- Hát hallod, öregem, nagyon ki van már a tököm ezekkel. A szövegeléshez nagyon értenek, bármit elmagyaráznak, úgy csinálnak, mintha értenének hozzá. Szavazgatnak ott ahogy bármiféle elképzelés nélkül. Hiába teljesen hülyék, hiába okoznak temérdek kárt, sose vonják őket felelősségre, ahogy megérdemelnék. Ráadásul soha nem változik ez meg, bele is feszülhetünk, akkor is mindig ugyanaz a százszor leszerepelt banda lesz ott. Fingjuk sincs az egészről, de mindig eljátsszák, hogy ők ám kurvára okosak. Bármi történik, valahogyan mindig kimagyarázzák, hogy ők nem tehetnek semmiről. A felelősségérzetet még hírből sem ismerik, és ezeknek a kezében van a sorsunk. Na, mondhatom, szép! Rajtuk múlik, hogy mi történjen az országgal. Csoda, ha itt tartunk?!

- Jól van Zolikám, ezen ne húzd fel magad, már csak ilyen a rendszer. Szokd meg, sokat úgyse tehetsz ellene!

- De hát ezek csalnak, lopnak, hazudnak, ami belefér. És persze eljátsszák a felelős, erkölcsös alakot. A levét meg ki issza meg? Na ki? Persze, hogy mi! Mit érdekli ezeket, hogy mi van itt! Nem tudják, hogy milyen az élet itt a mi szintünkön, milyen gondokkal, nehéz helyzetekkel kell megbirkózni. Csak sütögetik a saját pecsenyéjüket, minden mást leszarnak. Csak addig látnak el, hogy nekik futja-e arra, ami nekik szerintük jár. Az, hogy mi van az országgal, némi közösségi érzés, felelősségtudat semmi. Négyévente leszavaznak, aztán úgy vannak vele, hogy innen oldják meg helyettük mások, miközben ők csak panaszkodnak meg átkozódnak. Lófaszt ezeknek, nem demokráciát!

- Gyere pajtás, csöngettek, menjünk vissza, szavazás lesz! Nem hiányzik, hogy a Jani megint beszóljon a frakcióülésen, amiért kimaradtunk.