Helló Tibi!

Annyira-annyira hiányoltam a sporttémájú bejegyzéseket, hogy egy poszt megírására ragadtattam magam - aztán tegnap se szó, se beszéd, lehoztad szeberényi kolléga kispályás írását (nem értékítélet, csak jól hangzik!)

Namostmár mindegy, megy neked a modoros fotelszurkolóról szóló szösszenet.

...

Ja: és azoknak a NSO-fórumain kommentelő "igazi", "vérbeli" szurkereknek ajánlom, akik azt hiszik, hogy kurvára autentikus dolog befizetni egy meccsutat valamelyik utazási irodánál, aztán halálfáradtan bambulni egy stadionban. Lófaszt!

üdv.
travelcsanel
okleveles fotelszurkoló

A modoros fotelszurkoló

A fotelszurkolás messze nem olyan egyszerű tevékenység, mint amilyennek a szóösszetétel hallatán gondolhatnánk. Az elnevezés mellett az is nagymértékben megtévesztő, hogy minden, ami szükséges hozzá - konkrétan a tévé, a fotel és a sör -, eleve kéznél levő (vorhanden). A heideggeri csapdák elkerüléséhez hosszú évek tapasztalata - vagy e kis propedeutika alapos áttanulmányozása - szükséges, mint ahogy ahhoz is, hogy maximálisan kiaknázhassuk a fotelszurkolásban rejlő potenciált.

A fotelszurkolást a hozzá nem értők hétvégi kikapcsolódásnak, együgyű szórakozásnak, egyesek pedig egyenesen felesleges időpocsékolásnak tartják, noha valójában komoly felkészülést igénylő - nem is annyira szabadidős-, mint inkább - sporttevékenységről van szó: a belőle fakadó boldogságérzet az izgalmaktól felszabaduló adrenalin és a testmozgás által termelt endorfin szinergetikus hatása. Egyszerűbben fogalmazva: az önfeledt ordítozás és a kontrollálatlan hadonászás együtt okoz mindent felülmúló örömöt és végül kellemes fáradtságot.

Ennek eléréséhez mindenekelőtt a sportfelszerelésünket kell megfelelően összeválogatnunk. Fotelszurkolni halkan nem lehet, mert ekkor olyan hatalmas belső feszültség gyülemlene fel, amelyet később máshol, máson kellene levezetnünk. Ennélfogva a tévékészülék kiválasztásánál a legfontosabb szempont, hogy csutkára felhangosítva is csak csekély mértékű legyen az interferencia, ellenkező esetben a boldogságérzetet elnyomja a fejfájásérzet. Továbbá: a sörvásárlásnál csak másodlagos kérdés, hogy szeretjük-e az adott márkát. A fotelszurkolásnak ugyanis semmi köze az italozáshoz, illetve az ital élvezetéhez: a fogyasztás teljesen motorikus. Éppen ezért a beszerzésnél mindig részesítsük előnyben az akciós termékeket (már csak azért is, mert így, ha ne adj' Isten kikap a csapatunk, az elképzelés és/vagy lélektelen játék mellett legalább a túlzott anyagi ráfordítás miatt nem kell majd bosszankodnunk). Sportszakmai szempontból azonban a leglényegesebb a fotel helyes kiválasztása. A belesüppedős lassúvá és pontatlanná tesz, a spártai típusú kényelmetlen pedig sérülésveszélyes - és ezt fontos észben tartani, hiszen a fotelszurkolásban éppen az a lényeg, hogy együtt lélegzünk, mozgunk a csapatunkkal: kirúgásoknál és bedobásoknál integetve jelezzük a pozíciónkat, szögleteknél felugrunk fejelni, gólhelyzetekben lövésre lendítjük a lábunkat, szabálytalanságoknál heves mozdulatokkal kísérve reklamálunk, és így tovább.

Mindez egyúttal azt is jelenti, hogy - még jóval a mérkőzés megkezdése előtt - a fotel körül lévő tárgyakat (dohányzóasztalt, olvasólámpát, satöbbit) megfelelő távolságra kell magunktól helyeznünk. Ez tekinthető a tulajdonképpeni bemelegítésnek - melyet ha elmulasztunk vagy nem veszünk elég komolyan, akkor az izomhúzódást, a zúzódásokat, vagy akár a csonttörést is kockáztatjuk. Közben ügyeljünk a szellemi felkészülésre is: hallgassuk meg például a mérkőzés előtti stúdióbeszélgetést - mint egyfajta taktikai értekezletet - és/vagy már pakolás közben bontsunk fel egy üveg sört (a kutatások szerint ez utóbbi segíti leghatékonyabban a mentális ráhangolódást).

A kívánt hatás eléréséhez fontos, hogy meccs közben már ne szaladgáljunk ki-be a szobából. Tehát mindig hozzunk be annyi sört, amennyi egy félidőre biztosan elég. Ezeket tárolhatjuk hűtőtáskában, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy minél inkább belemelegszünk e sporttevékenységbe, annál kevésbé számít a frissítő hőmérséklete - szóval nyugodtan lerakhatjuk egyszerűen az asztalra vagy a földre, körülbelül két kar- illetve lábnyújtásnyira magunktól.

A kezdő sípszó előtt tizenöt perccel foglaljuk el a szurkolói pozíciót és kapcsoljuk ki a mobiltelefonunkat: koncentráljunk csak az összecsapásra és önmagunkra. Ettől kezdve kis lépésekben, folyamatosan hangosítsuk egyre feljebb és feljebb a televíziót, egészen annyira, hogy mikor útjára indul a labda, a saját hangunk teljesen beleolvadjon a helyszíni szurkolók zajongásába. (Itt jegyeznénk meg, hogy a csoportdinamikai tanulmányok szerint a csapatmez viselése valamint a sálak, zászlók lobogtatása fotelszurkolás közben nem, vagy csak igen kis mértékben növeli a lelátók népével való együvé tartozás érzését.

Emiatt - és mert otthon a sál fej feletti pörgetése kifejezetten balesetveszélyes, és ennélfogva komoly figyelemelterelő faktorral bír - felesleges, sőt kifejezetten nem ajánlott ezen kellékek használata.)

A szünetben lehalkíthatjuk a készüléket - de csak mértékkel, különben zavaró lesz a második félidőhöz viszonyított differencia. És ha már szünet: csak sörért és WC-re menjünk ki. Nézzük, pontosabban hallgassuk meg a reklámokat és a szakértők elemzését is. Közben kicsit lazítsunk (lassan járkáljunk fel-alá a szobában, például). Viszont a második félidő lefújása után, amint visszakapcsolnak a helyszínről a stúdióba, azonnal pattanjunk ki a fotelből és a tévét halkítsuk le teljesen. A stúdióvendégek okoskodásán való rágódás helyett inkább fújjuk ki magunkat, pörgessük vissza emlékezetünkben a fontosabb momentumokat, aztán menjünk el valahova sörözni - de mostmár tényleg a sör kedvéért.

A fentiek természetesen alkalmazhatók, sőt alkalmazandók a sportközvetítésekre általában - de csak és kizárólag a csapatsportok területén belül. Egyéni sportokat bámulni a televízióban ugyanis a legjobb esetben is csak hétvégi kikapcsolódásnak tekinthető, de méginkább együgyű szórakozásnak, sőt leginkább felesleges időpocsékolásnak - hiszen hiányzik belőle a fotelszurkolásban, mint sporttevékenységben meglévő, oly fontos közösségi élmény.

Megjegyzések:

Meccs közben a kutyánkat küldjük ki a szobából, a kutyák ugyanis nem értenek a focihoz, így mindig rosszkor ugatnak bele. A barátokra és rokonokra szóról szóra ugyanez érvényes.

Egymás után két mérkőzést minimum két óra pihenő közbeiktatásával szurkoljunk csak végig. Erre az időintervallumra az áthangolódáshoz, valamint a sörcseréhez van szükség. Egy napra három meccset csak abban az esetben vállaljunk be, ha az orvos élsportra alkalmasnak nyilvánított.

Ágyban fekve soha ne nézzük kedvenc csapatunk mérkőzéseit - egyrészt, mert így nagyon nehéz helyesen megítélni a leshelyzeteket, másrészt, mert ziccerben lerúgjuk magunkról a takarót. De ne nézzük olyan csapatok mérkőzéseit sem, amelyekért nem szorítunk - az érzelmi kötődés ugyanis a fotelszurkolás egyik lényegi eleme, a tevékenységből nyerhető pozitív energia egyik fő forrása.

Amit ágyban fekve mégis tehetünk: halkan hallgathatjuk a már végigizgult mérkőzések ismétléseit. A végeredmény ismerete óriási fegyvertény, ennélfogva ezek a meccsek kiválóan alkalmasak alváshoz, meditációhoz: pontosan olyanok, mintha tengermorajlást közvetítene a tévé...