-Pulsay Krisztián, tessék.

-Szevasz Krisztiánkám, oktató József vagyok.

-Á, jó napot kívánok, Józsi bá.

-Szia. Azért hívlak, mert kiírták a forgalmi vizsga időpontját - jövő hét kedden, reggel 9-re kellene valahogy elkéretőznöd az iskolából.

-Nem gond, Mutti ír igazolást.

-Jól van, Krisztián, remek. Jól megy már a vezetés, szerintem ügyes leszel. Krisz, aztán nem tudom, hogy csináljuk. Ha olyan a vizsgabiztos, hogy lehet vele beszélni, akkor mit mondjak neki?

-Mit beszélni..? Ja! Hát köszönöm, de megpróbálom simán.

-Jól van, akkor nem mondok neki semmit. Előtte azért még kéne 1-2 órát gyakorolnunk, a héten ráérsz?

-Rá, persze (kurva anyád, teljes áron, saját zsebre "gyakorlunk" majd, miközben a gyerekedet hozzuk el a suliból, asszonyt meg a piacra).

Következő kedd, reggel 9 előtt öt perccel. A Skoda 120L magnójából a megszokott Világslágerek magyarul szól, éppen a Neverending Dream.

Csak te vagy, aki élsz az álmomban

Mint egy végtelen álom titokban...

-Jó reggelt kívánok, fiatalember - Csordás György vagyok, az Ön vizsgabiztosa. A szabályokkal tisztában van: gondolom, a József úr mindent elmondott. A személyi igazolványát kérem szépen. Köszönöm. Szóval: Pulsay Krisztián, a születési idejét legyen kedves.

-1980. június egy.

-Mármint június ELSEJE, igaz-e. Az állandó lakcímét kérem szépen.

-Ezerharminckilenc, Kabar utca kettő.

-Mármint Budapest, 1039, igen. Harmadik kerület. Csak nem maguké az egész ház?

-Nem, ez egy lakótelepi lakás.

-Emelet-ajtó van-e maguknál?

-Igen, tizedik emelet hatvan.

-Mindjárt más. Akkor a vizsgát meg is kezdhetjük, indulhatunk. Józsikám, azt a kiskönyvet kérem szépen. Köszönöm. Szóval a múltkori, kevésbé sikeres vizsga óta hol vannak a kötelező pótórák?

-Ja Gyuri, hát tudod, azt egymás között intéztük.

-Aha, értem. Na jól van, indulhatunk, a kapunál majd balra forduljunk, majd megint balra, a Váci út felé. Józsi, mesélj közben, hogy vagy? Asszony?

-Megvan, köszöni szépen. Nagyon takaros.

-Erdélyi az asszony, ugye? Fiatalember, itt majd soroljon be a belső sávba, és kanyarodjunk rá a Róbert Károly kőrútra.

-Az. Mindig Erdélybe jártam udvarolni, nagyon kedvesek és háziasak a lányok. Ott még megvan bennük az a tisztelet, ami az itthoni nőkből már kiveszőfélben van. Meg szeretem is azt a helyet, az emberek is teljesen másabbak, nyitottabbak. Megvan még az adott szó hatalma, az igazi vendégszeretet, a tartás az emberekben - órákig tudnám mesélni.

-És a szőröstalpúak?

-Az arrafelé szerencsére kevés van. Nem nagyon költöznek be hozzájuk oda Csíkba, vagy ha igen, az is rögtön megtanul magyarul.

-Nagyon helyes. Szarházi egy banda. A következő lehetőségnél menjünk jobbra.

-Bassza meg, már itt is épül valami benzinkút.

-Ja, már úgyis olyan kevés volt..! Micsoda egy ocsmány környék ez az Angyalföld.

-Az, és mennyi cigány van itt a tizenhárom kerületben. Szeretnénk mi is elköltözni, de nincs rá lé.

-Nehéz, bizony nehéz. Na és mesélj csak, hogy megy a tanítás mostanában?

-Szarul, de büszkén, te. Tanuló volna, de mindent elvisz ez a vas. Amortizáció meg minden, ráadásul inkább nyugati autókon szeretnek tanulni. Nullszadósra alig bírom kihozni. Pedig aki rendesen akar megtanulni vezetni, annak ez az ideális járgány. Nem az a sok új szar, fedélzeti komputer, faszom.

-Az biztos. Fiatalember, itt a lámpa után majd haladjunk egyenesen, és hajtsunk végre egy szabályszerű parkolást! Na, és nem tervezed, hogy lecseréled a verdát?

-Tervezem, tervezem, de hát újat venni, aztán a pótpedálokat beszereltetni, levizsgáztatni - nem ér az annyit. Majd ha végleg kidől a Lóri, akkor talán.

-Ja, Lórinak hívják? Fain kis név. Haladhatunk tovább a Dagály utca irányába, vissza az iskolához, rendben? Te Józsi. Vannak ott Erdélyben jófajta pálinkák meg cujkák? Nem tudsz nekem szerezni?

-Hogyne tudnák. Majd beszéljünk róla. Mennyi kellene?

-Pár liter, nem sok. Csak ajándékba kéne, rokonoknak, barátoknak. Akkor itt most félre is húzódhatunk.

-De Gyuri, mi történt? 100 méterrel az iskola előtt?

-Harminccal megyünk, feltartjuk a forgalmat? Mit tanultunk az útkereszteződésről, fiatalember? Hát hogy hatálytalanítja a korlátozó táblát, nemde? És jelezze, hogy megállt, vészvillogó! Tessék szépen helyet cserélni. Nem vezet ám ő rosszul, csak hát még bizonytalan - ez meg kérem, sajnos súlyos hiba.

Kevés emberrel beszéltem eddig, akiket a jogosítvány megszerzése a katonaságnál több kellemes élménnyel gazdagított volna - figyelemreméltó.

Az ihletet köszönöm Nyelvész Józsinak A birodalmi Golf c. tökéletes írás nyomán - csak azért emelek ki belőle egy bekezdést, mert az kapcsolódik leginkább a vizsgázás tiszta menetéhez.

Oktatóként a Golfos Gyuszi szedi be a pénzt a tanulóktól, nincs irgalom, előre száz órát fizetsz. Kiterjedt kapcsolati hálója is van az öregnek, ismeri az összes vizsgáztatót, aztán rendszerint kódnyelven le vannak egyeztetve az okosságok mindenkivel, de a Gyulabá nem riad vissza a konkrét lenyúlásoktól sem.

A Szomjú Norbi spanja, ez a pesti bobi mesélte, hogy éppenhogy átcsusszant forgalmin, mennek vissza pályára Óbudán, aztán elkezd kárálni az öreg, hogy "the... Tomika... tefigyeljélcsak! Öcsécském, aizének, a vizsgabiztos úrnak, a Sityunak nemrég született gyerek, ha érted, hogy mondom." Ficcent is az esztergomi panoráma a Gyulabának, az meg elégedetten betette a pantallójának a zsebébe, és már látta maga előtt, ahogy nagyvonalúan fizet egy Chivast üzlettársának, a Tasnádi Kálminak. "Gondom lesz rá, hogy megkapja." - mondta az öreg, azt állítólag kicsulázott egy óriásit a kocsiból.