A szabad asszociációs gyakorlat oroszlánrészét köszönöm nosferato úrnak.

Természetesen aki ilyen volt, ma már nem vállalja (ahogy Tibi fogalmazta kissé kuszán: "ma már senki nem volt ilyen"). Hajlandó vagyok elhinni, hogy nem te voltál. DE LÉTEZIK. Az ilyenekre mindenki úgy emlékszik, hogy megtépte a haját a szünetben, és saját maga amúgy óra helyett kocsmázni járt - éjszaka meg diszkóba. És még így is jó tanuló volt - de nem tanult, csak simán okos volt... természetesen. De mégis léteztek az eminensek. És hova tűntek? 

Akik a tanítónéni leesett krétájára helyből métereket vetődtek, hogy visszaadhassák, akiknek a szülei pedagógusnapra kávé- és csemegekosarakat küldtek önkéntes alapon - és ha osztálytársuk feleléskor valamit elbaszott, akkor hatalmas sziszegéssel és méltatlankodással jelezte a tanárnak, hogy ő bizony még ülve is tudja az anyagot. Hangosan súgott, hogy lehessen tudni, hogy ő súg. Ha a tanár az egyik kiszemelt osztálytársat elkezdte dorgálni, azonnal sziszegve figyelmeztette, hogy "állj föl!". Helytelen nyelvhasználat esetén ("hiányzik a Mankiewitz Tibor") kórusban: "a nélkül!". Vagy "tulajdonnév elé nem teszünk névelőőőőt!" (Eleve bármilyen kioktatás T/1-ben használata.)

Az eminens kislány anyukája a szülői munkaközösség vezetője, de legalább aktivistája: osztálykirándulásra is eljön, ha az osztályfőnök-helyettes hirtelen lemondja, vagy a C-seknek is ugyanakkor van a kirándulása és mégis illik velük mennie, mert őket többet tanítja.

Az eminens könyöke megtámasztásával jelentkezik, vagy a padból oldalra ki- és előrehajolva, a tanári asztal felé nyújtott karral. Jelentkezéstípusok: 2-3 ujjal ujjazós, peace-es, tenyeres. Legstréberebb kis indigógeci peace-esben jelentkezik.

A tábla letörlése mindig vizes szivaccsal történik: kizárólag függőlegesen, fentről lefelé haladó mozdulatokkal. Majd dátum, esetleg névnap felírása GYÖNGYbetűkkel. Az eminens radírhasználata precíz, átgondolt: később a hibajavító festéket, vagy hibakihúzó szalagot elsőként használja korosztályában - újító. Köpenyviselése indokolt, erkölcsileg alátámasztott, nett. Ha valaki nem jön ünneplőben, eléáll és elsőként mondja hangosan a szemébe, hogy "MA OSZTÁLYFÉNYKÉPEZÉS LESSSSZ!", majd megsértődik, hogy erre hogy nem lehetett odafigyelni (amúgy hogy nem?).

Két számológépet hord magánál, hogy az egyiket kölcsönadhassa.

Soha nem tudja meg, hogy a tanár az osztállyal együtt röhög rajta, amikor nevetséges modorral és nagy teret igénylő kézmozdulatokkal éppen ötösre szaval el valamit. 34 évesen éli át első orgazmusát, onnantól kezdve másokat tanít szexre.

Vállalkozik 3-4 tantárgyból is szorgalmi felelősnek vagy pirospontok, kisötösök könyvelésére, értelemszerűen hiányzó házik ellenőrzésére és kapcsolódó fekete LYUKAS KARIKÁK, feketepontok vezetésére. Bátyja/nővére is jó tanuló volt, ezért már az első nap megkérdezik, hogy "hmm... Tárnoki... a Tamara a nővéred, ugye? Tanítottam!"

Pedáns kislányok alapfelszerelése (AKA female rambókészlet): emeletes tolltartó, fÖLLül színesceruza- és filctollkészlettel, alul tűhegyes grafitceruzák, 2B-stől lehetőleg HB-sig. Postairon, kétlyukú hegyező! Kétdimenziós, kapirgálva zenélő vonalzó, szagosradír - később töltőceruza, Rotring (ejtsd: rotling), TIKKY rotringradír! A szagosradírnak annyira jó gusztusos illata volt, hogy, hogy többször is megkóstoltuk. De ízre úgy néz ki, fos. Másodszorra is. Nagyon szokszor elhangzó beszélgetés: "de jó, szagos radír? megszagolhatom?" - "meg, de már nincs illata, elszagolták". A pedáns kislányoknak körzőkészletük van olyan alkatrészekkel, amikről soha ki nem derült, hogy mire jók.

Korona: négyszínű betéttel rendelkező, szögletes oldalú - így kényelmetlen fogású - fémtoll és hajráf!

Az ilyen kislányoknak műanyag uzsonnásdoboza is van, benne külön almatartóval (narancsra is jó!). Narancsot szalvétával, egészben harapja, nem GIRIZDenként. Paradicsomot is. Beszarsz. Neki nem folyik le a könyökén. Ő lehet, hogy giroszt is tud enni első randin, de nem derül ki, mert vele nem futsz össze egyetem alatt 4:30-kor a Nyugati aluljáróban. Dobozban héjától megszabadított kenyérke alufóliába ÉS szalvETTába becsomagolva. A follpack és a szalvéta összeérésének hangjától a mai napig sikítva ébredek éjjel. Gyengébb napokon előre összevágott zöldség (répa), vagy másoknak egy kis csoki (sláger: kockánként csomagolt Milka, otthon érdeklobbi szerint leszámolt darabszám: ugye kell a mögöttem ülőknek, aztán Briginek, hogy bevegyen a földrajz szorgalmiba; meg Gergőnek, akit utálok, de ha kap csokit, az Anitának tuti rosszul fog esni, úgyhogy kap).

Ritka, de létező fogalom: dagadt stréber kislány (ne tetézd). Tornaórán tuti más színű tornadressz, mint a többieknek - alóla pirospozsgás gyereklábakra rettenetes alsóruházat kilógás. A fiúk se szépek, de örülök, hogy ezt nem kellett néznem. Na most neki jellemzően inkább: abonettes szendvics! Vagy ham-let, ami az a csikorgós, tömörített pattogatott kukorica, extrudált kenyér, vagy bármi - lényeg, hogy a laptopokat abba csomagolják.

Azért néha kicsit lehetett őket irigyelni. (Céljuk is volt.) Mert másoknak muter esetleg csak parizer, nagyon vastag margarinnal csomagolás, utóbbit is csak azért, hogy a kenyér ne hulljon szét por alakú összetevőire. Esetleg vidéki nagymamától kapott büdös-csontos húsok.

További tüchtige kiegészítők: neonzöld-ciklAmenT táska- és ruhatár (butikos anyuka?), füzetek, könyvek bekötése jellegtelen, egyszínű bekötőbe még nyolcadikban is. Gimnáziumban is. A gyöngybetűk és a stréberkedés a korral elhal. Egyre nehezebbnek tűnnek a tantárgyak, utolsó két évben már csak 4,8-as átlag (világvége!), gimnáziumban középszerűség. Egyetemen meg konkrétan tanulni kell, hujuj. Kivéve persze kedves és egyben gyönyörű (nem vagyunk rá méltók) évfolyamtársnőnket, akinek 4,92 az átlaga, mert Vezetés és szervezésből becsúszott neki egy négyes még másodikban.

Gombos tolltartó: kis tükör vagy hegyező kirugózás belőle gombnyomásra, kicsit knight rideres, de csak lányszínekben árulták. Sajnos. Csábító lehetőség volt a buziság útjára való rálépésre.

Mindenki kicsit stréber. Van, aki az volt - van, aki utólag habilitálja magát annak: 40 évesen, amikor az élete már biztosan zátonyra futott (vagy biztosan nem), felemlegeti az ember, hogy általános első-másodikban ő is kitűnő volt! Aztán ott csúszhatott meg valami, ahogy így nehezedett...