Beannachtam na Feile Padraig, céad míle fáilte! Hey Teebor, how's she cuttin' oul' fella? Wha' can oy getcha, wha' 'bout a luvely poyn' av Guinness ar a soyda? (írül: Boldog Szt. Patrick-napot, százezer üdvözlet! "angolul": Hé Tibor, mi a pálya, öreg haver? Mit hozhatok, mit szólnál egy kellemes pint Guinnesshez vagy ciderhez?) Ez nem az angolos poszt folytatása :-)

Tibor nem egyszer járt már Írországban, mi több: kifejezetten otthonosan mozog a Smaragd Szigeten, nem adnák el egy North Wall-i (Észak-Dublin, kikötő környéke) krimóban sem, hacsak persze nem az időközben bebetonozódott kelet-európai vagy nigériai maffia próbálkozna ilyesmivel.

Alapból az íreket nem tartom annyira mintamodorosnak, mint a németeket. Az írekért őszintén rajongó emberkéket viszont annál inkább - és itt jönnek megint a németek: szinte mindegyik odavan Írországért és a kultúráért, az emberekért. A rajongókra később még visszatérek.

A mai ír fiatalok a britekhez hasonlóan egy figyelemreméltó elbutulási folyamaton mennek keresztül, nem csak a már megszokottnak mondható hallucinogén anyagok használatának, hanem a médiának is köszönhetően. Az olyan színvonalas sorozatok, mint az Eastenders, Emmerdale már az emberek szóhasználatát, intonációját és mimikáját is elkezdte formálni, vicc nélkül. A felhúzott szemöldökkel, visító hangon, fontoskodva előadott mondanivaló 40-50 fölött már nem jellemző.

Na de az írek imázsa. A tudatlan romantikus hajlamos támogatni az összes szakadár, függetlenségéért harcoló népet, a hányatott sorsú magyar és ír nemzetek közötti párhuzamokról és elnyomatásokról beszél, pedig ha már tényleg közös jegyeket keresünk és metaforában szeretnénk beszélni, akkor az angolok a magyarok, az írek pedig a szlovákok.

A szászok 800 évig uralták a szigetet, elvileg nem ők az őslakosok, elnyomták a keltákat - a mai napig többek között erre hivatkozik minden britgyűlölő ír. A Brian élete is (nem véletlenül) ráhúzható erre a történelmi állapotra: 

-És mit adtak nekünk a rómaiak? 

-Utakat, egészségügyet, vízvezetéket, békét, oktatást, stb.

 

Írország mai lakosságát leginkább az különbözteti meg az egyesült királyságbeli állampolgároktól, hogy nem azok. A nyelv, az ételek-italok, kocsmák, közlekedés, a városok: mind ugyanaz, minimális eltérésekkel. Tényleg szar lehet abban a tudatban felnőni, hogy van odaát egy nép, aki minket elfoglalt és rabigába hajtott, és most én az ő nyelvükön gondolkodom meg számolok meg álmodom és anyázom őket is, és persze az ő zenéjüket hallgatom meg a focicsapataiknak szurkolok. Szegény íreket annyira megviselte a 800 éves rabszolgasors, hogy a dicsőséges húsvéti felkelés után 100 évvel már csak harmadannyi protestáns található a mai Köztársaság területén, mint előtte. Biztos volt mit törleszteni.

Legjobban feltétel nélküli rajongóikat szeretjük.

• Imádja az ír népzenét, vagy az abból merítő igényes muzsikát, mint a már említett Enya és a Clannad - magyaroknak a MÉZ együttes, radikálisabbaknak a Wolftones. Írbarátságából következően fanatikus U2-rajongó.
• Ír szteppet tanul és táncházba jár, Michael Flatley számára a színpad élő legendája.
• Wiwes profilja hemzseg élete egyetlen írországi kirándulásáról készített képekkel, pint Guinnessekbe kapaszkodik folyton és boldogan pózol Molly Malone világhírű szobránál, annak kezét fogva.
• Elvakultak gaelül, tehát írül tanulnak (a Gaelic szót az írek nem használják, saját kelta eredetű nyelvüket Irishnak hívják).

Ők csalódnak a legjobban, amikor életük álmát váltják valóra, és kiköltöznek a szigetre: 

• Az írek úgy állnak Enyához, mint mi a Noxhoz.
• Annyian tudnak ír szteppelni, mint itthon csárdásozni.
• Írül annyian beszélnek, ahányan itthon rovásírással írnak.

Írnek lenni amúgy hatalmas divat és büszkeség: példának okáért az Egyesült Államokban közel 36,5 millió, magát ír származásúnak valló állampolgár él: ez az európai ír lakosság majdnem tízszerese :-) Nem csoda, hogy a legtöbb független vélemény szerint is Bostonba érdemes mennie annak, aki Szt. Patrik napján a legkiadósabbat szeretné mulatni.

Tibor viszont még a Beckett's-be se néz le szívesen ilyenkor... Ki kíváncsi azokra az angolokra, írekre, akik az olcsó sör és bukszák reményében Budapestre repülnek mulatni az írek legszentebb napjára, hogy azt egy irish pubban töltsék el, 1200 ft-os sörrel? Legközelebb megírjuk. Addig is:

Go raibh maith agath, slán abhaile! (Köszönöm szépen, a viszontlátásra!)

Folyt. köv. ;-)