

Na de ha egyik oldalon borzasztóan kényesek vagyunk a nyelvi finomságokra ("lementem", "lenn vagyok"), az még nem jelenti azt, hogy a fővárosiak érzékenységére is annyira ügyelnénk!

-Kikéri magának, hogy ő nem pesti, hanem budai? Hát honnan a faszból tartsam nyilván mind a 22 kerületet, mi közöm hozzá? Egy város: Budapest, tehát Pest. Csepel, Erzsébet, Buda vagy Budaörs - nem mindegy? Mert szerinted egy pesti mikor tudja, hogy most Algyő vagy Szeged, Ménfőcsanak meg Gyirmót vagy Győr, Brennbergbánya vagy Sopron, Diósgyőr vagy Tapolca vagy Miskolc?

Pest. Így rövidebb, a nép pedig rövidít, nem tűr meg három szótagot: Batta, Tébánya, Embánya, Komárom (bassza meg, ez mind három), Kecsó, Barcika, Újváros, Füred (de melyik?), Egom, Siófok Szentiván. Na jó, néha megtűri. De Budapestnél nem.

Meg a másik. Ezek fogadjunk, még Esztergomba meg Balassagyarmatra is LEmennek. LE - érted! Mert ők annyira "fent" vannak, hogy ők mindenkire csak lenéznek. Meg kéne már őket hallgatni, de biztos, hogy "le"-t mondanak szerintem. Ide a rozsdás bökőt.

A komplexusos vidéki gyűlöli a(z általa elképzelt) pesti beszédet a névelőzéssel, az á-ból é-be hajló magánhangzókkal, póstával, kőruttal, közérttel, a gügyögéssel-becézéssel együtt. Az igazi szép magyar nyelvet az Ő vidékén (jajj, megint kimondta!) beszélik a romantikus diftongusokkal, a sokféle e-é-í-ë hanggal, nem ezzel a leegyszerűsített, rohanó mekegéssel, amit a fővárosban (persze csak ott) adnak elő. Bár sajnos egyre inkább ez terjed a médiában is, rombolva szép anyanyelvünket.

Mert hát Budapest nem is igazán Magyarország, hiszen sosem volt magyar. Lakták olaszok, rácok, törökök, majd németek, zsidók és helytartóik - mostanában meg csak cigányok. Nem csoda, hogy a vörös rongyokba öltözött bűnös város adta meg magát utoljára mindig... Szóval aki Magyarországot akarja látni, az menjen inkább Vidékre!

Szegény fővárosi meg csak értetlenül néz, nem érti. Hiszen ő is vidéki valahol - szeret járni a Mamáékhoz is - , de hát mit csináljon, ha ő már Budapestre született? Hogy ő a vidékről érkező rokonoknak úgy mutogassa a lakását, hogy "van ez is olyan szép, mint a házatok", focimeccsen "Hajrá, Budapest"-ezzen? Eszébe se jutna. Egy biztos: ha valakinek éppen elintéznivalója akad a "Nagyfaluban", az mindig nála fog héderelni. Mert megszállni  valahol, azt muszáj.

A vidéki fiatal meg a sok végig "Hajrá, Vidék!"-ezett focimeccs után évekkel fogja a gurulós bőröndjét, és felköltözik Budapestre, "mert csak ott van munka, illetve hát csak ott fizetik meg rendesen".

-Hallottál a vízfejről, ami egyre jobban dagad?

-Persze! Vidéken úszkálhatsz a szarban, semmi, de ha Pesten elfingja magát valaki, az mindjárt benne van a Híradóban!

Édes Istenem, add meg énnekem,

Puszta föld legyen a főváros helyén!

Margit híd alá plasztikbomba kell,

A Szabadságszoborral együtt tűnjön el,

A Parlament nekem nem sokat jelent,

Még ma éjjel én romba dönteném!

A vidék jófele parlagon hever,

Bunkó pestiek, bunkó pestiek!

Vízfejű az ország, vízfejű az ország, vízfejű az ország...

/Burzsoá Nyugdíjasok - Bunkó pestiek!/