-Ancsa, hogy s mint? Sziamia - ezer éve nem láttalak, be kell a seggnek szarni!

-Zolesz, el se hiszem! Szöveged a régi, hallom. Meccsoda bajszocska, megemberesedtél szépen, meg kell hagyni - látszik, jól tartanak. Konzit csinálod még?

-Persze, jövő héten lesz megint egy vizsgafellépésem, de még megy. Szeretem is csinálni - persze hogy ebből hogy lehet lesz megélni, nem tudom. Sehogy. Na de mesélj, hát úgy eltűntetek, amióta a család így magába szippantott Titeket! Most hányadikat várod, a másodikat, vagy..?

-Ó, ő már a harmadik leszen. A nagyfiunk, Ábel nyolcéves - a kisebbik, Áron pedig négyéves. Nagy csibész mind a kettő, te, nézd csak, csupa véletlenül - hihi - van róluk pár képem is... Néha olyan nehéz velük, de hát az egészséges gyerek az rosszcsont, jól tévedek?

-Bezony! Na de hogy csináljátok? Ti mindig olyan lazák meg nyitottak voltatok, mindig is tudtuk, hogy nagyon jófej szülők lesztek!

-Nos, hát először is: semmi agresszivitás, a tévével is nagyon vigyázunk. Sajnos volt már olyan, hogy megnézték valamelyik vacak Bud Spencert, aztán utána Ábelke kirúgta Áron egyik fogát, mert azt látta a filmben is. Még biztatta is, hogy köpje csak ki bátran! Aztán semmi erőszakos játék. Volt olyan rokon, aki a kisebbik szülinapjára játékpisztolyt volt képes hozni, érted? JÁTÉKPISZTOLYT, igazi kis töltényekkel, lőni is lehetett vele. Azonnal továbbajándékoztuk a lumpen szomszédoknak, azok meg még meg is köszönték. Meg az Irénke nagynéném, te jó Isten. Kint volt megint Riminiben vagy Bibionéban, mit tudom én. Erre kis bicskákat hoz a gyerekeknek ajándékba. A Gáborral azt hittük, hogy a falra mászunk. A srácok meg ott sírtak, hogy akarják. Úgyhogy felajánlottuk nekik, hogy most vagy várnak tíz évet, és akkor kapják meg őket, vagy most rögtön, de akkor a pillanatragasztóval beragasztjuk a pengét. Beragasztottuk végül persze, azt választották.

-Az igen. Sajnos én is látom nap mint nap, hogy mennyire sok felgyülemlett düh van ezekben a gyerekekben, talán a szülők, vagy kik miatt... divattá válik az önzés, a gyerek meg ott marad valami nemkívánatos ballasztként.

-Ez az, látom én is az isis- ovistársaikon. Foglalkozni kell velük pedig, tanítgatni őket. Gáborral meg a gyerkőcökkel rengeteget járunk kirándulni a környéken - a Pilisben  meg a budai hegyekben - no meg Cseh'ben; a srácok is nagyon élvezik, igazi kis világjárók lettek már! Alkohol sincs - Gábor a taxizás miatt nem nagyon ihat, nekem meg már két korty is a fejembe szállna.

-Mintaszülők, komolyan. Olvastok nekik rendszeresen, társasoztok, minden?

-Ó, persze. Rengeteget olvasunk, már a kicsi is felismeri a nagybetűket. Csak sajnos néha olyan csúnyán beszélnek... az oviban meg az isiben is olyan válogatott trágárságokat szednek össze, hogy még én is belepirulok, ráadásul olyan szép dolgokról olyan csúnyán beszélni... ezek azt se tudják, miről beszélnek.

-Csak nem kis disznó szövegeket mondanak?

-Dehogynem, de meg nem ismétlem. Pedig hányszor mondom én is ezekre a pornófilmekre, hogy mennyire közönséges meg természetellenes, hogy ez a valóságban nem is így van, á. Tényleg, már a csilláron is csinálják - és sokan meg elhiszik, hogy ez a normális. Pedig a szépet azt szeretem, az ízléses, erotikus filmeket vagy fotókat szívesen elnézegetjük Gáborral; megvan a Káma Szútra, a Faludytól is az Erotikus versek. Nudista strandra is rendszeresen járunk, tudod, a Lupára - de ezek annyira közönségesek, ezek a filmek, ahogy ott prömier plánban mutatnak mindent...

-Nos, hát igen, tényleg fölháborító az ilyesmi. (pödörgeti bajuszkáját) Nem kellene ország-világ orrára kötni, hogy mi történik két ember között, a hálószobában.

-És te mi jót csinálsz, hova mész?

-Moziba megyek, most jött be egy nagyon kemény művészfilm, az Utolsó tangó Párizsban, eddig minden ismerősöm katarzist élt át alatta. Meg kell néznem.

-Mi is csak jókat hallottunk róla. Majd ha Anyuékra rá tudjuk valamikor bízni a srácokat, mi is elnézünk majd Gáborral. Na mikor látogatsz meg minket?