- Ez az örökös marakodás nem vezet sehova, öregem. Itt vagyunk együtt, együtt kéne boldogulnunk - nem csak keresni, hogy miért eshetünk egymás torkának. Én útálom az ilyen embereket, akik a más szemében a szálkát is, érted. Amúgy meg nem lenne itt semmi gond, békében ellennénk, ha a politikusaink nem mérgeznék a kapcsolatokat. Elmagyarázzák nekünk, hogy haragudni kell a másikra, mi meg persze el is hisszük nekik. Áhh, ezek tehetnek az egészről!

- Hát Gabi bácsi, vannak ám itt kemény dolgok, szerintem nem ilyen egyszerű ez…

- Jaj Dávidka, ne legyél már ilyen te is! Csak jártatod a szádat, aztán meg pislogsz, ha téged is körülvesznek, és megagyalnak gumibottal. Itt a barakkokban nézd csak meg, hogy hányan beszélnek közülünk előítéletesen róluk! Nem szabad általánosítani! Tudod kispajtás, nekem a tábori őrszolgálat tagjai között is van barátom, nem is egy. Teljesen jól megvagyunk. Most csak azért utáljam, mert náci? Van fogalmad arról, mennyi autógyár létesült náluk az elmúlt 5 évben? A náci Németország gazdaságilag már régen lekőrözte a zsidókat. Mire ez a fene nagy zsidó öntudat? A régmúlt dicsőségéből nem lehet ám megélni!

- Hát azért annyira jó életünk szerintem nincs itt, folyton belénk rúgnak, és jönnek a napi apró megaláztatások. Azt csak észrevette, hogy mindig eltűnik valaki, egyre csak fogyunk! A legutóbbi sorakozó óta is tizedével kevesebben lettünk.

- Kisöreg, nekünk már a koncentrációs tábor az otthonunk, itt kell boldogulnunk, el kell fogadnunk, hogy ez az ő táboruk. Ha dolgozni kell, hát dolgozni kell. Mi is odafigyelhetünk, hogy ne sértsük meg a nácik érzékenységét. Én például nagyon drukkoltam a német sportolóknak a hazai rendezésű olimpiájukon. Amikor „Heil”-al köszöntötték az aranyérmeket, azt én is a magaménak éreztem. És az SS őreinek, orvosainak, sőt még a táborparancsnokoknak sincs semmi bajuk velünk. Itt béke van a kisemberek között, látod le is lőhetnének minket itt helyben, mégse teszik meg. A gazember politikusok szítják a feszültséget, de hát nekik ebből jön a haszon. Én azt mondom, a zsidó tanács ugyanúgy felelős ezért, mint a náci párt. Nem csak nekik van Adolf Hitlerük, hanem nekünk is Weissmann rabbink, egykutya ez mindkettő. Közben meg röhögnek a markukba, meg gazdagszanak. Nézd meg H-t, a nagy revizionista-nacionalista vezérünket! Csodálkozol, hogy mindenki fél és elhatárolódik még az emlékétől is? Csak az úgymond ősi területünkre pályázott, amelyik régen a miénk volt. Aztán meg nem értjük, hogy miért gyűlöl minket az összes szomszédunk. Meg is érdemeljük. Szégyellhetjük magunkat miatta, meg amit leművelt! Itt meg egyesek istenítik… Még azt se tartom túlzásnak, amit most kapunk. Köszönjük meg H-nek!

- Na de Gabi bácsi, ezek akkor is csak újonnan nyeregbe ült, frusztrált emberkék. Ezekkel nem lehet rendesen, csak az indulataik viszik őket.

- Fiam, neked se ezzel kéne foglalkoznod, inkább odaülhetnél a közelbe fülelni, amikor az őrök németül beszélgetnek. Megtanulnád a nyelvet, legalább boldogulnál, nem ragadnál le ilyen elmaradott nézeteknél. Az asszonnyal már a mi Sámuelünkhöz is csak németül szóltunk. Mondjuk amióta kiemelték kápóvá, nem beszél velünk, de öröm látni, hogy boldogult. Egyébként meg ez a titka az egésznek. Ismerni kell egymást, hogy alkalmazkodhassunk. A Mein Kampfban ugyanúgy van igazság, mint a Tórában. Az első lépés lenne a megbékéléshez, ha nem mindenki a saját elfogult nézeteit harsogná, hanem kiadnánk belőlük egy közös könyvet, amelyik a zsidók számára is higgadtan leírná, hogy miért nem kívánatos a létük errefelé.

- És az Anna Frank-ügy? Arról mit gondol Gabi bácsi?

- Himmler belügyminiszter is megmondta, hogy Anna Frankkal nem történt semmi, ahogy a Kristályéjszakán is a zsidó huligánok támadtak a gestapósokra, és erről videófelvételük is van. Hazudik a lány, saját magát hurcolta el, hogy befeketítse a nácikat, elhomályosítsa a gazdasági sikereiket, ilyen egyszerű. A vizsgálat is kimutatta, látod. Persze mi nem bírunk a seggünkön maradni, és a zsidó média felfújta az egészet. Megint beleavatkoztunk a nácik belügyeibe, sokadszor is. Ezzel is nekünk ártottak a legtöbbet, mi isszuk itt meg a levét. Különben is, Anna Franknak azóta már két gyereke van egy Wehrmacht-katonától, példát lehet venni róluk. Ez a szinbolikus kormányzás, és a merev elutasítás a zsidók részéről nem járható út, el kell indulnunk a megbékélés felé. A náciké egy fiatal mozgalom, keresi az identitását, persze, hogy néha vannak kilengéseik. De figyeld meg, hogy 20-30 évvel a kiirtásunk után azért megnyugszanak majd ők is, és akkor majd leülhetünk, és elkezdődhet a higgadt párbeszéd. Nekünk is vissza kell vennünk az arcunkból, magunkba nézni, és nem csak másban keresni a hibát. Nem azon kell rugóznunk, hogy miért lőnek tarkón minket, hanem igenis el kell ismernünk, hogy többszáz évig elnyomtuk őket. A judaizációra nincs mentség, bocsánatot kell kérnünk. Ez minden párbeszéd alapja, ha sokszor bocsánatot kérünk, akkor talán nem gázosítanak el mindenkit közülünk, és megelégednek a halálra dolgoztatásunkkal. Tennivaló az van itt épp elég. Nézd csak meg, tiszta sár a láger, alig lehet haladni, ezzel kéne foglalkozni a gazember politikusok hazugságai helyett! És ha egy kicsit alább adod azt a hatalmas büszkeségedet, gyakorlatiasan nézed a világot, és beilleszkedsz, annak meglesz a jutalma. Még zuhanyozni is elvisznek.