A szakállas

Régen ez komoly dolog volt, de a szakállas ma már csak rejtőzködik, vagy csak a kopasz búráját próbálja feldobni valamivel: hát szőrrel az szép orczáján, mi mással?! Ott legalább nő, nem igaz?

Apropó, minden elismerés és részvét azoké a nőké, akik szeretnek a bajszos-szakállas férjükkel smárolni (főleg mindjárt evés után letüdőzni a nagy zsírcsatakos pörköltzaftos harcsabajuszt) A szakállas általában férfiasabb, tekintélyesebb, komolyabb külsőt szeretne magának az egyébként általa (is) bárgyúnak, málénak, pipogyának tartott pofázmánya helyett. És hát mit tagadás, többnyire reálisan látják szakáll nélküli ennmagukat. A szakállasok sokfélék és mindegyik igen fájdalmas példa a maga nemében. Na, akkor mint mindig, megbocsáthatatlanul szubjektíven, tele képzavarral, nemigaz baromsággal és sértő igazsággal, de vágjunk bele azokba a kurva pofaszőrökbe.

Természetesen minden jelenlévő szakállas (azaz mindenki, aki ezt olvassa), az ő rokonai, ismerősei olyan érthető és nyilvánvaló kivételek tárgyát képezi, melyek mögött egy-egy különleges élethelyzet vagy bizonyos minden gyanú és vád alól felmentést adó magas szintű lelki folyamatok állnak.

Szóval szőr egy arcon?! Ez már önmagában is tiszta abszurd!

A szakállas hülyegyerek - akinek éppen hogy kiserken a három szál ritkás szakálla, vagy a liha pinabajsza, rögtön meghagyja. Biztosan volt mindenkinek legalább egy osztálytársa, aki már 14 éves korában is szakállas volt. Van olyan büdös kölök, akinél a szakáll csak ápolatlansága és lustasága eredménye, ehhez olyankor néha zsíros, korpás hajzat is társul. De olyan is van, hogy annyira ragyás a szerencsétlen kamasz arcbőre, hogy ha megpróbálna megborotválkozni, egyből el is vérezne a spriccelve gennyes vért robbanó lefűrészelt pattanáscsúcsok miatt. Van, akinek egész életére csak a serdülőkori gyenge szerkezetű, elégtelen anyagminőségű bajusz adatik meg. Igaz, hogy úgy néz ki vele, mintha két hete váltott volna nemet, de azért meghagyja, mert "az is jobb, mint a semmi".

Van olyan szakállas hülyegyerek is, akiben fiatal kora ellenére már valamiféle narcisztikus uralkodásvágy munkál, és ehhez okvetlenül ki kell tűnni, valahogy idősebbnek kell látszani az osztálytársaknál. Főleg, ha egyébként már olyan csökött alkatú, amilyen. Mert az is jellemző, hogy a 15 éves szakállas hülyegyerekek vagy porbafingó csökött kis bumburnyákok, vagy kövérek - de soha sem jó megjelenésűek vagy sportos testalkatúak. Mert akkor ugye már nem volna mit kompenzálni. A szakállaskölyök-léthez gyakran társul a tudálékosság, az okoskodás, a hatlövetű osztálytermi csíraság. Mindenki úgy emlékszik rájuk, hogy "ja, tudom, az a kis aberrált vízfejű köcsög, a szakállával meg a hosszú körmével a kisujján." Az ilyeneknél fordítva működik a dolog: a felnőtté válás náluk a sima orcát jelenti, amikor végre elég fejlett lesz a személyisége és elég felnőtt lesz ahhoz, hogy megszabaduljon a felnőttség álarcától. De persze ez általában soha nem jön el, kevés ő ahhoz. A kis szakállas gnóm mindig szőrös marad. Ámen.

A hipszter. – Ez a fura kis műszó-szerűség olyan apokaliptikus talmiságot hordoz magában, hogy bele tud remegni egy egész belváros.

Filléresen hangon klaffogó világosszürke vászoncsuka, türkiz zokni, márvány macskafarmer, feltűrt ujjú kockás ing, felnyírt séró oldalrafésülve, és mindennek a tetejébe az elvetemültebbeknél ott figyel a rusnya pinaszakáll-pinabajusz aljas kombója, miközben mindenkit hátbasunyuló kivagyi faszkalap gazdája a nulladioptriás wayfarer mögül kémleli a hatást, ami számára mindent megér, és ami itt nálunk sajnos általában tutira elmarad. Mert mit is ér a hipszter, ha magyar?             Egy ilyen primitív közegben, a földöntúlian progresszív és szinte már felfoghatatlanul frappánsan kifinomult és megfoghatatlanul titokzatos retro-idegen képe helyett nálunk a köztudottan földhözragadt, lelkiszegény és stílustalan emberek szemében jó eséllyel csak egy szerencsétlen agyalágyult bizonytalan karaktere bontakozik ki, akit talán úgy 2-3 év után most először engedtek eltávra az idegszanatóriumból az orvosai, nyilván nem csekély kockázatot vállalva ezzel. És bár egyedül kiengedték a városba, a mit sem sejtő lakosság közé, azért valószínűleg nem történhet nagy baj, mert egy ilyen fazont biztosan most is figyel valahonnan két felsőkategóriás ápoló öntapadó kényszerzubbonnyal és egy Kittenberger-díjas vadászmester csőre töltött altatópuskával. Szóval emberünk, aki leleste valami százezredik életérzés-tumblerről a legfrissebbnek vélt divatot, (ami "tőlünk nyugatabbra" már évek óta egyre tucatabb és elcsépeltebb) 18 évesen, másfél rőfös norvég favágó-szakállával próbál aljas indokból pszichikai csapást mérni a sok büdös prolira, akik még mindig felhajtott gallérral és légyszemüveggel nyomulnak. Ez 2012-ben megbocsájthatatlan. Egyébként feltűnt, hogy ritkán látni ráérősen sétálgató hipsztert, valamiért mindig mindegyik rohan valahová, mintha valami fontos dolga volna. Keskeny, szikár járással, szaporán lépkedve, magasra tartott orral, ikszlábúan kacsázik tapadós gatyájában át a szürke tömegen, és szalad haza,  befeküdni a kuckójába az iPad mellé, ahol nem találhat rá ez a primitív társadalom, és aztán gyíí fel a tumblerre. Zsebében mindig ott rezeg a 4-es iPhone egy netről rendelt pirogrammos fatokban, fülében a fehér Apple-fülhallgató, és a fejében valami bugyuta szintis-ukulelés-fejhangos dalocska mellett ott kering egy absztrakt tetkó merész gondolata. Mondjuk egy aranymetszés-ábráé, úgy az alkarja közepére... "Igen, az ott király lesz. Hiszen azon a fotón is úgy volt bakker, ..izé, nem bakker, hanem, ... na mindegy, az jó is lesz. Olyat még senkin nem láttam errefelé.. Csak aztán nehogy elkapjam a hepatitiszt ezeknél a koszos tetoválóknál."

A szakállas egyetemista - aki csak tanulmányi előmeneteléhez hívja segítségül a szakállát. Ugyancsak az instant respektért, az érettség, a komolyság látszatáért. (egyébként jó eséllyel ekkor jön képbe a harmadik név is) A leginkább jellemző ez a jogi egyetemeken. a leendő nagytiszteletű, komoly (vagy már egyre olvadó) társadalmi rangú, pénzért gátlástalanul mindent orrbaszájba összehazudozó doktor urak háza táján. Ez csak rövid szakáll, az "ápolt" verzió.

De van a bölcsészkarokon és a művészeti intézményekben is szép számmal szakállas diák. Na ez már más műfaj, ez maga a vasálarcos. Rőt vagy liha, kajás vagy csak simán zilált, mindig hosszú, ahogy az anyatermészet és a trehányság adja. Föstők, szobrászok (a szobrot "megszoboró" fajtából), Juliánusz barát kinézetű irodalmárok, restaurátorok, bölcsészek, könyvtárszakos kis gecik...

Az egyetemi büfébe nem kell fikusz, vagy más növény, mert így is macsetével kell utat vágni a szőrben és szakállban a pultig. Mert a szakállas humanistának a büfé az inkubátor. Ebben a korai életkorban (18-25) még egyszerűen kell az élettani funkciókhoz. Az élethez előbb meg kell erősödni, lelkileg, szellemileg rendesen ki kell fejlődni, amíg kész a komoly munkanélküli. Na ez viszont már egy idő után akár a szakáll rovására is mehet: ha elég volt a nyomorból, vagy esetleg jön a család, akkor nincs mese, le kell vágni, be kell illeszkedni, ki kell nézni valahogy. De egy kis ápolt emlék azért néha megmarad. Vagy ha már egy ideje megvan az állás, akkor egyszer csak amúgy sunyin és laposan hogy-hogy nem, de véletlenül újra kiserken... Csak finoman, ápoltan. Egyelőre. De aztán ha megromlik a bölcsészházasság, és újra előtör a bohém nagytermészet akkor az Jóisten irgalmazzon mindenkinek, mert visszatér a brutális kajamaradékos nikotinos sárga tövisbokor is! A drótszőrű mester rájön, hogy ő – ha egy ideig csak lélekben, de - mindig is ilyen volt. Szakállas, eredeti, szabad... Igazi egyéniség. Pusztuljon minden szabály, nyomorult konvenció, öltönyös senkiháziak! A gyerek? Majd felnő valahogy. És persze szakállas lesz, mint az apja. Mert elintézte a gyerekkora őt is rendesen.

A szőröskakaós  - A rövidre nyírt száj körüli szakáll-bajusz (kb. 5 mm szálhosszúság) a simamodorú könyöklő karrierista piperkőcök sajátja. Feltörekvő üzletkötők, ügyintézők, fiatal politikus csírák elengedhetetlen optikai tartozéka. Az egész arc körbe van borotválva, de a száj körül ott van a sövény, de nem túl magasan. Pont olyan, mintha a tulajdonosa valami italt ivott volna egy kakaósbögréből, ami tele volt rövid szőrszálakkal, és a szája körül ott maradt volna a nyoma egy vékony szőrcsík formájában.  A szájból áramló, alacsonyan szálló sekélyes mondatok elé nem is kell magasabb akadály. Rövid, ápolt, tetszetős. Kész, ennyi. Aki mást mond, hazudik. Rövid zselés hajjal vagy esetleg hosszabb, amolyan bemosott, fellazított epikureista világfi séróval, "lidel-gianni" módra. Esetleg egy kis hajfesték is rá-rá csöppen néha...

A hosszabb (kb 1 cm) száj körüli rundó már az idõsebb, 35+os korosztályé. Ez már nagyon komoly külsőt kell kölcsönözzön, itt már nincs idő hibázni. Szükség van rá, ezeket már megbaszta a sűrű élet, nem lehet többet idétlenkedni. Az 1 centis szigorú (száj körüli) szakállnak az a dolga a rendőrök, securitysek, taxishiénák fején, hogy már jóelőre azt mondja: "meg se próbáld bazmeg!". Meg kell említeni, hogy ennek a divatorientáltabb verziója sportolókon vagy tinglitangli zenészeken súlyosabb esetben még ki is volt hidrogénezve, és igazi midnájt-vejnemöjnenként vonulnak vele az éjszakában.

Az ilyen rövid szájkörüli a "komolyemberség" mellett még egy dolgot lehet hivatva mímelni: a normális alkatot. A kissé túlsúlyosak valami miatt úgy érzik, hogy ez a forma karcsúsít, elvonja a figyelmet arról az undorító beszéd közben szemérmetlenül ide-oda rezgő tokáról. Arcátlan szemfényvesztés ez a javából. Ebben nemhogy securitysnek, de még kritikusnak is könnyebb szívvel állhat az ember, akkor is, ha egyébként egy lusta, tohonya, zabálógép. Majd a szakáll megoldja.

Kamionos/munkásőr/vintage-pornós bajusz. – Ez is veszélyes. 35-40-es pozőrködő kváziértelmiségiekre jellemző, és egy bizonyos "jajdekurvajófejvagyok" attitűd része. Magukat nagyon penge andergrand-figurának tartó, de valójában mélyen belül baromira kispolgári műrokkereknél,  reklámosoknál, újságíróknál, eszelős tekintetű megmondó köcsögöknél állandó tartozéka a napi küzdelemnek a társadalmi pozícióért. Kétségbeesett bizonygatása ez az eredetiségnek, intellektusnak, közben csak egy rakás hízásra hajlamos egocentrikus balfasz mind, aki fél a változástól. Kitalálták maguknak a pornóbajuszt valamikor a 90-es évek végén, mert, hogy az milyen király, aztán rajtuk maradt. Pedig már rég nem poén, illetve valójában soha nem is volt az, de most már kifejezetten ciki. Mégsem merik levágni, mert szorongó, sebezhető személyiségük ilyen szánalmas attribútumokba kapaszkodik. Nélküle elvesznének,  csak lófejű senkik volnának, és mindenki rúgna egyet abba a behízott seggükbe.

A "delpierós", focista nyíradványok. Néha úgy cikáznak a vonalak jobbra-balra, fel-le, körben-cikkcakkban, hogy az ember beleszédül. Annak idején Del Piero fejérõl indult világhódító utjára (fõleg kelet felé). Szóval tiszteletből. Elsõsorban sportolók, popzenészek, az élet császárai körében népszerű. Általában egy kivételesen gátlástalan, fojtogató párrfőm-lebeny is társul hozzá, a viselője egyfajta ötödik végtagként. Ez a végtag aztán kegyetlenül osztja a pofonokat, mindenkit orrbabasz, amerre jár.

Viszont ez a fajta rettenetesen tud kinézni szinte már másnap is, ha megjön a sövények körül a borosta. Egyhetes borostával a látvány már tényleg csak erős idegzetűeknek való. És hát ez sajnos elég gyakran előfordul, mert borzasztó nehéz karbantartani a szövevényes szőrlabirintusok közeit, melyekben a könnyen megremegő borotvás kéz állandó veszélye láthatatlan minotauruszként uralkodik.

Ha egy kicsit már le is áldozott ennek a műfajnak, az talán ennek köszönhető.

Pár év alatt megtört, belefáradt a sok hólyag. Még Del Piero is visszavonult közben.

A kecskeszakáll - A rövid. Úgyanúgy üzletkötők, bankosok, autószalonosok, pincérek, sportolók tartozéka, de ez már informatikusokon, rokkereken, egyetemistákon vagy izgága politikai aktivistákon is megjelenik. Viszont van egy nagyon kellemetlen és komikus tulajdonsága is: mivel hiányzik a mindenkori fix pont, a kapcsolat a bajuszhoz, nagyon óvatosan kell vele bánni. Érdemes megfigyelni, hogy a rövid kecskeszakáll szinte mindig el van csúszva valamerre, szinte senkinek nincs középen.  Az elsietett, pontatlan borotválkozás következtében a dekoratív (-nak remélt) szőr-sziget könnyen elkezdhet vándorolni az arc víztükrén és az áll szilaj zuhatagának halálos sodrása végképp elragadhatja. A végzetes láncreakció elindításához elég akár egyetlen alkalom is, egy késésben elhamarkodott reggeli lecsípés jobbról, és máris elment középről, mert a következő borotváskor aztán megmarad a jobb oldali határ, és vagy elindul balra, vagy előbb egyre keskenyebb lesz, aztán csak úszik, vándorol egyre, amíg már a hétköznapok darálójában eltompult tulajdonos is észreveszi, hogy itt valami nincs rendben, mert eredetileg neki szakálla volt, most meg egy darab pajesza van a bal oldalon. Ezért jó a szõröskakaó, azzal ilyen nem történhet.

A hosszú kecskénél viszont teljesen mindegy. A divatjamúlt metálos hc-pofákon úgyse számít, ha elcsúszik, ki nem szarja le.

A farkas. – Hát igen, a jóöreg volverin szakáll, az X-Men-ből. Kb. 2-3 centi szálhosszúságú, és ez az egyik legszánalmasabb, mert szinte senkinek nem áll jól, de főleg azoknak nem, akik erre vetemednek. Sok igazi szerencsétlen kockafej, infós-progmatos cerkófmajom, csámpás lúdtalpas balfácán. Ebből a kárhozatból bizony sürgősen ki kell törni, de hogyan? Hmm-hmm. "Gyúrjunk? Az önmagában nem elég, mert a pofám ugyanolyan csíra marad. Meg fárasztó is. Tetkó? Az talán jöhet, de állítólag kurvára fáj. Meg ahhoz már gyúrni is kéne. Vagy vegyek egy motort? Nem jó, veszélyes. Meg ahhoz már a gyúrás meg a tetkó is kell. Kurvaélet, mi legyen...? Megvan! Farkas-szakáll! Háúúúúú!!! Ez az! Hát mégis csak zseni vagyok, tudtam én mindig!" Ez tulajdonképpen a szőröskakaó negatívja, mert mindenhol szakáll van, csak pont a száj körül és az állon van kiborotválva. Meg persze hogy igazán hülyén nézzen ki, a nyakon is, úgyhogy mindegyik csökött társasházi volverinben rögtön az elején megfogalmazódik ugyanaz a felismerés is: "Ez így viszket bazmeg? A nyakam már tiszta vér..." Ráadásul sajnos farkas helyett többnyire valahogy inkább olyan pézsmapocok-fejet formáz. Szóval kell oda a gyúrás is, mert a még végén egy kellemesnek ígérkező nyáresti séta alkalmával elragadja tulajdonosát egy kuvik.

A harcsa - Kurva ronda, kivételesen degenerált kinézetet kölcsönöz, és mégis... Talán csak a totális 4 centis miniszteri körszakáll néz ki hülyébben, de valami miatt mégis van ilyen. Valami mellette szól, delejező igét suttog viselője fülébe, az elveszíti a kapcsolatát a realitással és a beáll az anakronisztikus kinézetű harcsások közé. Az a vicc, hogy ezek ez emberek harcsaságuk okán amúgy egymásra ügyet sem vetnek, úgy tekintenek a másikra, hogy az a nevetséges fasz, de hülyén néz ki azzal a bajusz-szakállal. "...mi van, hogy az enyém is?! Te tiszta hülye vagy, az enyém teljesen más, semmi köze há' nézd már meg te szerencsétlen, hogy Nekem itt meg itt így jön... és a vonalát itt iss... Ez csak nekem áll jól. Meg esetleg a Gidónak." Persze teljesen egyforma az összes. Nem is boncolgassuk ezt tovább, ide már szakember kell.

Az ősember - A nagy öreg, az őserő, az ősapa, mindenki tanítója, az egy és egyetlen ősigaz. A nagy rusnya ezerfelé-szakáll-bajusz és bozontos haj ura. A haj, ha már kevés és kese, akkor lófarokban, ami így 50 fölött tényleg elég undorító. Persze ha az ember öreg rokker az más, az nem az ősapa. Az ősapa mindig civil. Ízléstelen, rendetlen áporodott ruházat, pulóver, bőrmellény egyenesen a bálából egy svájci pedofiltól, széttaposott félcipő vagy fatalpú bőrpapucs néha még télen is. Zsebben az ősi agancs nyelű bicska, "ami még az ükapámé volt" persze a bolháról van. De van még ősmarhabőr őstarsoly legalább kettő, egyik ősibb, mint a másik, tele minden komoly ősi szerkezettel, őskörömvágóval, ősmobillal - na ez az egy tényleg ős. ÉN, az életművem, házam, asszonyom. Gyerek nincs, vagy ha van, egy elnyomott megnyomorított idegroncs. Mindig kisebb, véznább, mint az apja, nem mert nagyobbra nőni. ("mindig mondtam, hogy ez a fattyú nem tőlem van")  Asszonyt rögtön megcsaljuk, már ha van kivel, mert mi ősiek és nagyok vagyunk, akinek maga az Isten se parancsol, és ha egyszer eljő az ideje, és a színem elé járul, lerakom szkanderban.

A magyarmilliárdos-borosta a 90-es évekből. - Már csak kevesen nyomatják, de egykor a vadkapitalizmus hajnalán maga volt a vagyonosság, a magas társadalmi pozíció megtestesítője.

Fantáziátlan, primitív erőszakossága érdes cápabőrt kölcsönzött viselőjének azzal az üzenettel, hogy aki csak hozzáér, rögtön vérezni kezd, és hát a tulajdonosa általában nem az a kifejezett elsősegélynyújtó. Viszonylag ritka is volt, mert ehhez minimum több száz milliós vagyon kellett. Másokon valahogy nem ült ez a poén. A hétköznapi csóringereknek soha nem is volt pofájuk hozzá, kivéve egy-két tévést. A bentlibe pöffeszkedő milliárdos mára gyakorlatilag eltűnt, ma már a milliárdos se a régi. Láthatatlan, jellegtelen, totálisan lelkiszegény, fantáziátlan zseléshajú vagy idiótán megfésült pucérszájú harácsológép. Nem adnak magukra már ennyire sem, ott állnak előttünk meztelenül, üres tekintettel. Csak a lélektelenül tomboló sivár és erőszakos birtoklási vágy, semmi több. Se egy széles nadrágtartó, se egy jobb csontkeretes szemüveg, vagy egy szivar. Esetleg valami kurva ízléstelen óra, na az még néha beficcen ma is. Nem jól van ez így.

Az örökre-szakállasok léte részben a társadalom kíméletlenségének és csúfondárosságának rovására is írhatók, mert minden szakállas átesik legalább egyszer azon a rettenetes élményen, hogy ha netán egy félszeg, bátortalan kísérlet keretében meg merészel borotválkozni, akkor az ismerősök, munkatársak kíméletlenül kiröhögik, kigúnyolják, jönnek a megjegyzések, hogy "inkább hagytad volna meg, baszod", vagy "asztakurva! Tisztára megijedtem tőled bazmeg! most már értem, hogy mért vagy te szakállas hhhblllööhhhöhhhőőőőő!!

Jáááá geci, némá hogy néz ki! le ne vágd mégyegyszer, bazmeg, mer megöllek! Ja, vagy én, vagy anyád, khíjjjjhhh!"

"Ha már rajtunk nem is, de legalább a hölgyeken könyörülj meg, jól mondom Vica?! hhháááhhááhháá!" ... "..te, pont tegnap olvastam valami új szakállnövesztőről, nem érdekel? Majd átküldöm a linket. Csak juttasd eszembe. ...khíjj!!"

A végére még ássunk le az emberi lélek legmélyebb bugyraiba, ahol elvész a ráció, meghal az akarat, elporlad az egó, és említsük meg a látens szakállasokat, ezeket a tökéletesen pucér arcú csírákat is, akiknek egyszerűen nem nő egyetlen szál bajsza és szakálla sem. De arra mindenki mérget vehet, hogy ha hirtelen elkezdene nőni, ők jó eséllyel meghagynák valamilyen aljasabb formáját. A felgyülemlett sérelmek önvédelemért, álcáért, szúrós szakállért kiáltanak! Vagy legalább egy rövid kunkori kecskéért, vagy már egy ritkás drapp bajusz is megtenné, a büdös kurva életbe bele, de NINCS! Bizony nagy a córesz.

Viszont nekik általában végig megmarad a hajuk, és az is valami. Sokszor meg is van hagyva jó hosszúra és a sok kopasz geci le is van nézve kurvára kőolajszintig.

Tulajdonképpen nem tartozik a tárgyhoz, de búcsúzóul még megemlítenék egy borzalmas jelenséget, egy igazi lidérces rettenetet.

Láttatok már hosszú hajú rokkert öltönyben? Mondjuk érettségin, szalagavatón? Jó, legyen kecskeszakálla, mindegy, viszont a haja, az most esetleg lófarokba van gyűjtve??

Mert kiengedve esetleg túlzásnak érzi az ünnepi alkalomhoz?? Ne adj Isten, még otthon a mama is rátett egy lapáttal, hogy "fiam, legalább a ballagáson nézzél ki valahogy"???

Ezek miatt a rokker esetleg megtörik, és levágja a haját félhosszúra, és a vége egy igazi "frufrus" női frizura lesz ami kibaszott hülyén áll?! Vagy esetleg valami rosszabb történik???!! Sokkal rosszabb?????!!!! Esetleg – jaj, Egek Ura, irgalmazz! – szóval esetleg a seggig érő lófarkat BEREJTETTE AZ ÖLTÖNY ALÁ?????!!! BELÓGATTA A GALLÉRNÁL, ÉS MOST OLYAN, MINTHA MÁR 18 ÉVESEN PÚPOS LENNE????!!!!!

Na sziasztok.