Kiindulva Pecséttörő máris klasszikus lakótelepi posztjából (dehogyis akadunk le a témáról) én először a mélyen tisztelt modoros olvasóközönség körében is  inkább sikeres nosztalgiahullámot szeretném meglovagolni. A jelen ráér.

Szinte minden gondolatomat a napirajz (fekete)gyémántcerkájú grafitemberének NYÁR '84 c. műve csalogatta felszínre, ezúton is nagyon köszönöm neki az alkalmi felhasználásra nagylelkűen átengedett illusztrációt.

Ássunk hát a felszínnél is lejjebb! Ahogy már a házibuli-generációs posztokban is utaltam rá, én mindig inkább 1970 környékén szerettem volna születni: a mai napig is úgy érzem, hogy a nekünk legmeghatározóbb magyar szubkultúrákat ők élhették meg teljes valójukban tizenévesen, mi sok évvel később inkább már csak majomkodni tudtunk az addigra kicsit idejétmúlt mode-os, metálos, szkinhed, punk irányokkal - a raverek meg szar zenét hallgattak. 

Legszebben mindig a lakótelepeken figyelhettük meg az aktuális divatirányzatok kiteljesedését - "A Panelt" persze az erre érzéketlenek körében ettől még mindig is nagy divat volt utálni, leszólni:

-Á, nem is értem, én ki nem bírnám panelben. Mind csak egy betondzsungel, haza se találnék: egyik ház olyan, mint a másik. A lakásban meg mindig hallom, hogy mikor fingik egyet a szomszéd, és hogy ki éppen mit főz meg mikor éli a nemi életét.
-Igen, mi is most keresünk albérletet a Gáborral: lehetőleg a kék metró vonalán legyen, de panel, távfűtés kizárt.

És ezek a panelellenesek inkább mennek a körfolyosós belvárosi, sötét, aládúcolt, penészes bérházakba lakni, csak mert tégla, nincs távfűtés, no meg jó a közlekedés. Külvárosi panelgyerekként nekem hasonló sokkot jelentettek a belvárosi szürke, szennyes utcák a mocskos házakkal, az akkor még hihetetlennek tűnő mértékig lecsúszott emberekkel - ezt a viszolygást amúgy máig nem sikerült leküzdenem.

Akkor a kis történelmi áttekintés után utazzunk vissza az időben, egészen a nyolcvanas évek végére, és menjünk le a játszótérre biciklizni.

-Csókolom! Lejöhet a Maracskó?
-Ricsike, a kisbarátod gondolom, téged keres, de majd mondd meg neki, hogy tanuljon már egy kis jómodort, a kapucsengőt meg ne úgy nyomja, mint a Gestapó! És lemehetsz, de sötétedésre itthon legyél ám, és csak ide hátra mehetsz, rendicsek?
-Persze!
-És a Pajor Rolival ne barátkozzatok, az egész családja egy lopós, lumpen, szemét banda. És ha lekiabálok, hogy gyere fel, akkor feljössz!

Ricsike is Rolika felpattannak hát a házilag BMX-ekké átalakított Csepel Tacskókra (sárhányót, csomagtartót, dinamót, lámpát leszerelték, új ülés, terepgumik), és máris övék itt a Tér!

A ház előtt nagyfiúk bandáznak pár kifestett, karikafülbevalós lánnyal, nagyon csúnyán beszélnek, cigiznek és látványosan köpködnek - sokat, folyósat és koppanósat is, minél messzebb. Pár éve még teljesen polgárian nézett ki mindegyikük, de mióta elvégezték az általánost, a többségük kopasz fejjel és 21 lyukú Getta-utánzatban üldögél - csak egy renitens haverjuk lett jampec csőnadrágban, bőrdzsekiben és csavart frizurával. Ricsike büszkén, hangosan köszön, hogy ő ismeri a srácokat:

-Sziasztok!
-Helló. Helló. Csá.
-(kicsivel később, távolról) Ez meg ki volt?
-Ja, csak egy kis pöcs.

A ház hátsó, játszótérre eső részét falfirkák díszítik: háromdimenziós M betűben egy D, Madness is the best, Dead Kennedys, Edda művek, FTC, Buzi popperek, Cigányok meghaltok, horogkereszt. Ricsikének felsejlik egy tavalyi élménye, amikor irtózatos lebaszást kapott a szülőktől a környezetfüzetébe alkotott szvasztikák miatt, de hát utána elmagyarázták, hogy az miért nagyon csúnya dolog. Azóta átállt inkább az ötágú vöröscsillagok ceruzafelemelés nélküli megrajzolására, azért az Ica néni pedig még meg is dicsérte.

Ricsiék meglátják a hátul a kicsiknek éppen hatalmasakat vetítő Pajor-testvéreket, Anyu óvása ellenére persze odamennek ők is. A két tolvajnövendék éppen a felfordított ülőkéjű hintát nyúzza, "hiszen ők már olyan nagyok, hogy amúgy leérne a lábuk":

-Öcsécském, egy haverommal egyszer így hintáztunk, úgy kihúzattuk, hogy átfordultunk, becsszó!
-Komolyan?
-Bizisten, öcsécském!
-Szasztok!
-Csá! Nektek is megmutatom a legújabb Mercijelemet, a bátyám lopta innen a Szamuelyről.
-De baró...
-Roland, milyen kafa ez a kempingbringa! Nem adod ide egy körre?
-Nem lehet, anyukám azt mondta, hogy senkinek nem adhatom kölcsön.
-Ne hülyéskedj már, mindjárt hozom, anyádnak nem mondjuk meg!
-Na jó, de tényleg vigyázz rá, légyszi.
-Bízd ide, gond egy szál se lesz!

A Nagy Pajor eltűnik a BMX-Tacskóval, feltűnően sokáig van távol, de nagy megkönnyebbülésre sérülésmentes állapotban hozza vissza a bringát elengedett kormánnyal, a téren még hatalmas egykerekezéseket, ugratásokat bemutatva, a végén egy kontrás farolással lezárva a menetet.

­-Szar ez a canga, de százasért tudnák rá szerezni visszapillantót meg BMX-kormányt, sőt, kilométerórát is, ha érdekel.
-Jó lenne, megkérdezem az Ősöket, hátha a karácsonyi meg a szülinapi ajándékot össze tudnánk vonni idén is...

Ricsi és Roli néha megpróbálnak focizni is a dühöngőben, ha éppen nincs ott senki:

-Te, hívjuk már le a Schieszl Norbiékat, akkor nem ezzel a szar pöttyössel kéne játszani.

Norbiéknak igazi, NSZK-s rokonoktól kapott Adidas-bőrbogyójuk van, vigyázni is kell rá, nehogy elvegye tőlük valami helyi suttyóbanda. A jó labda mellé profi (persze örökölt) focimez is jár: néha pedig a stoplis cipőt is van képük felvenni a betonpályára.

A boldogság persze mindig csak addig tart, amíg egymás között játszhatnak, sajnos 1-2 órán belül mindig jön pár nagyobb, akik jó esetben "be akarnak szállni", rossz esetben pedig megkérik őket, hogy ugyan adják már át a pályát. Ha beszállnak, akkor persze iszonyatos bikákat eresztenek meg szerencsétlen kicsávók felé, akik pár hősies mentési próbálkozás után vörös labdamintás hassal és arccal adják fel a küzdelmet, néha szipogva, vérző orral állnak odébb.

-Na mi van, kishaver? Erős volt a laszti? Bocs, más játéktempóhoz vagyunk szokva, tudod. Ne izgulj, mi is így kezdtük! Na, gyertek vissza nyugodtan, ketten kiállunk négyőtök ellen, két gombóc oda!

Máskor, amikor Roliék csak a hintán sztorizgatnak, a nagyok - szerencsétlenségükre - pont mindig feléjük rúgják ki a labdát a pályáról:

-Hé, öcsi! Zsolti, Jani, Béla, Gabi, vagy akármik is vagytok! Hozzátok már vissza, legyetek szívesek!

Rolika el is megy a labdáért, dobás helyett pedig keménykedve próbálja átrúgni a kerítésen a zsugát, de harmadszorra is csak a rácsot találja el.

-Kösz haver, dobjad csak át kézzel, jó lesz az!

A bandaháborúk:

A filmekből-könyvekből eltanult hülyeségek ("védjük meg a Grundot") Ricsinél és Rolinál se maradhatnak ki természetesen. A szájkarate már korábban is ment a téren, különösen a cigányos megjelenésű, magukat Bruce Lee-nek tartó gyerekek körében:

-Te csak ne magyarázzál, a bátyám zöldöves tékvandós, én pedig hamarosan megyek a sárgaöves vizsgámra dzsúdóból!
-Az én bátyám pedig barnaöves sotokános, és leveri a te bátyádat, én meg tékvandózok, úgyhogy téged foglak laposra verni! Dobod el azt a fegyvert!

-Utalva a másik kezében levő botra. Ezt néha megfejelik a felek azzal, hogy beállnak a tanultak szerint támadóállásba, de ha verekedés is lesz a vége, az a fent említett küzdősport-elemek teljes mellőzésével történik.

-Te, össze kéne állnunk a Norbiékkal, mint a Timur és csapatában vagy a Keménykalap és krumpliorrban, aztán csinálni valamit.
-De mit?
-Hát mondjuk találjuk meg az üllői baltás gyilkost!
-Az túl veszélyes.
-Akkor alakítsunk lindzsacsapatot, berendezünk itt a játszón egy főhadiszállást, lehetne mondjuk a rakétamászókában, és utána mindenkit elzavarunk innen, aki nem itt lakik.
-Kafa!

Össze is állnak annak rendje és módja szerint, szereznek patronos pisztolyt, dzsedikardot, walkie-talkie-t, és nekilátnak a játszótér megtisztításnának. Mivel a kutyás néniket meg a focizó nagyfiúkat nem akarják egyelőre bántani, ezért inkább a rakétában ücsörgő líbiai kislányok felé veszik az irányt, hogy leparancsolják őket a mászókáról. Az arab kislányok nemsokára engedelmesen távoznak, Rolikáék pedig diadalittasan tűzik ki a csapat zászlaját, és kezdik megvitatni a következő lépéseket.

-Gratulálok, parancsnok, megvan a bázis!
-Szuper. A következő lépés: szövetségeseket kell találni.
-Egyetértek.

Sajnos nem élvezhetik ki igazán a győzelmet, mert tíz perc múlva megjelennek az arab kislányok bátyjai, akik rémisztő keveréknyelven üvöltöznek, fenyegetőznek és csicskítják be a nemrég még totális győzelmet ünneplő kiscsávókat.

Ricsiék vissza is szoknak gyorsan a kevébé kockázatos lakótelepi időtöltésekre: hinta, bicikli, foci, pingpong, gyújtogatás.

Hamarosan pedig megnézzük, mivel ütik el az időt pár évvel később - csak bírjátok!