Az IT-vezető és ikonikus hősünk, a Kérges sikereit követve Pierre Woodman visszatér hozzánk- a többit elmondja Ő.

Szervusz Tibor!

Én már régen tudom, hogy notórius készpénz-nemhasználó vagyok, viszont ilyen minőségemben gyakran összehoz a sors egy csomó nem tudatos bankkártya-használóval, akik, mitagadás, némileg megkeserítik az életemet. Így aztán úgy döntöttem, hogy kiírom magamból a két típus jellemzését. Azt hiszem, hogy az első viselkedésforma bőven felfogható modorosságnak is, de büszkén vállalom. 

---

 

A notórius készpénz-nemhasználó

A notórius készpénz-nemhasználó (továbbiakban KPNH) jellemzően 20-as évei közepén vagy harmincas éveiben járó értelmiségi férfiember, akinek legfőbb ismertetőjegye a már-már beteges irtózás a készpénztől és annak használatától. Nem magával a pénzzel van baja, csupán annak fizikai megjelenési formájától tartja magát távol; ugyanakkor az elektronikus csatornákon történő fizetés minden módját életvitelszerűen alkalmazza. A készpénz-ellenesség nagyon gyakran bankkártya-fetisizmussal is társul, amelynek eredményeként a súlyosabb notórius KPNH egyedek debit- és hitelkártyák tömegét birtokolják - általában kínosan ügyelve arra, hogy normál plasztiklap véletlenül se keveredjen a megszámlálhatatlan dombornyomott kártya közé. Amennyiben ez mégis bekövetkezik, a bankkártya-fetisiszta notórius KPNH minden eszközzel igyekszik elérni, hogy a nem dombornyomott kártyák a lehető legkisebb mértékben képviseltetessék magukat a teljes populáción belül. Teszi ezt annak árán is, hogy évente több tízezer forint kártyadíjat fizet, feje fölött pedig Démoklész kardjaként lebeg egy esetleges tárcalopás vagy –elvesztés, amikoris egy kisebb szabolcsi település éves költségvetésével vetekedő összeget kellene kicsengetnie az összes kártya letiltásához.

Mindebből kifolyólag a notórius KNPH csak olyan pénztárcát (esetleg kiegészítő levéltárcá(ka)t) hajlandó/képes használni, amely(ek) a jelentős kártyaállomány tárolására alkalmas(ak). Mivel készpénz szinte sosincs nála, tárcája roskadozik az ATM-bizonylatoktól, a felületes szemlélőben zöldhasúaktól duzzadó brifkó benyomását keltve. A cél természetesen nem ez, de a notórius KPNH a világ minden kincséért sem dobná a bizonylatokat a szemétbe (megteszi ezt helyette barátnője/felesége, havonta akár többször is), viszont ezek nélkül is forintra tudja a számlái egyenlegét. Telefonja SMS-postafiókjában hasonló módon dominálnak a banki SMS-ek (készpénzfelvétel, tranzakciók visszaigazolása, internet banki belépés, hitelkártya-egyenleg, egyszer használatos jelszó), amelyek alapján egy szemfüles telefontolvaj akár többéves számlatörténetet is képes lenne konstruálni. Kulcstartóján vagy zsebeiben legalább egy, de inkább több token található, amelyek a különféle internetbanki hozzáférések egyszer használatos jelszavainak, illetve tranzkacióhitelesítő kódjainak generálásához szükségesek.

Az talán már az eddigiekből is látható, hogy a notórius KPNH gyakran nem túl tudatos pénzügyeit illetően, viszont ezeket minden létező és az adott körülmények között elérhető elektronikus csatornán: internet- és mobilbankon, elektronikus brókeren, illetve PayPalen és hasonló szolgáltatásokon keresztül intézi. Megesik, hogy az igazán notórius KPNH időnként csak az online kártyás fizetés kiváltotta megmagyarázhatatlan öröm átélése érdekében vásárol eBayen és webáruházakban (bármit, akár párszáz forintos tételeket is). A számtalan bankkártya között természetesen internetkártya (-kártyák) is található(k).

Gyakran előfordul, hogy kollégáit, barátait, ismerőseit két lábon járó ATM-nek tekinti („bocs, kölcsönadnál egy ezrest? Máris átutalom”). A lehető legreménytelenebb élethelyzetekben is (15 főt számláló falu egyetlen kocsmája, sötét mellékutcák eldugott non-stop üzletei, külvilágtól elzárt tanyák) optimista és szinte automatikusan teszi fel az „elnézést, fizethetek kártyával?”-kérdést, amit ilyenkor szinte mindig a „basszameg, hogy pont most nincs nálam készpénz” káromkodás félhangos mormolása követ, közvetlenül az „és tessék mondani, hol van a közelben ATM?” kérdés előtt. Értetlenkedve veszi tudomásul, hogy manapság még léteznek emberek, akiknek nemhogy internet banki hozzáférésük, de adott esetben bankszámlájuk sincs, ezért képesek készpénzben rendezni egy-egy adásvételi tranzakciót, esetleg adósság törlesztését.

 

Tipikus élethelyzetek, amelyekben a notórius KPNH naponta találja magát: 

• némely üzletben a kártyás fizetés vásárlási értékhez kötött - ilyenkor a megvásárolni kívánt egy doboz gyufa vagy 95 forintos csokoládé mellé rezzenéstelen arccal tesz be olyan tételeket is, amikre egyébként semmi szüksége az adott pillanatban,
• fizetéskor a sok használattól megkopott, esetleg deformálódott kártyát nem olvassa a terminál – a notórius KPNH ilyenkor arcán félszeg mosollyal vesz elő egy másik, majd szükség esetén újabb és újabb kártyákat,
• ugyanez előfordul akkor is, amikor az egyik ritkábban használt kártyához tartozó, rég feledésbe merült vásárlási limit hatályba lép,
• ATM-ből (csak akkor vesz fel készpénzt, ha éppen szüksége van rá, ekkor is csak annyit, amennyi feltétlenül kell, nagyvonalúan ignorálva az ATM használati díjakat, amelyek adott esetben havi súlyos ezresekben mérhetők,
• a fentiek miatt igen gyakran kényszerül idegen ATM-ek használatára, növelve az ATM-használattal összefüggő kiadásokat,
• MINDIG tartozik valakinek, mert MINDIG kölcsön kell kérnie a KPNH-s létből következőleg. Képes átutalással rendezni néhány száz forintos adósságokat is, csak ne kelljen ATM-hez mennie,
• benzinkúton a kártya lehúzásakor rutinosan előre közli: „NINCS SuperShop-kártyám”.

A notórius KPNH mindezek ellenére (vagyis inkább mindezekből következően) gyakran fordul elő bármilyen ATM környékén, ahol szinte minden alkalommal találkozik tökéletes ellentétével, a nem tudatos bankkártya-használóval.

 

A nem tudatos bankkártya-használó

A nem tudatos bankkártya-használó (a továbbiakban: NTBKH) a notórius KPNH szöges ellentéte. Azt is mondhatnánk, hogy egyik tűz, másik víz, hiszen míg az utóbbi mindent elkövet, hogy ne kerüljön kapcsolatba készpénzzel, előbbi pontosan ugyanezt teszi az elektronikus fizetési formákkal és magával a bankkártyával is.

A tipikus NTBKH negyvenes évei közepén, ötvenes éveiben járó (ritkán idősebb) nő, aki élete nagyobb részét az átkosban töltötte és a változó körülmények mintegy rákényszerítik arra, hogy ilyen modern technológiákat használjon. NTBKH-léte összefüggésbe hozható a műszaki eszközökhöz való bizalmatlanságával, adott esetben a használatukkal kapcsolatos félelmeivel.

Az NTBKH csak és kizárólag egyetlen bankszámlával rendelkezik (ha például hitelfelvétel miatt újabb számla nyitására kényszerül, inkább megszünteti a korábbit). Nincs semmiféle internet- vagy mobil banki hozzáférése („nem való már nekem ez, az én koromban?!”). ATM-ből nagyon ritkán vesz fel pénzt, ekkor mindig nagyobb összeget, ami relatíve sokáig kitart, így elodázható a következő ATM-használat időpontja. A kártyás fizetés viszont - érdekes módon – nem taszítja annyira. Bevásárlásai során szívesen használja a bankkártyáját, amelyet a banktól a számlanyitáskor kapott, a sok ki-be rakosgatásól széjjelultizott, zsírosan fénylő magyar kártyához hasonlatossá vált papírokban őriz, közvetlenül az elmaradhatatlan SuperShop-kártya mellett. Fiatalabb NTBKH-k fejből tudják a PIN kódot, idősebb egyedek viszont papírcetlire felírva hordják magukkal, amit a(z egyetlen kártyatartó rekesszel rendelkező) pénztárca egyik titkos zugában vagy a rajzfilmszerű kapacitással bíró retikül rejtett zsebében tartanak.

 

Jellemző fizetési folyamat a pénztárnál:

• tárca elővétele és kinyitása (mindig csatos!)
• kártyatartó tok elővétele
• kártya előhúzása a paprítokból
• idősebbek ezt követően a papírcetli után kotorásznak, amihez először elteszik a tokot, majd a pénztárcát (miután rájöttek, hogy a cetli a retikülben lesz). A papír megtalálása után boldogan billentyűzik be a PIN kódot. Az esetek többségében az első tranzakció sikertelen, mert a PIN kód rossz. Az idősebb NTBKH ezt hitetlenkedő arccal fogadja, hosszú másodpercekig mereng, majd rádöbben, hogy
• a MÁSIK cetlin lesz a helyes kód, hiszen ezen a RÉGI kártya kódja van és/vagy
• rossz a szemüveg, nem látja rendesen a vékony ceruzával felírt számokat, ezért a MÁSIK szemüveget kell elővenni (ismét hosszas kotorászás, pakolászás).

 

A probléma elhárítása után a tranzakció sikerrel zárul. Ez követi:

• áruk szatyorba pakolása
• bizonylat aláírása (az első két próbálkozás szinte bizonyosan sikertelen)
• kártya elvétele a pénztárostól
• retikül elővétele
• pénztárca előbányászása
• papírtok előhúzása és kártya belehelyezése
• elpakolás
• távozás.

 

Az ATM használata szintén nem mentes a bonyodalmaktól. Itt az első problémát általában – munkaidőn túl – az ATM-et rejtő előtér ajtajának kinyitása jelenti, hiszen ehhez a kártyát le kell húzni az erre a célra szolgáló kártyaolvasón. A NTBKH-k többsége (kortól függetlenül) először a piktogramon jelölttel ellentétes módon behelyezett kártyával próbálkozik, majd többszöri sikertelen kísérlet után jön a kártya LASSÚ, esetleg nagyon gyors húzgálása. Néha percekbe is beletelik, mire bejutnak az ATM-hez, ahol igen gyakran FORDÍTVA helyezik a kártyát az automatába (bár ezt a műveletet is ábra segíti).

 

ATM használata:

• képernyő szövegének alapos tanulmányozása és értelmezése (minden esetben)
• (idősebbek esetén) cetli és/vagy másik szemüveg előkotrása (ld. feljebb), annak minden buktatójával,
• PIN-kód lassú, erőteljes bebillenytűzése (ha papír alapján történik, akkor minden szám visszaellenőrzése),
• második-harmadik próbálkozásra sikeres PIN kód bevitel, papír elrakása stb.
• egyenleg-lekérdezés(!), majd a bizonylat kidobása
• kártya kivétele és ismételt visszahelyezése (ritkább esetben megint fordítva, rejtélyes módon)
• a PIN-kód beviteli folyamatának megismétlése a cetli/szemüveg problémakörrel kezdve
• lassú, megfontolt, erőteljes gombnyomásokkal történő navigálás a labirintus-bonyolultságú menüben, a felvenni kívánt összeg többszöri módosítása majd készpénzfelvétel
• pakolászás (bizonylat az automatában marad)
• pénztárca és ezen belül a kártya meglétének ellenőrzése
• távozás

 

Megjegyzendő, hogy a bankok előterébe történő belépéskor elkövetett hibákat a pénztáros NTBKH-k is előszeretettel követik el fizetéskor, gyakran sok esetben különleges szeánsszá alakítva a fizetési folyamatot, amely a következő koreográfiai elemekből áll:

 

• kártya zacskóba helyezése
• nagyon lassú/gyors lehúzás
• a mágnescsík ablaktisztító folyadékkal történő tisztítása
• fújkálás
• dörzsölés