Részletek a hammerfesti blogbiennálén Bronzblog-győztes Zerstörer Rolandnak a Die Wochenfaust tekintélyes és mértékadó kulturális magazinnal készült interjújából.

Szabad vagyok, demokrata vagyok. Egy olyan szabadságra és demokráciára vágyó ember vagyok, aki mára egy nem szabad és nem demokrata országban él. Ám nem szabad feladnunk: a művészet mindig is erről szólt. A legkeservesebb kínok közepette születik a legfényesebb igazgyöngy - fel kell vállalni, meg kell vívni ezt a harcot. A magyar blogalkotó, szabadúszó művészek egy emberként tiltakoznak a kormány kultúrpolitikája - kultúrharca - ellen. Ennek világos jele volt Kielboot Endre, Magyarországon kívül világhírű gordonkaművész nyilatkozata a kormány és annak rasszista uszítása, valamint bloggerművészek és szabad gondolkodók tiltakozása juttatásaik jogos megvonása, munkafeltételeik tönkretétele ellen. Utóbbit 38 külföldi kolléga is aláírta - ráadásul szinte teljesen ingyen. Vegyék le a mocskos kezüket Dunkler Mártáról, Wajna Pálról és József Eteléről!

A mai kormány gyűlöli a független bloggerek rétegét, mert az liberális és értelmiségi - milliók rajonganak értük, követik őket nap mint nap és kontrollálhatlan, értékes, valódi tartalmat hoznak létre. Ők ferdítéstől, elfogultságtól, csúsztatástól mentesen írják meg teljes igazságukat. És ez fáj nekik. Népszerűbbek és hatékonyabbak már rég, mint a kormány szócsöve: a szigorúan felügyelt hivatalos média.

A kormány mára már minden támogatást megvont a blogszakmától. A blogszerkesztők fele csődbe jutott, szolgáltatók húzzák le a rolót, az én posztjaimat már csak fű alatt, titokban merik megosztani az olvasók. Pedig nemrég 1-2 jól sikerült írásomat nem egyszer közel százan is elolvasták, és ennek alig fele volt tiszteletreges meg ismerős, rokon. Sajnos lassan nekem is el kell mennem dolgozni, a bloggerségből már rég nem lehet tisztességesen megélni...  kár, hogy nem értek semmihez. Az állami támogatásról aláírt ígéret már csak WC-papírt ér. Még azt sem. Pedig egy társadalom fejlettségéről mindent elmond az, hogy hogy bánik a művészeivel.

És igen, erősen gondolkozom a külföldre távozáson. Feltéve, de nem megengedve, hogy egy másik országban kapok anyagi és szakmai megbecsülést - semmi munkáért sok pénzt, úgy értem. Ez Önökön is múlik, kedves kollegInák. De még meggondolom, mert elnyomottnak lenni se rossz üzlet odahaza, tetszik tudni. Vagy esetleg nem írok többet, passzívan ellenállok. Jól kibasznék mindenkivel, főleg a kormánnyal.