A való életből és a blog több posztjából is mindenkinek ismerős egy társadalmilag elfogadott felvételi beszélgetés menete: elvárt sablonok, betanult szövegek és gondolatok mentén írjuk meg az önéletrajzot, majd a kísérőlevelet - a beszélgetés során a várható kérdésekre adható válaszok kiszámíthatóak: a felvételiző és a felvételiztető is mindketten tudják, valójában mit keresnek. Az egész színjátékot mindenki természetesnek veszi és többnyire sikerrel játssza szerepét - természetesen rutintól függően. Az egyedi, formabontó (egyben modoros) megoldások legfeljebb kreatívnak mondott területeken vihetnek sikerre, nem is nagyon erőlteti senki a forradalmi anyagokat.

Na de ma itt semmi se lehetetlen - tegyük fel, hogy egy multis felvételi beszélgetést mindkét fél őszintén kezel; hiszen egyre több az őszinte ember, ami szívén, a száján...

-Köszönöm, kedves Helga, hogy eljött az interjúra - a munkahelyén mit hazudott, hova jön délután kettőkor?

-Most kivételesen kivettem egy fél napot, de amúgy fogorvost vagy tüdőszűrést szoktam mondani a főnöknek. Az öltözékkel-sminkkel is igyekszem mindig úgy egyensúlyozni, hogy ne keltsen feltűnést.

-Látom, már tapasztalt ilyen téren - de azért ne izguljon, jelenlegi csoportvezetőjét, a Wichshund urat jól ismerem még a HAL-tól, már előre lekádereztem. Mit gondol, másképp behívtuk volna? És persze bár a Facebookon már nagyon ügyelt profilja gondos elrejtésére, az iWiW-en szerencsésen fennmaradtak a régi képek, úgyhogy egy próbát mindenképpen megér. Meg hát a Máté is küldött már 1-2 fotót.

Félre a személyeskedést - azzal majd ráérünk később is, meghittebb körülmények között -, szóval hadd mondjak pár szót a Bitumexről. Bár gondolom, Ön is kellőképpen leinformálta a céget, meg a kedves barátnője, a izé, az a szopósszájú... ő is elmondta, hogy körülbelül mire számíthat, másképp nem jelentkezett volna. Meg ez teljesen mindegy - a lényeg, hogy eleget fizessen a munkaadó, legyen is az bárki. Nyugodjon meg, ezzel mi mindannyian így vagyunk. Ahogy kapunk egy 10-essel jobb ajánlatot, máris dobbantunk, ilyen ez a multikeringő. Irodáról irodára, mindenki ismer mindenkit.

Cég története, blablabla, ez nem érdekes... alapította a brit testvérpár... harminchét országban van jelen... blablabla - naszóval hatszázan dolgozunk itt a budapesti központban, 95%-ban diplomásokat foglalkoztatunk, persze azért a kölcsönzött munkaerőkkel szemben nem vagyunk ennyire követelőzőek, ők nem számítanak bele a statisztikába. Na meg ez a 95% ez aztán lehet bölcsész vagy kertész vagy bármi. Nem nagyon kell ide amúgy semmilyen komoly tudás, csak ez egy jó ürügy, hogy megszűrjük a jelentkezőket - aztán ha valaki eléggé szimpatikus, annak úgyis ajánlatot teszünk. De még milyet! Ezt errefelé úgy hívjuk, hogy kulturális illeszkedés, illetve annak hiánya. A tipikus munkaköröket itt két hét után egy jól idomított majom is el tudná látni, csak mi jobban szeretünk embereken röhögni. Eddig hogy tetszik?

-Erre számítottam, nálunk sincs másképp. Csak ez közelebb van, és akkor nem kéne bérletet venni, úgy hallom, van taxikártya, túrórudi-automata, céges gym, ilyesmi. Nálunk már a kávéért is fizetni kell 60 forintot. Meg azért járogatok rendszeresen állásinterjúkra, csak hogy felmérjem, mennyit érek a munkaerőpiacon, aztán meglátjuk. Most is jól elvagyok, bár a csapatomban van 1-2 lusta, fúrkálós kurva. Tudja, nők egymás között...

-Értem és maximálisan megértem. Pontosan milyen állást keres? 

-Olyat, ahol minél kevesebb munkával minél több pénzt tudok keresni. Az ember racionális lény.

-A "több pénz" alatt mit ért?

-Határ a csillagos ég, de olyan havi nettó 3-4 millió forintra gondoltam. Ennyiből már az alapvető szükségleteimet, mint a lakhatás, közlekedés, szabadidő, szórakozás - már kényelmesen el tudnám látni, és még félre is tudnék tenni esetleg, bár nagyon szeretem a divatos holmikat, az elegáns éttermeket. Ez az egyik gyengém. De nem vagyok azért telhetetlen.

-Sajnos ennek a tizedét se tudom megígérni, ezzel a tapasztalattal úgy havi bruttó 400 ezret saccolok most így, de ezt még a HR-rel le kell meccselni.

-Az is teljesen jó lesz, köszönöm.

-Jó, hát fussunk még néhány hivatalos kört, hogy azért legyen valami kerete ennek az egésznek, szóval mondjon három jó, és három rossz tulajdonságot.

-Kiét?

-A Kiskegyedét.

-Ja, értem. Hát... három jót?

-Igen, és három rosszat.

-Húúú. Hát a három jó az az, hogy nagyon lelkes tudok lenni megfelelő javadalmazás esetén, aztán vidám-csacsogós természet vagyok, imádom a maratoni-spirituális szeretkezéseket és elég jó a kommunikációs készségem is. Ja, ez már négy. A három rossz meg az, hogy végtelenül lusta vagyok, rendszeresen elkések mindenhonnan, és kurvára sokat gondolok saját magamról.

-Jó, hát ha úgy gondolja, akkor szívesen felajánljuk a helyet a csoportomban, mert az eddigiek közül Önnek voltak a legszebb mellei és nagyon megkúrnám Magácskát.

-Hát az nem lesz ennyire egyszerű, de kezdésnek jó lesz a sima állás is. Ja, és még valami: éppen vizsgaidőszakom van, úgyhogy rögtön munkába állás után kivennék pár hét kamu betegszabit, ha nem túl nagy gáz.

-Deal.