Kedves, illetve kedvetlen Olvasóink! 8-))

Örök dilemma, egymásnak feszülő ellenvélemények - hívők, rajongók, ellenzők, szakértők vitáznak-harcolnak egymással vehemensen a világháló megannyi fórumán: valóban ilyen nehéz lenne kiválasztani a számunkra megfelelő netezőtársat az eleddig talán soha nem tapasztalt tarkaságú, bőséges kínálatból?  

Kicsiny blogunk szerkesztőségének kupaktanácsa összedugta hát buksiját, hogy közös ítéletet hozzon, és ezúttal is segítsen a döntésben. Vegyük hát őket sorra, a lehető legelfogulatlanabb szemüvegen keresztül! Sohse felejtsük a két fő szempontot: kinek és mire kell a kütyü?

Lányok! Nem mindennapi megtiszteltetésben részesültünk, ugyanis Magyarország egyik legnépszerűbb blogjának kulisszatitkaiba nyerhetünk bepillantást, két snájdig, edzett úr segítségével. Jobbomon a mindig vidám, hamiskás mosolyú Modor Tibor úr, aki a fittség nagykövete lehetne. Legendás posztjai és az általa alapított frenetikus blog mellett, bordázott hasa és eres karjai magabiztosságot és erőt sugároznak. Még tőle is jobbra tornyosul a hírhedt ezredes, aki páratlan szellemi tőkéje mellett elképesztő fizikai mutatókkal bír. Mindenféle, bloggerekkel kapcsolatos előítéletemet szertefoszlatták. Mintha nem is névtelenül és arctalanul írogató okos srácokkal, hanem erőemelőkkel vagy pénzbehajtókkal beszéltük volna meg a randevút.

A szabad véleménynyilvánítás és gyülekezési jog demokratikus hazánk Alaptörvényének egyik legüdvözítőbb vívmánya. Nagyon örülök, hogy minden honfitársamra kiterjed, de pont nagyszerűsége miatt nem túl elegáns visszaéljél eme csodálatossággal. Nézzük meg, milyen kompromisszumra juthatunk mi kettecskén! A javaslataim, kéréseim:

2010 óta a politikai témájú blogok elképesztő koncentrációban jelentek a magyar elektronikus közéletben. Ilyen műfajban alkotni mindennapos, kimerítő tevékenység. A szédületes fordulatszámon pörgő mókuskerekek hamar lemerítik a szókimondó, bátor, kreatív bloggerek akkumulátorait. Címkék megírására bizony a legritkább esetben marad energia egy fárasztó, baltásgyilkosos cikk után. A magunk módján szeretnék segíteni egy igen átlátható és objektív rendszerrel. Kedves politikai megmondóbloggerek, használjátok egészséggel!

-Olyan sápadt meg beesett az arcod, ez már egészségtelen... nekem azért jobban tetszettél olyan mokányabban. Tiszta csont és bőr vagy, minden rendben van? De tényleg? De tovább már ne fogyjál! Ez tuti anorexia vagy valami hasonló lelki eredetű étkezési zavar. Szerintem menj el orvoshoz, tiszta eres már az alkarod is, ez nem normális. Szinte szétpattannak, szerintem a vérnyomásoddal is gondok lehetnek.

Kedves Olvasóink!

Bizonyára Nektek is feltűnt az utóbbi napokban példátlan hisztériát kiváltó forró fejű Grúz hadnagy ügye. Mivel szemmel láthatóan itt is sajnos mindenki pártszimpátia-véleménycsomagok mentén foglal állást és eleve túl nagy jelentőséget tulajdonít ennek a külügyi afférnak, úgy érezzük, ideje kicsit visszább venni a túláradó érzelmekből és higgadtan mérlegelni, értékelni a helyzetet.

Kedves Nem-Biciglisták! Kedves négykerekű, két-és négy lábon járó Embertársaim! ;-)

Nektek szól ez a mostani kis szertelen szösszenet.

Lépten-nyomon hallhatjuk-olvashatjuk, hogy elszemtelenedtek a kerékpárosok, túl sok van belőlük, divatoznak, hülyén öltöznek, száguldoznak, nem tartják be a szabályokat, ön- és közveszélyesek. Összegyűjtöttem most pár kardinális pontot, hogy Ti is megtapasztalhassátok, picit átérezhessétek, Mi hogy látjuk a másik oldalról. Célunk nem más, mint a mi kis fura szubkultúránk szélesebb körű megismertetése, elfogadtatása - a két/három/négy... fél közötti párbeszéd felerősítése. Bízva bízunk abban, hogy talán majd mi is kicsit hozzájárulunk a kölcsönös elfogadáshoz.

Jancsi bácsi: Bandeszom, meddig még? Kinyitom az Internetet és csak úgy ömlik a mocsok és nincs hová kitérnem. Itt van ez a Singer nőci. Most miért kell nekem nap mint nap olvasni a trágár részleteket arról, hogyan varrják le több százan? Gyanútlanul rákattintok, hátha végre-valahára valami épületes, ismeretterjesztő, tudományosan értékelhető tartalom vár rám, de mindig ugyanaz a Szodómia és Gonorrhea.

Akkor most a nagy hurráhangulatban megkérnék szépen mindenkit, hogy egy pillanatra álljon meg, és próbáljon a rózsaszín ködön túl gondolkodni és értékelni. Ideje leszállni a földre, és csakis a szikár tényekre szorítkozni - elfogultság nélkül.

Mondjuk ki: Peking óta jottányit sem léptünk előre. A magyar sport jelenlegi helyzete továbbra is katasztrofális. Sportklubok a tönk szélén, az egyesületeket kalandorok, adócsalók és tippmixbajnokok uralják. Már serdülő szinten is csak az kerülhet be a kezdőcsapatba, akinek anyuka-apuka csúsztatja az edzőnek a borítékot. Ha az ifiknél valaki tényleg meglépi az extra mile-t és szívét-lelkét beleadja a játékba, azt kiközösítik, megverik. A zuhanyzókban luxus a melegvíz, a mezt az anyukák mossák, felszerelésre is a szülők dobják össze a pénzt - még magnéziára sincs keret.

-Jujj, utazhatsz megint? De jó neked, jujj, Argentína, Kína, Indonézia? Jajj, de sajnállak, te szegény, mindjárt megszakad a szívem... kis hely a bőröndödben van még esetleg?

Mert ugye a céges út az jutalom, elismerés, megtiszteltetés, nyaralás, üdülés, világjárás. És irigykedik a sok hülyepicsa, mert ez életének az értelme: az utazás maga. Nem ám az, hogy ott lehessen vagy bármit átéljen, csak hogy kipipálhassa, hogy kihirdethesse, hogy a felesleges-pózolós képeit közzétehesse. A "pizzai" ferde tornyot két kézzel tartjuk, a piramisokat tenyéren hordozzuk - csücskét összecsippentjük, a fekete-erdei plasztiktehenkét megfejjük meg anyámkínja. Megosztjuk, örülünk, hogy mindenki irigykedik. Hazatérve diavetítés (most talán meg is nézzük, merre jártunk), szállás és utazások megbeszélése a többiekkel, kinek melyik a preferált desztinációja, hol lettünk betegek a kajától, és mennyi proli van, hogy tapsoltak a gépen.

Nevetséges ez az egész. Végre lett volna egy épkézláb ötlet, de a megvalósítás elégtelen, ezt is sikerült profin elkúrnunk.

Igen, vonjuk be a Dunát a közösségi közlekedés vérkeringésébe, hiszen a folyami szállítmányozás az egyik legolcsóbb megoldás - aki valaha tanult akármilyen alapszintű logisztikát, annak ez világos kell legyen. Észak-déli, belvárosi-üdülőövezeti összeköttetések, nincs dugó, úthasználat - egyfajta egérút lehetne ez még a legbusybb időszakokban is a munkába járóknak.

Szia Tibi,

Talán emlékszel még rám, korábban már írtam pár bejegyzést (Horgász, 3nevű ember ...)

Sajnos eddig nem nagyon volt időm, a haverok se nagyon értek rá, de most itt van két újabb, remélem ez is tetszeni fog. /Kibaszottul tetszik, szavannai hiénaként ugattam olvasás közben, még a vakációról is reaktiváltam magam - M.T./

Üdv,

A.

Helló, Világ!

Kicsit el vannak tévelyedve az emberek még 2012-ben is, de talán-talán ezzel a posttal kicsit helyre tudjuk tenni a dolgokat. Teljesen idióta módon úgy viselkedik mindenki, mintha még mindig a XIX. században élnénk, pedig illene haladni a korral, és bizony a jó dolgokat átvenni egymástól.

Autósmodor! Körültekintő, farolva parkolás, motorfék, tuti egérutak, mp3-válogatások, udvariaskodás. Megköszönés, egyéni villogtatások: nagyon gyors elakadásjelzőzés a gomb félig lenyomásával, vagy villanásos "szívesen" helyett lámpa pillanatra lekapcsolás és vissza = inverz szívesenezés. Kamionosokkal jóban lenni próbálás, jattolgatás, beengedés.

-Imádok kirándulni, táncolni, jókat főzni, elmerengeni a világ dolgain, bámulni a felkelő napot - én, ha megkérdezem valakitől, hogy hogy van, azt nem formalitásból teszem, hanem tényleg érdekel. (...) A személyes találkozás többet mond ezer szónál.

Kevés a pénz, minden rossz és egyre rosszabb, régen jobb volt, ezeknél már az előző kabinet is jobb volt, mit vegyek a gyereknek, csökken a bérek meg a nyugdíjak reálértéke, hova menjünk nyaralni, a szomszédnak miért van több és nagyobb, a főnököm miért lophat és én miért nem, a menedzsment miért nem végez érdemi munkát, lassú az Android 2.1-es - gyerekek, az a nagy büdös helyzet, hogy túl sokat rinyáltok! Szedjétek már össze magatokat, könyörgöm.

Istenem, ezt nem hiszem el, komolyan. "Újabb csúcskísérletre készül a magyar Himalája-expedíció". Miért nem lehetne ezeket csak úgy simán, itthon, még az indulás előtt kivégezni? Annyi stresszt, útiköltséget, energiát, felesleges komplikációt megspórolhatnánk. Esetleg elküldeni az M7-esre sövényt nyírni vagy a Rendőrpalota ablakait pucolni, akkor legalább hasznára válhatnának a társadalomnak. De így? Ezek képesek kétes hírű cégeket, alapítványokat sponzorként megnyerni, hogy aztán milliókat tapsoljanak el a hülye hobbijukra, amikor 1-2 megszállotton kívül SENKIT nem érdekel az egész, de most tényleg. Bizonyára nem pénzmosás, á nem! Szerinted ki adna ilyesmire akár egy fillért is? Összekalapozzák a pénzt, az életüket kockáztatják, hagyják a társukat odaveszni, ottfelejtik a lábukat, még egyet, aztán lebarnulva, fele csapattal mosolyogva jönnek haza, hogy igen, megcsinálták. És visszamegy Fekete Lovagként is, mert "neki ez az élete". Miért mászta meg a Mount Everestet? Mert ott volt, óriási..! Aztán ha baja esik, fizessen az állam meg az adófizetők.