Fizessenek a gazdagok? Társadalmi szolidaritás? Megbukott a matolcsyzmus? Majd mi elmondjuk, valójában hogy van ez.

A 16%-os, egykulcsos adóval már idén is havi 52 ezer forintom maradt a borítékban; a szuperbruttó kivezetésével pedig további 25 ezernyi többletbevételem fog keletkezni 2012-re - feltéve, hogy nem kapok addig fizetésemelést, a kormány pedig kitart ambiciózus terve mellett. Sokan óhatatlanul rosszabbul járnak persze és igazságtalanságot emlegetnek majd. Szerintem viszont pont, hogy igazságos - az eddig unalomig ismételt érvekkel szemben le is írom saját nézőpontból, miért.

Ugyanis a lassan már egy éve már rogyásig hangoztatott érvekkel szemben éppen, hogy az eddigi rendszer, a progresszívnek csúfolt adózás volt igazságtalan. A legálisan dolgozó, kereső, adózó középosztályra és a bevallottan is tehetősebbekre aránytalanul magas terheket szabott ki: a többletmunkát, az extra teljesítményt, az értékesebbre taksált tudást büntetve ezzel - egyúttal mesterségesen nyomott bérekkel állami függelmi csapdát kifejlesztve az alsóbb rétegek számára.

Számoljunk csak!

2010-ig az én 580 ezres bruttó béremből az állam 272 ezer forintot azonnal lecsippentett: ez testvérek között is 47%. Egy pillanatra se felejtsük el: ez csak az én látható bruttó fizetésem, és  nem beszéltünk a munkáltató teljes költségéről! Tehát én közvetlenül is havi 272 ezer forinttal járultam ahhoz hozzá, hogy a gyerekeid tanulhassanak, hogy szép új villamoson járhass munkába, hogy tűzijátékot rendezzenek nektek minden augusztus 20-án, hogy támogatott legyen a távhő- és gázszámlád, hogy megkapd éveken keresztül az éves alamizsnacukorkát: az adójóváírást.

Ezzel szemben egy 220 ezres bruttóbérből havi 148 ezer forint maradt, ami a 220 000 kétharmada. 47% helyett 32%, 272 ezer helyett 71 ezer. Szolidáris? Lehet. Igazságos? Közel sem. Jöhet erre a populista és demagóg ellenérv, hogy de a "gazdagok" nem érzik meg úgy a terheket, hiszen nekik úgyis több van és több marad. Ez egész egyszerűen nem igaz. Magasabb jövedelemmel egyenesen arányosan magasabb folyó kiadások járnak: drágább törlesztőrészlet és lakhatási költségek; magasabb biztonsági tartalék; nagyobb igények; drágább, minőségibb étkezés, szórakozás és öltözködés; több befektetett tőke és megtakarítás. 

Szeretnék már most egy félreértést eloszlatni. Gazdag-e az, aki 400-500-, esetleg 800 ezer forintot keres havonta? Korántsem, ez Nyugat-Európában is maximum egy átlagos bérnek számítana - ezzel itthon legföljebb egy tisztes alsó- ill. felső középosztálybeli élethez elegendő színvonalat tudnak biztosítani maguknak és a családjuknak. Őket, akik a vállukon viszik az országot, többszörösen sarcolja az állam: hiszen akinek több jövedelme keletkezik, az többet is költ, ergó annyival többel is járul hozzá az ország gazdaságának működtetéséhez, bevételeihez, összfogyasztásához. Külföldön költené el a többletjövedelmét, importtermékekre fordítaná, kifolyna a pénz a gazdaságból? Biztos ez? Horvátországba nyaralni, szlovák akciós tejet venni kik járnak?

A néhai, progresszív adórendszerben aki a felső sávba volt szerencsés szorulni (gazdagok), annak a nettó fizetésemelése fokozatosan kevesebbre jött ki, mint a bruttó. Vagyis: 10% bruttóbér-emelés = 8,7% nettó emelkedés (375 ezerről 412,5 ezerre konkrét esetben). Neked megérné így többletteljesítményt nyújtanod magasabb bérért? Nagy nehezen kiizzadod a +10%-ot, aztán nesze, kapsz 8 és felet - majd köszönd meg. Hova tűnt a maradék? Ment a segélyekre meg Sukoróra, Tocsik sikerdíjára, BKV-tanácsadói szerződésekre, pofátlan végkielégítésekre.

/a kép forrása: portfolio.hu. Kösz, Mentális Zuhanyrózsa/

Ma viszont már sokkal jobban megéri a magyar vállalkozónak téged alkalmaznia. A régi módszer szerint a munkaadónak hozzávetőlegesen 150-200 ezer jó magyar forintjával többe került olyan fizetést biztosítania, amely most ugyanannyi nettóban végződik (pl: nettó 300-hoz most bruttó 480 ezer kell, 2008-ban viszont 580 kellett. Munkaadó összes költsége: most 616 ezer, akkor 776 ezer). Olcsóbban lehet ugyanolyan szinten megfizetni a munkaerőt, sőt még egy kis ráadás is belefér: ez az első lépés a foglalkoztatás növeléséhez és a magyar tulajdonú cégek versenyképessé tételéhez!

Az egykulcsos adózással az arányosságot teremtjük meg: mindenki jövedelméhez és anyagi helyzetéhez mérten azonos arányban vállal részt a közterhekből. Jogos lenne-e a boltban a kenyeret a szegényeknek 150, a jómódúaknak 350 forintért árulni? Jogos-e 100 forint jövedelem után 5, de 10 ezer forint után 2000 forintnyi adót beszedni? Igazságos-e az a tanár, aki csak ketteseket és hármasokat osztogat az iskolában, hogy a kiemelkedő tanulót is középszerűre degradálja - a bukottat pedig megmentse? Ugye nem. Ezzel szemben a magasabb egészségügyi járulékért, képzési hozzájárulásért jobb szolgáltatás, simább utak járnak a közösbe többet tevőknek? Természetesen nem.

Ismersz olyat, akit munkaadója minimálbérre jelent be és a többit zsebbe fizeti neki, készpénzben - természetesen sajnálkozások közepette arra hivatkozva, hogy erre kényszerítik a körülmények? Ismersz olyat, aki minimálbéresként ezzel együtt több diszkrecionális jövedelemmel rendelkezik, mint te? Ugye igen? Mi lenne, ha mindannyian inkább a több, adózatlan készpénzt kérnénk? Most végre azoknál marad a bevétel, akik dolgoznak is - legálisan, az utolsó fillérig bejelentetten, leadózva, minden járulékot befizetve. Itt az ideje, hogy az elmúlt évtizedek viszontagságai és kiszipolyozása után - ha már a társadalomtól hálát és köszönetet nem, csak irigykedő tekinteteket várhatnak - ezt most kicsit ellensúlyozza az állam. Ők vásárlásaik nagy részét olyan helyeken intézik (nem piacon, hanem áruházban; bankkártyát használnak készpénz helyett, stb.), ahol számlát adnak, ahol nyoma is van a tranzakciónak, így a milliárdos ÁFA-csalásokban és az össznépi adóelkerülésben nem vesznek részt hallgatólagosan sem.

Az egykulcsos SZJA miatt kapnak kevesebbet kézhez a szegények? Kolosszális csúsztatás! Valójában az adójóváírás változása miatt kapnak kevesebbet, ami egyébként a kádári szervilis magatartás tökéletes megnyilvánulása. Legyen adóköteles a minimálbér - de persze ha kitöltesz egy kérvényt, hogy neked jár az adójóváírás, na akkor mégse kell adót fizetni. Tipikus állami csecshez édesgetés és hamis adakozás: elveszem tőled a pénzt, de ha szépen kéred, visszaadok egy kicsit. Ami így kiesik, azt meg a "tehetősek" megfizetik. Hát ennek most vége! Szűnjön meg teljesen ez a régi beidegződés, 16% az 16% gazdagnak, szegénynek! Punktum, period, full stop. Nincs többé a rendszerbe legálisan beépített trükközés, a magasabb jövedelmű halmozottan hátrányos megkülönböztetése. Nem elég gazdag az ország ahhoz, hogy a progresszív adózáshoz hasonló nyugat-európai úri huncutságokat megengedje magának, mint ahogy az alanyi jogon járó 1000 eurós alapjuttatást sem tudjuk biztosítani mindenkinek.

Csökkentek az adóbevételek, hatalmas lyuk tátong a költségvetésben? Sajnos a világon mindenhol meg kell húzni a nadrágszíjat. Ennyiből kell gazdálkodni, sajnos meg kell oldani máshogy. Tudod, a sikeres cégeknél vajon hogy megy a büdzsézés? Adottak a feltételek, ahhoz kell igazodni. Akinek túl magasak a költségei, kiesik a versenyből, viszlát! Így megy ez az országok között is: relatíve kis költséggel kell kikényszeríteni az állami és költségvetési szervektől a hatékonyságot. Kemény költségvetési korlátot kell bevezetni, csökkenteni az állami újraelosztást, a függőséget!

Nem pörgött fel a gazdaság, hol van a beígért hatalmas belső fogyasztás? Hát először is: most először olyan rétegeknél marad több jövedelem, ahol a fogyasztás felpörgetése nem azt jelenti, hogy reggel a Kissarok bisztróban belefér még egy kevert, este még egy plusz sör, ebédre meg nem kettő, hanem három parizeres zsemlét eszünk meg. Másodszor: pont az volt a gondja a valódi középrétegnek (értsd: nem azok, akik egymillió felett visznek haza, hanem akik 350-500e bruttó körül keresnek), hogy bár megfelelő szinten ugyan megéltek, nem voltak képesek megtakarítani, mert úgy voltak kategorizálva, mintha "tehetősek" lennének! Hát most szépen félreteszik azt a havi 30-40-50 ezer pluszt, amiből nemzetgazdasági szinten jelentős megtakarítások keletkeznek - esetleg éppen csak a svájcifrank-hitelüket képesek így kényelmesebben törleszteni. A megtakarításokból meg mit lehet csinálni: hitelezni, értékteremtő beruházásokba forgatni. Minél több van belőle, annál olcsóbban. Persze ez nem két hónap, de nem is egy év alatt megy végbe: ennek megértéséhez hosszútávú szemléletre van szükség. Aki nem lát messzebb, mint a holnapi zsíroskenyér serclije, annak nem is érdemes ezt magyarázni. 

Az egykulcsos, arányos adórendszer kiváló motivátor mindenkinek, hogy változtasson, képezze magát, tanuljon tovább, ne érje be a kicsivel szépen - akarjon többet. Nehogy azt hidd, hogy a képzés csak a jómódúak kiváltsága: lehet munka mellett, idősebb fejjel is diplomát, piacképes képesítést szerezni. Mi se születtünk ezüstkanállal a szánkban, minden egyes eredményért és sikerért kőkeményen megdolgoztunk - és ha a földre kerültünk, hát mindig felvettünk valamit onnan. Tudta-e pályaválasztás előtt az egészségügyis vagy a tanár, hogy leendő szakmájában nyomottak a bérek? Tudta hát.

Büntessenek azért, mert többet tanultunk; jobban árazott, piacképesebb szakmát választottunk; szorgalmasabbak, kitartóbbak, szerencsések voltunk? Játsszunk ismét Robin Hood-osat, támogassuk a szürkegazdaságot, az uniformizálást? Uszítsuk ismét a vagyonosabbak ellen a felhergelt nincsteleneket, mint annyiszor az utóbbi évszázadokban? Szó se lehet róla. Ha valaki kellemetlenül érzi magát a többletbevétele miatt, azt továbbra is szabadon ajánlhatja fel jótékony célra - de kisebb keresetű rokonait is nyugodtan támogathatja belőle.

/Menágernek a 90es blogról hálásan köszönjük a szakmai és baráti segítségnyújtást./