Avagy a Facebook Addiction Disorder, ahogy a szerző, Orsi írta az alcímben. Látom, az Arckönyv kimeríthetetlen téma, és még a sokadik kapcsolódó írás után sem unjátok :)
A modoros facebook-függő
Iwiw-et lassan már csak az információs társadalom legalja használ (lehet vitatkozni, hogy a facebook-epigon iwiw vagy a facebug a jobb-e): az anyuka- vagy Sanyi bácsi-típus, akinek sikerült megtanulnia, hol kell bekapcsolni a gépet, de nyelvet tanulni már biztosan nem fog. Kár, hogy nem az orosz lett a háló nyelve. Néha beleönti a kávéját/Soproniját a klaviatúrába, de azért egész jól megy neki... Csak billentyűparancsokat ne kelljen használni, meg a jobbklikket... Szerencsére enélkül is elég jól el lehet navigálni a ki-kicsodán. Már Csocsó, a szomszéd kutyája is az ismerőse, meg sikerült egy nyaralós családi fotót is felölteni - a gyerek segített. Ez idáig nagyon dícséretes: halad a korral.
A Sanyi bácsiknak van egy altípusa, aki reggelt a Facebookra is, hogy fel tudja venni barátnak Krügert, a jómódú német alkoholistát, aki évente egyszer megnyomta a Zimmer frei felirat mellett a kapucsengőt. Igaz, 15 éve már nem találkoztak, de jó lesz vele felvenni a kapcsolatot - a gyerek ki akar menni Berlinbe tanulni, majd az segít biztosan...
A mai globalizálódott világban úgyis mindenkinek van legalább 1 külföldi ismerőse. Lehet, hogy a személyes interkació csak annyira szorítkozott, hogy bekúrtak valami kocsmában a focivébé alatt a Ferencieknél, de ez már bőven elég egy netes ismeretséghez. Még sok is. Lehet vele villogni: "azért vagyok facebookon, hogy tudjam tartani a kapcsolatot a külföldi spanokkal". Aha, csak éppen egy mondatot nem tud megírni angolul úgy, hogy ne legyen benne 2 nyelvtani és 3 helyesírási hiba. A kapcsolat kifejezés pedig enyhe túlzás. A társalgás nagyjából évente egyszer a "Happy birthday"-re szorítkozik, amire a kivételesen művelt ismerős "kosonom"-mel válaszol. Ő az, aki nagy pofával fenyegeti az iwiwes ismerősöket, hogy 2032. február 30-án törölni fogja magát, addig mindenki jöjjön át a facebookra, mert különben végérvényesen megszakad minden kapcsolat. (Jujujj mi lesz?!) Szorongva figyeli minden nap, hogy vajon van-e már annyi barátja facebookon, mint ismerőse iwiwen. Mondanom se kell, sosem törli magát.
Facebookon a nyelvhasználat figyelemre méltó. Van, akinek már meghaladja a féltucatot a nem magyar illetőségű ismerőseinek a száma, mert volt diákcserén középiskolában. Úgy érzi, hogy ő már világpolgár, úgyhogy nem is kell magyarul írnia. A státuszába mindig angolul tesz ki valami okosságot. Ez valami olyasmi lehet, mint iwiwen az angol képaláírás: "with my friends", "kiss", "my car", "on the beach". Ez utóbbi viszont teljesen irracionális, mert az iwiw, neve ellenére, még csak nem is multikulti.
A nyelvi kitérő után térjünk rá a felhasználók csoportjaira. A facebook átlagos felhasználói szóra sem érdemesek (mint ahogy azok sem, akik csak regisztráltak, mert rábeszélte őket egy függő cimborájuk - lásd. alant). Ők képviselik a Gauss-görbe szerint a júzerek 68,2%-át. Teljesen átlagosak. Valamiért regisztráltak, használják is talán valamire az oldalt. Főleg akkor, amikor kapnak egy figyelmeztető e-mailt. Visszajelölgetik az ismerősöket, részt vesznek 1-2 eseményen. Aktivitásuk talán eléri a 60%-ot (a facebook annyira jófej, hogy még ezt is jelzi nekünk a jobb felső sarokban). Esetleg reklámcélból használják az oldalt (pl. partiszervezők, zenészek). Egyszóval: vannak; igazából senkit nem zavarnak.
Sokkal érdekesebb az a bizonyos "felső" 10-15%: a facebook-függők. Amerikai kutatók már erre is ráleptek, neve is van a jelenségnek... (Erős összefüggést mutat egyébként a twitter-, WoW-, blog- és egyéb függőségekkel.) A függőnek már defaultban megnyílik a böngésző elindításakor a fészbúk. A törléssel fenyegetőző iwiwesek irigyen figyelik ismerősei számát. Ő az, aki tényleg törölte is magát az iwiw-ről vagy valami idióta nevet talált ki, hogy ott már ne lehessen megtalálni. Ha valakiről megtudja, hogy még mindig nem regisztrált, azonnal toborzásba kezd és hosszasan ecsetelgeti, hogy miért fullosabb a facebook. A függő kényszeres kapcsolatépítő: barátai között fellelhető Nyelvész Józsi, Diana hercegnő és a jelenlegi vagy a leendő miniszterelnök is.
A függő napi 5-6 órát az üzenőfal olvasgatásával és idióta tesztek kitöltésével tölt. A tesztekre úgy válaszol, hogy az eredmény vicces legyen - ha nem, kitölti újra. Aztán persze posztolja a profiljába. Már tudja, hogy mi volt előző életében, milyen pasi lenne számára ideális, milyen angyal lenne, hány gyereke lesz, zsidó-e vagy cigány, milyen fegyver illik hozzá és hogy sör-e (nyelvtanilag most ebbe ne menjünk bele). Pontosan követhető, hogy mikor mit csinál: hol van, mit evett reggelire, mitől baszott be előző este, milyen a kedve, hány vizsgája van még hátra, mikor mehet haza a melóból, nő a foga, menstruál... Szóval tényleg mindent. Ha éppen dögunalom az élete, akkor kitesz valami jópofa idézetet a státuszába. Percenként figyeli, hogy valaki kommentálta-e. Ha nem, akkor belinkel a youtube-ról egy populáris zeneszámot vagy egy aktuálisan játszott film trailerét, ami egészen biztosan fog tetszeni valakinek. Reggelente indexes cikkekkel árasztja el az üzenőfalat. Ellenállhatatlan késztetést érez, hogy kinyílvánítsa a véleményét. Álszerénységből csak minden harmadik posztját lájkolja (igen, ezek már magyar szavak). Kedves ismerősöm megfogalmazása szerint a facebook-függő ilyenkor ego-maszturbál.
Ha éppen nem történik semmi - mert hajnali 3 van -, akkor a függő játszik, alkalmazásokat használ (de ha délután 3 van, akkor is, csak olyankor dolgozni is kell esetleg, nincs annyi idő pingvint etetni). Ő az egyébként, akinek tuti, hogy tevéje is volt anno. Van akváriuma és egy takaros tanyája a Farmville-ben csirkékkel, disznókkal, budival a hátsó kertben. Néha talál egy cuki kiskacsát és gazdát keres neki. Szabadidejében megnézi a napi horoszkópját, hogy kivel fog aznap dugni, ki a titkos hódolója... Ennek ellentéte az igényes felhasználó, aki minden alkalmazást rögtön elrejt, amint megjelenik az üzenőfalán. (Az igénytelenebbje nem ismeri ezt a funkciót vagy nem akar tudomást venni róla.) Nem játszik semmivel, nem rajong semmilyen csoportért. Csupán néha kommentelget és programokon vesz részt. Egy percig ne gondoljuk azt, hogy ő nem függő, csak egész jól kompenzál. Külön kaszt. Feltűnésmentesen létezik, megfigyel.
A függő fotói pöpec albumokba vannak rendezve: fel van töltve alsóhangon vagy 500 kép. Azt most nem számolom ki, hogy hány órába telhetett feltenni őket, de más ennyi idő alatt lediplomázik az biztos. Bescannelt kisgyerekkori cuki kép az alap, azzal csajozni is igen jól lehet. A függő legnagyobb bánatára csak az USA-ban elérhető a kinyomtatott fotó-album, egy percig még el is gondolkodott, hogy ír a webmesternek ezügyben.
A facebook-addict oldal- és csoporttagságainak témái a legkülönfélébbek. Ha lát valami MENŐt, már nyom is rá az igenre (utólag is elnézést Bede Mártontól). Külön típus az, aki teszteket szerkeszt és csoportokat tart fent. Ő már tényleg a hierarchia csúcsán áll. A csoport értelme kb. annyi, mint egy marék döglött lepkének, effektíve semmit nem csinál vele, de azért 3 nap után kiírja státuszba, hogy "na, már csak 5 ismerős és megvan az 1000!!!!! KIRÁLY!". Egy percig sem zavartatja magát, amikor létrehoz profilt állatnak, növénynek, fogalomnak, élettelen tárgynak (ez biztos valami gyerekkori frusztráció, mert sosem engedték "gondolni" Barkochbában).
A függő aktívan hozzájárul a facebook fejlesztéséhez is. Szeretne dislike gombot és beállítható háttérszínt. Szeretné tudni, ki nézegeti a profilját, azt sem fogja fel, ha így esetleg fény derül titkolt rajongására a jóképű tesitanár iránt. Vagy egyszerűen csak visszasírja a régi oldalt, mert akármennyi időt töltött is el eddig fészbukolással, még mindig nem sikerült rájönnie, mi lehet a különbség newsfeed és livefeed között.
Hát, jó nektek :))
Bezzeg annak idején nálunk nem volt az ilyesmi beszédtéma, telefonfülkékből hívtuk azokat a szerencséseket, akiknek utaltak valami ikervonalat... és inkább játszottunk, találkoztunk, beszélgettünk, olvastunk.
Az utolsó 100 komment: