A vadászokról már volt szó, pl. A Korrekt Embernél is megszólalt egy korrekt vadász. A mai - ebben a témában első - összefoglalót egy névtelen olvasónk jegyzi, én tekintettel a vadászokra VBK-nak neveztem el.

A világjáró vadász életkora 45 év és a halál között van. Általában egy porbafingó faluban, legfeljebb vidéki kisvárosban él (ha Budapesten lakik, az árulás) és egy középszar mezőgazdasági vállalatot vezet, valamint tulajdonol. A nagy privatizációs mutyikról lemaradt, legfelsőbb körökben nem veszik komolyan, cégét ezért kíméletlen szigorral irányítva szerez magának tekintélyt – jobb híján - a helybeliek között. Az 500 fős falu apraja-nagyja nála dolgozik minimálbérért: a mezőgazdasági trükköket jól ismerve adót még életében nem fizetett, így még a gazdaságilag nehéz időkben is képes jelentős profitra szert tenni. Nevét a környéken rettegik, ő mindenki István (Sanyi, Gergő) bácsija: egy feudális földesúr, egy ötödik vonalbeli gengszter és egy helyi Terminátor keveréke, akit legközvetlenebb barátai is csak Úrnak szólítanak. Általában legalább alpolgármesteri székig viszi.

Ő a tipikus „törpék közt óriás, óriások között törpe”, ezt tudja is jól magáról, ezért társaságát mindig úgy alakítja, hogy ott ő legyen a leggazdagabb. Csak így tud érvényesülni, önbizalmának alapja, ha nála sikertelenebb emberek veszik körül. Egyfajta közösségért felelős Don szerepet is betölt: úgy hírlik róla, hogy még Bajnai Orbánt is ismeri, és bármit el tud intézni. (Bár senki nem hallott olyan esetről, hogy valamit sikerült volna elintéznie.) Négy évnél régebbi X5-ös BMW-vel jár, ami vadászatra alkalmatlan, de a faluban legalább mindenki azt hiszi, hogy vadonatúj, és a helyi 28 éves Ladák között tényleg. A vadászok sajátos nyelvét jól ismeri, a nem létező magyar vadászati kultúra és etika elszánt védelmezője és hajlamos megfeledkezni arról, hogy a magyar vadászok szinte mindig, mindenben a német vadászokat utánozták és utánozzák ma is. Öltözéke követi a német eredetű és magyarnak tartott tradíciókat, puskája agyazása soha nem lehet műanyag, csak spanyol diófa gyökeréből készült, egyedi megrendelésre tervezett darab.

Ha olyan vadásztársat lát, aki – óh, borzalom – terepmintás ruhát vesz a tradicionális vadász-zöld lódenkabát helyett, azt hangosan megszólja, és mindig kötelességének érzi a más vadászati nézeteket valló társai nyilvános megnevelését és kioktatását. Újdonsült vadászokat meghív magához egy borozgatásra, hosszan oktatja őket az Igaz Vadász mibenlétéről és ezalatt gondoskodik arról, hogy az új generáció is őt tekintse Igaz Vadásznak. Lőni azt nem tud, hibázáskor mindig a puskát/távcsövet okolja, esetleg a hajtókat és a vadat, mert miért nem tudott egy pár percet nyugton állni az a rohadék vaddisznó?

A világjáró vadász abban különbözik az átlagos vadásztól, hogy világot jár és ott vadászik, erre sok pénzt költ el. Ez pedig a magyar vadász-hierarchira csúcsára emeli. Anyagi helyzete sajátságos én-világának alapja, vélt és relatív gazdagságát igyekszik is egyértelművé tenni, vadász összejöveteleken gyakran hallasz tőle ilyen mondatot: „Hogy mennyibe került ez a puska? Á, fillérekbe, talán másfél- vagy kétmillió.” Véleménye vadászcimborái között Szentírás, de vadászmagazinokban is folyamatosan publikál. Ezek azonban kizárólag nárcisztikus, önző megnyilvánulásai. Nem a népművelődést szolgálják, hanem így igyekszik minél több vadászolvasóban tudatosítani azt, hogy ő mekkora vadász, míg az olvasók mekkora senkik. Barátai nincsenek - akikre barátaiként tekint, valójában csak valamilyen módon kiszolgáltottjai, akik félnek tőle, és ezért hajlandóak reggeltől estig a seggét nyalni. Családja vagy nincs, vagy volt, de elvált, vagy van, de feleségét rendszeresen csalja - ezekről a kalandjairól pedig hosszan sztorizgat a vadászházakban a hasonszőrű haverok előtt. Vadászkörökben csak azok tesznek úgy, mintha szeretnék, akik reménykednek egy soha meg nem valósuló meghívásban valamelyik saját területén rendezett vadászatra. Vitába szállni vele senki sem mer, csak az, akinek még több pénze van, mert a világjáró vadászok között – legalábbis itt, a Balkán sarkán - ez a Rang.

Ha nála gazdagabb vadásszal találkozik, azt már ő is Úrnak vagy – vadászokra jellemző infantilis beütésként – Bácsinak nevezi. (Külön kasztot képeznek azok a világjárók, akik a magyar nyelv régi szófordulatait használva igyekeznek bennfentesen műveltnek és tradicionális hagyományápolónak tűnni. Ők azt mondják: Lajos Bátyám! Kél fél a náp! Bé köllene menni a kástélybá! Nem szokták észrevenni, hogy keverik a különböző tájszólások kiejtéseit, így előadásuk a második mondat után hiteltelen.)

A világjáró vadász vidéki életmódjára jellemző a nagy lakomák szervezése, ahol ingyen zabálhatja magát mindenki degeszre a saját nevelésű disznóból rendezett disznótoron. Az állandósult evés és az X5 eredménye, hogy a világjáró vadász alkatilag és fizikailag teljesen alkalmatlan bármiféle vadászatra, a megterhelő külföldi hegyi vadászatokra kiváltképp. 120 kiló alatt nem találsz világjárót. Trófeaszobájának falát mégis sok hegyi vad díszíti, elejtésük körülményei legjobb esetben is homályosak. Az elejtés utáni fotók többször gyanúsak, a vad már a hullamerevség állapotában van, ami arra utal, hogy a fotók legalábbis órákkal az elejtés után készültek. Aki ravasz, ezt észreveszi, aki okos, az elhallgatja.

A világjáró vadász lenézi bennszülött kísérőit, nevüket sem tudja, de nem is akarja megjegyezni. Általában „Valamelyik Mohamed”-nek titulálja őket, és láthatólag nem szeretné tudomásul venni, hogy ha ez a „Valamelyik Mohamed” öt percre egyedül hagyná a vadonban, azt nem élné túl. Vadászat közben állandóan izzad, liheg, büdös a szája és egyfolytában elégedetlen. A helyi hivatásos vadászvezetőket nem társnak, hanem szolgának tartja, és nagyokat csodálkozik, ha ezt ők nem hagyják szó nélkül.

Ha az Igaz Vadászt keresitek, vagy az Igazi Világjáró Vadászt, akkor olvassatok. Széchenyi Zsigmondot.