Kedves Tibor!

Régóta olvaslak benneteket (micsoda újdonság, mi? ), és úgy döntötem: bátor leszek, és írok. (hurrá...)

Két év közszféra, és néhány szarabbnál szarabb ügyintézéssel telt nap után a közszféra miliőjéről küldök neked egy szösszenetet.

Böngészve az oldalt, a téma még nem igazán volt boncolgatva. Ha igen, akkor bocs :) Ha meg nem, és tetszik, és még ki is posztolod, akkor köszönöm.

Olvassátok úgy, mint egy "állatkerti útmutatót" :D

Pingvin (az írás alá, légyszi majd ezt a neved tedd ki. Köszi.)

 

A Közszolga

Általában magukra használják ezt a velejéig modoros fordulatot. Igen, ők mártírok. Egyiptom piramisépítői, az Egyesült Államok négerei nem szenvedtek annyit, mint ők a köz javáért.

Szerintem a rendszerváltás előtt még tisztelték is őket, mostanra azonban annyi mutációja alakult ki a fajnak, hogy tényleg csak utálni tudod. Jó - tisztelet a kivételnek, de az meg erősíti a szabályt.

Ezen mutációk a következők lehetnek:

Az őskövület

Negyven éve ezt csinálja. Tényleg. Ha nem a közigben, akkor állami vállalatnál nyomta. Persze csak irodán. Főleg nőneműek. Amellett, hogy rendszeresen sztorizik, hozzá még panaszkodik is. Mert már nem becsülik a közért dolgozókat. És a fizetés! Jobb nem is beszélni róla! De ő kitart, akár a sírig.

-Persze nem tudjátok, milyen nehéz így, 65 évesen! Alig látok, fáj a szemem a monitortól! Modjuk azér' kicsit könnyebb ezen a modern billentyűn megírni a jegyzőkönyvet, mint harminc-negyven éve. Ugye, Icukám? Emlékszel te is? Akkor még ezeken a csattogós írógépeken írtuk, indigóval. Akkorákat kellett rácsapni, ínhüvelygyulladást is kaptam az első munkahelyemen egy hónap múlva!

-Hát ma már minden másabb. A fiatalok nem akarnak sokat dolgozni, mindent megkönnyítenek! A múltkor is a kis iktatós kislyány, a Veruska! Hát azt hittem, pofonvágom! Felhozza nekem az ügyfél levelét, IKTATÁS NÉLKÜL, hogy én mondjam meg, melyik aktába iktassa. Hát minek van az ott? Nem ez a dolga, hogy KINYOMOZZA?? Ha ezt én meg mertem volna csinálni ilyen koromban! Keményen dolgoztam. Meg is mondta 83-ba' az osztályvezető Virág elvtárs: Maga nélkülözhetetlen, Icuka! Csak ne aggódjon, biztos helye van nálunk!

-De Ica néni, nem azt mesélte múltkor hogy ezt a Virágot kapta rajta a tanácselnök nejével '81-ben?...

 

Főleg önkorminál dolgozókra jellemző, hogy a városka ügyeit kívülről fújja harminc évre visszamenőleg. És mindig összehasonlít. Lehet, hogy totál más volt a szitu, ő azért nosztalgiázik.  Néhányuk nyugdíj mellett is ottragad. Ugye állandóan panaszkodik, de megenné a fene, ha két napig nem dolgozna.

-Hát szörnyű volt, Jolikám! Leestem a lépcsőn, combnyaktörés. Az orvos azt mondta, hat hét minimum, fekvés, pihenés. De hát ki bírja ezt? Felrakták a gipszet, be is mentem négy nap után a lányokhoz. El is voltak maradva a határozatokkal! Kicsit besegítettem, de a polgi rámüzent, menjek haza, majd valami prémiumfélében megegyezünk.

Persze nem is árt a pluszpénz. Nagyon nagy kitolás, hogy csak a nyugdíjam egy részét kapom meg így, hogy teljes állásban ittmaradtam. Hát azért ennyi év után járna az a 100.000 Ft nyugdíj, nem?

 

Ha mégis sikerül meggyőzni együttesen a közvetlen főnökének, a férjének, a gyerekeinek, az unokáinak, kolléganőknek arról, hogy neki mostmár JÁR a pihenés, akkor nagy sopánkodások és aggodalmaskodásokkal karöltött anyáskodások közepette — az utód végett — búcsút vesz a kollektívától. Búcsúbuli, ajándékok (Tiffany-lámpa összedobott pénzből, csokor virág, nívósabb bonbon, mert azért megérdemli). Körbecsókolni az összes szervezeti egységet, még a gondnokot is, ez még tart két napig. Távozás után három nappal visszajön. "Úgy hiányoztatok, gyerekek!" felkiátással. Halála napján fekete zászló a hivatal bejáratánál.

A családanya

Háromévente elmegy gyesre. Gyerekfotók, rajzok az asztalán, falán, polcán, táskájában, telefonján, kulcstartóján, a monitor háttérképeként. A fejében. Ebédszünetben hazarohan, hogy megfőzze a töltöttkáposztát, mire a gyerekek, meg a férje hazamennek, legyen kaja otthon. Délután a telefonja félóránként csörög, valamelyik gyerek vagy a férj az.

Általában titkárnő, vagy ahhoz hasonló, nem éppen kreatívitást igénylő pozíciót tölt be. Ő mindenkinek alárendelt állapotban van, és nem zavarja. A főnöke átgázolhat rajta. Ahhoz nem elég okos, hogy kiálljon magáért, viszont cserébe minden szart megcsinál. Az iktatáson keresztül a házban való ide-oda rohangáláson keresztül (v.ö.: Duracellnyuszi-effektus) a főnöke ebédjének a megmelegítéséig mindent. Kezdeményezőkészsége a nulla felé konvergál, a munkahelyén inkább amolyan kedves kutyus szerepét tölti be. Hozd ide, vidd oda, keresd meg. Mást nem tud. Egyébként aranyos, bár aki kicsit magasabb szinten van, annak bosszantó is lehet.

Az ügyfélszolgálatis

Utálja a munkáját, mint a szart. Lekezelő az ügyfelekkel, lekezelő a munkatársaival. A főnökével talán nem, mert ahhoz már nem eléggé májer. Fensőbbségtudata a Himaláját karcolgatja. Ügyfélként tuti megaláz. Ha nem a viselkedésével, akkor azzal, hogy kioktat a fél órája életbe lépett rendelet 3. § (2) b.) pontjának részletes, kimerítő és laikus számára semmiképpen sem megérthető nyelvezeten előadott mivoltáról.

Okmányiroda a legismertebb, de ne feledkezzünk meg a többi osztályról, irodáról sem. Határidő csak elviekben létezik. Ha panaszt emelsz, legfeljebb ejnye-bejnyét kap, mert a főnöke sem különb nála. Megérne egy hosszabb kifejtést, de napestig regélhetnék. Nem éri meg...

A frissdiplomás

Két alfaja van: a küldetéstudatos és a balfék.

A küldetéstudatos általában öt évig kurva lelkes. Tényleg. Az ügyfelekkel kedves, mosolyog, meghallgatja a bánatukat, az orvosi panaszaikat, teával, csokival kínálja őket. Mint egy hivatali álcába burkolt pszichológus. Általában a kollégái is szeretik, mert odafigyel a munkájára, nem akar hibázni.

Ha okosan csinálja, pár év után otthagyja a picsába az egész közszférát, és kimegy külföldre, vagy legalábbis itthon egy multihoz. A lelkesebbike megmarad aktakukacnak, és vagy fasz ügyfélszolgálatis lesz belőle, vagy legalábbis őskövület.

A balfék mindig az, aki lehet, h. A BME-n vagy az ELTE-n végzett, de annyira nem jól, hogy jobb állást keressen, pláne meg is kapja azt. Így jobb híján jelentkezik valami közhivatal városüzemeltetési irodájába vagy a közjólétre, és egy diplomás akta- és papírgyártó négermunkást csinál saját magából. A suliban tanultakat soha nem fogja használni.

Már a megjelenése sem valami bizalomgerjesztő. Ránézel, és csak egy balfaszt látsz magad előtt, nyakig felhúzott zokniban, közepesen elegáns olcsócipőben, betűrt ingben, zsírosodó hajjal, aktatáskával. Szar érzés. Nem akarsz vele dolgozni, mert érzed: nem értenéd. És viszont.

A kvázi-menedzser típus

Leginkább a "felsőbb körökben" látni. Kabinetiroda, sajtórészleg, sötöbö. Mindig ápolt, csinos, divatos. Ő az, aki a a külvilág felé a hivatal modern arcát közvetíti (amúgy nem modern ott semmi...). Igazából nem tudod, pontosan mit csinál a smúzoláson kívül. Főleg hogy a munkaidő 70%-át a kijelölt dohányzóhelyen tölti, hasonszőrű alakokkal körülvéve.

Ők egy külön kaszt, együtt nagyon lassan leballagnak cigizni-kávézni, majd félóra trécsi-kávé-cigi után feletempóban visszamásznak az irodába. Néha látod őket a gép előtt ülni, de akkor meg facebook/iwiw/gmail megy. Egyedül a sajtós esete a kirívó: őt legalább néha látod újságokat böngészni, merthogy munkaköri kötelessége. A folyosón sose köszön vissza, ne is reménykedj.

A felsoroltak korántsem a teljes választék, sőt...!

A mutánsok közös vonásai közé tartozik még a folyamatos sápítozás a túlórák, a ki nem vett szabik, a hosszított munkahét miatt. A rendes nyári/téli leállás (két hét, bazdmeg!) alap, ahogy a köztisztviselői nap munka nélküli, óriási, közpénzből finanszírozott aznapi kaja-pia-buli kombós megtartása is JÁR. Merthát az ünnepnap, nem? (Már akinek...) Ebédidőben ne is álmodozz arról, hogy felveszi a telefont. Déltől fél egyig. Az az ő ideje.

Persze az olyan szavakat, hogy innováció, önállóság, kreativitás csak a TV-ből ismeri, önmagán nem tudja alkalmazni.

Na, de a sorsunk a kezünkben van, úgyhogy jegyezd meg: nem ő van teérted, hanem te létezel és élsz őérette. Ámen.