Csááá öreg rigó, csumidázom a hebrákodat, picspacs, adj egy csókot, te. Jaszkarikám. Te, nincs semmi komoly, hallod. Baszom a rezet, dolgozgatok itt-ott, elvagyok. Okom panaszra semmi. Beszállhatok? Hű, bocs a múltkoriért, hogy nem tudtam hirtelen elmenni - tudom-tudom, hogy lefixáltuk előtte meg utána vagy ötször, de az utolsó pillanatban sajnos összesűrűsödtek a dolgok, minden összejött hirtelen - ilyen családi tematika, de sajnos nem mondhatom el, hogy mi. Különben meg kellene öljelek, háhhá.

Nem-e van-e nálad esetleg móka-kacagás? Miért is? Biztos ez? Na jó, akkor még ezt a dugiadagot innen előhalászom, végszükség esetére. Gyere elő, hopplá! Mmmmh, egyszerűen imádom az illatát. Először nekem is furcsának meg tolakodónak tűnt, de egy idő után rákapsz az ízére, hatalmas. Kis papírral meg-e tudsz esetleg szánni? Dohánnyal? Leköteleződtem egy életre, te. Kösszáj. Most itt elkészítsük az okosságot. Hatalmas jókat szoktam pipázni, persze nem sokat. Attól függ éppen, hogy hogy kell melózni meg ilyenek, de azért a napot ezzel indítani mindig jackpot. Na várjálvárjál, eztet itten pöppet elegyítem, papirová kapecki ráhengerel, kúposra formázom, kicsike nyalás emide meg emoda, hoppá, lágyan leégessük a végit, na ez az. Tüzed-e van-e? Kösz. C-c-k, c-c-k, pháááá, ez igen... phááá... pfff... havergyerek szerezte, de nem mondhatom meg, melyik. Csak nekem oszt, de brilliáns forrásból, és nagyon baráti áron. Phááá... nem kérel te is? Próba, Madam?

Tudod, ezt csak ésszel lehet csinálni. Sok hülyegyerek, van olyan haversrác, reggel rögtön vagy hármat becseter és el is pippantja rájt övéj. Na az már sok, meg nem is ért hozzá. Szétcsapják az agyukat. Szerintem most ez a napi 1-2 az bőven belefér, hétvégén esetleg kicsit több. És szigorúan csak megbízható helyről. Ez a nyugodtság, ami ilyenkor eluralkodik az emberen... csak körbenézel, és röhögsz a sok görcsölő emberen - isteni bölcsességgel, felülről szemlélsz ilyenkor mindenkit... olyan távlatokat nyit meg előtted, ááá... eztet pattintsad befelé hirtelen a kazetofónba, ezt figyeld... mindjárt, mindjárt... ott! Ott, megvolt?  1:24-nél az a kis csivitelés ott baloldalt, na még egyszer. Spulnizom neked visszafele, megfele. Hijj! Csivit-csivit, beszarok. Soha nem tűnt fel, pedig tíz éve a kedvenc albumom, aztán egyszer csak pont pippantottunk a Hekiékkel és utazgattunk, és akkor figyelt be egyszer csak. Beszarok, azért ilyen zenét nem lehet tiszta fejjel összehozni, hallod. Most, ott ezt figyeld, ezt a recsegős-prüntyögős effektet ott hátul... ez egy zseni ez az Alan.

Beteg ez a mai társadalom, beteg... ha választhatnék, mennék valami jó kis napsütéses helyre, óóóóó Kingston Town, is the place I long to be... figyelj, nincs semmijük, tökszegények, de jól élnek. Itthon meg mi folyik? A taposás, harcolás, fúrás-faragás, elbaszott sorsok, elbaszott emberek... pháááááá... pfffff... vannak haverjaim Mallorcán, Madeirán, mindenhol. Elvannak. Bérelnek páran valami bungalót, fűteni sose kell, elgitározgatnak az utcán, a bevétel felét kell csak leadniuk - néha beugranak pultozni vagy pakolni, nincs gondjuk semmire az életben. Nincs koránkelés, nincs lakáshitel, autóhitel, parrantás a társadalmi elvárásokon. Semmi ilyesmi. Mert gondolj bele: gürcölsz egész életedben, papírok, viselkedj jól, képesítés, nyelvvizsga, bizonyítvány, diploma, kisfaszom. Nyalás, meghunyászkodás, törtetés. Aztán mint a kártyavár - összeomlik az egész. A végén mind ugyanazok leszünk: rothadó zsigerek és száradó csont. Ennyi az élet apám, és senki nem fog emlékezni se rád, se rám! Senki!

...Phíjjj, ez most egy kicsit hirtelen beütött, nem gyenge a jóság. Sijj. Ne basztass már ezzel, ráparázok, köcsög vagy. Nagyon vicces. Itt paráztatsz... ne csináld már, áááá! Beütött a téma, nem kicsit.