Kedves Modor Tibi!

Nem sikerlüt túl jóra az írás de remélem ha átalakítod születik egy jó bandázós poszt.

művésznevem:El Charro

A játszóterek, terek, városi sportpályák népe: A bandák.

Abban szerintem sokan egyetértünk, hogy a legszétesősebb helyek között nem a diszkók vagy a kocsmák vezetik a listát hanem olyan egyszerű helyszínek mint utca, tér, pad, beton pingpongasztal. De nézzük kik alkotják a fent említett helyek állandó népét a bandákat.

Először vegyük szemügyre a lakótelepeket ahol talán a legtöbb baráti társaság létezik . A telepek haveri körei lokális alapon jönnek létre. A társaság kisgyerekkorban létrejött hiszen a szülők levitték gyerekeiket a játszótérre ahol a kissrácok már 3-4 éves korban összehaverkodtak. Eleinte a homokozóban és a mászókákon töltötték a legtöbb időt ám ahogy nagyobbak lettek birtokukba vették az egész telepet a helyi öregek nagy bánatára. A homokozós korszak végén szinte minden bandában a lapátot a játék pisztolyok váltják fel és nem ritkán az egész délutánokat, hétvégéket töltenek „háborúzással”. A pisztolyos korszak után általában egy kisebb törés következik a bandák életében hiszen legtöbbjük ekkor kezdi el az iskolát ahol új haverokat találnak. Aztán természetesen egy kis idő eltelte után újra összerázódik a társaság hiszen az osztálytársak gyakran messze laknak és ez miatt nem tudnak a sulin kívül találkozni inkább a régi haverokat keresik fel. Az alsós korszakra jellemző a sportmánia. A társaság ekkor egész délutánokat végigfocizik (kosárlabdázik). A bandák tagjainak jellemfejlődése az alsós kor végéig gyakran megegyezik a hasonló korúakéval azonban ekkor következik be a gyökeres változás. Hiszen amíg a többi fiatal délutánjait otthon tölti addig a bandák tagjai lenn lógnak a téren. Ebben az időszakban nem végeznek említésre méltó cselekvést . Néha focizgatnak de az idejük nagy részében inkább csak ülnek a padon beszélgetnek, megisznak 1-2 sört, zenét hallgatnak cigányhifin röviden próbálnak kiszakadni a hétköznapokból és jól érezni magukat. A bandázós kor vége általában egybeesik a középsuli végével. A társaságok ilyenkor válnak szét. Egyesek egyetemre mennek másik városba, míg mások továbbra is a környéken maradnak, hogy felnőtt korban is együtt töltsék szabadidejüket a helyi presszóban.

A másik lokális alapon létrejövő társaság a falvak fiatalsága. Ezeknek a bandáknak létrejötte kézenfekvő, hiszen mindenki ismer mindenkit és amúgy sincs sok szórakozási lehetőség a faluban. Idejük nagy részét focizással múlatják de nyáron nem ritka a helyi kanálisban fürdés esetleg a szimpla hülyülés a pályán. Néha (bicikli)túrákat vagy közös szalonnasütést szerveznek. Szinte egész napjukat együtt töltik: egy suliba járnak , nyáron a helyi téeszben dolgoznak a délutánok meg a hétvégék együtt töltése meg magától értetődik. Általában ezek a bandák is a középsuli elvégzése után bomlanak fel. Ekkor az emberek egy része városba költözik dolgozni/tanulni, másik része marad a faluban.

A bandák harmadik csoportja kicsit eltér a előzőektől. Ezek ugyanis nem kisgyerekkorban jönnek létre. A tagok gyakran csak a középiskolában ismerik meg egymást, összeköti őket a közös érdeklődési kör. A helyszínt is a közös érdeklődés alapján választják meg: focisok kedvelt helye a ketrecfocipálya, gördeszkásoké gyakran a Fő utca vagy a Főtér, stb. Természetesen nem töltik egész délutánjukat focizással vagy gördeszkázással, stb., este ők is cigányhifin nyomatják a zenét és söröznek, beszélgetnek.

Az előbbi felsorolás a teljesség igénye nélkül készült. Sok féle banda van de egyben az összes valaha bandázó személy megegyezik: Amikor a bandáról nosztalgiázik mindig megemlíti, hogy régen milyen jó hely is volt az ahol az ő társasága tanyázott de mára már sajnos valamilyen oknál fogva elromlott: „Régen milyen jók kis hely volt az a tér de most már túl sok a cigány/a lakók kihívják ránk a rendőröket stb.”

Sokan lenézik, kritizálják a bandákat, ők talán nem látnak bele abba, hogy a mai világban milyen kevés fiatal tölti a délutánjait a szabad levegőn és mennyi tölti délutánjait/hétvégéit otthon a gép előtt.