Mindenkinek derűs, fergeteges szombatot! ;-)

Azt hiszem, sok kitartó követőnknek hiányzott már egy ilyen belsős poszt, mint a mai. A Kocsmák népe c. duettünk után jöjjön egy újabb társadalmi csomópont: a buszpályaudvar. Most Peri az egyedüli szerző, köszönjük neki nagyon.

Egy vidéki, de központi jelentőséggel bíró kisváros buszpályaudvara (ismert még parasztelosztó vagy csak simán "pari" néven is) a magyar társadalom rengeteg arcát mutatja meg nekünk egy örök hétköznapi, huszonnégy órás körforgásban. 

Például naponta három intervallumban (05:50-06:10, 13:50-14:10, 21:50-22-10) munkásemberek hada lepi el a megállókat, hogy a Laxtronicsba az aktuális műszakba odaérjenek a megszokott 07LS (Laxtronics Speciál) járatukkal, ami naponta csak irányonként 3x közlekedik, többször nem, illetve leállás idején sem.

A jómunkásemberek szokásai: műszak végén irány a resti (neve Muskátli, vagy Jóutat Presszó), ahol Kőbányait, Tiplit és hasonlókat fogyasztanak, miközben hatalmas hangerővel beszélik meg az előző műszak történéseit.

-Józsi, az is mi volt, mikor a hülye Kálmánka rossz helyre tolta oda azt a három mázsa cementet, hülyegyerek tilitolizhatott egész nap, mire helyretette a dolgot.

-Látod Laci, így kell kibekkelni egy műszakot rendes munka nélkül, nem hülyegyerek ez a Kálmán, meglátod, 5 év múlva műszakvezetőd lesz.

-Hát ez a faszomöccse nekem nem legyen főnököm!

A munkába igyekvők ekkor itt kávét fogyasztanak, miközben be-beszólogatnak Irmának, a csaposnak - és elolvassák az aznapi Blikket (csöcsöslány), amíg nem indul a járat a Laxtronicsba. Ruházatuk klasszikus kék munkásruha, körülöttük fertelmes aldehid, alkohol, diszperzit és még ki tudja mi keverékéből álló bűz terjeng.

A környező falvakból a legkorábbi járatokkal (4:50 körül) érkeznek meg az öreg, nyugdíjas nénikék (a vidéki mamák), akik a piacra eladni és egyben vásárolni is jöttek. Senki nem tudja, miért kell ilyen korán kijönni a piacra, ők maguk sem. Mindenesetre ők délben már otthon vannak (11:15-kor indul a járat), hogy ebédre már a friss tojást, zöldséget és miegymást tudják a kisonokáknak tálalni, hadd nőjön a gyerek. Ruházatuk elmaradhatatlan kelléke a sötét fejkendő.

7 és 7:30 között a normál munkába-, illetve iskolába járóké a terep. Az iskolábajárók között többféle altípust is megtalálhatunk. 

A legfeltűnőbb (pedig pont a feltűnést igyekszik kerülni) a jó tanuló, anya-apa-jókisfia típus. Ő fekete műanyag, számológépes Casico vagy Swutch karórát hord, SZTK-szemüveget visel, a buszon tanul, olvas, leckét magol vagy éppen kereszrejtvényt fejt. Mindig nála van a legtöbb tanszer: rajzeszközök, hangszerek, tesicucc, minden egyben.
Mert tanítás után szakkör, edzés és zeneóra is lesz, így ő csak késő délután ér haza. Leszállás után első dolga az aznapi Nemzeti Sport (ha ő Öblös félresikerült gyermeke, akkor Népsport) megvásárlása a trafikban, a Tippmix eredményei miatt.

A másik altípus a menőgyerek. Ő eleve a későbbi busszal érkezik, így jó esetben 7:55-kor száll le a buszpályaudvaron. Első útja a Muskátliba vezet egy hosszúlépésre, valamint egy Marlboróra. Miután magához vette a napindító adagot, 8:30 körül vásárol magának egy Móricka- vagy hasonló kaliberű fingós-faszos poénokkal teletűzdelt lapot, majd elkezdi kék Signetta-tollal a rajzokat átalakítani. Tanszerből minimálisat hord magánál, általában egy franciakockás füzet és egy toll van nála.

Öltözködésében meglehetősen hasonlít a csövespunkokra, könnyen össze is szokták téveszteni a két típust. A csövespunkok még a tegnap esti iszogatás után várják első hazavezető buszukat - jegyre, cigire, zsemlére kéregetnek, szinte mindenki megszólítanak.

Általában kedves öregurak szoktak velük szóba állni, akik a rendes életről, munkáról, tanulásról, kultúráról ejtenek egy-két szót tanító jelleggel, majd hamar áttérnek a lényegre: politika. Mert ők, akik kívülről kedves, tisztességes öreguraknak látszanak, ők igazi bezzeg-emberek. Mert, igen, minden jobb volt, szebb volt a világ, nem voltak kéregetők, mindenkinek volt munkája, s.í.t. Ezek az öregurak könyvtárba, ultipartikra vagy az urológushoz igyekeznek.

8 óra tájékán érkezik a buszokhoz - főleg Budapest, illetve pár nagyobb város környékén - az újabb hullám: a multinál dolgozó fiatal diplomások rétege, hiszen szerencsére egyre több cégnél tolerálják a 9-es 10-es kezdést, amit az éjszaka aktív értelmiségiek örömmel ki is használnak.

A yuppie-k esetében kötelező tartozék az édes pékáru, a politikai/közéleti napilap vagy valamilyen gazdasági hetilap, és a mentes víz. Ők ezeket fogyasztják az újságárusnál és a Jóutat Presszóban - bár a presszót nem szeretik, számukra a "Riley" vagy hasonló egyenbódék jelentik a megváltást.

Kettesével-hármasával járnak, a buszra várva beszélgetés közben mindig aktuálpolitikai, gazdasági ügyekről van szó - de hogy kimutassák a pórnép felé (akiket ők, fehérgallérosok tartanak el a multik segítségével... meg hát valaki kifizeti a nyugdíjat meg a kolonoszkópiát az adójából...), hogy ők nem csak magyar viszonyok között, de világviszonylatban is rettenetesen képben vannak a dolgokkal. Egymást kizárólag gyerekkori becenevükön (külföldi) szólítják.

-Figyi Brúsz, olvastad a Heti Válaszgazdaságban, hogy Irán újra atomprogramba kezd?

-Jah, ne is mondd, eléggé baj lesz így majd az ENSZ-ben, meg nem irigylem a katonákat, akiket majd a NATO-USA kapcsolatok miatt odavezényelnek, ha kitörnek a harcok. Igaz, a mai modern fegyverekkel fel sem vehetik az arab hülyegyerekek a versenyt.

-Na, azért Irak is már pár éve tart, pont most hoztak nyilvánosságra videókat az amerikaiak balfaszságáról.

-Jólvan Pít bazdmeg, legyen neked igazad, de akkor is, Tamás Miklós Gábor elemzése világosan kimutatja, hogy ebben a rettenetesen feszült geopolitikai szituációban, amely az utóbbi évtizedekben a Közel-Keleten az Amerikai Egyesült Államok nyomására kialakult, nagyon kell vigyázni minden mondattal, ami a nemzetközi porondon hangzik el.

-Oké Bé, elhiszem. Na siessünk, megjött a gyors tizenhatos. Vár a munka, első a szolgálat!

Délelőtt 9 és 11 között a pályaudvaron csend honol - csak turisták, átutazók lelhetők fel, azonban 11 óra körül beindul az élet. A piacról hazatérők lepik el a pályaudvart, hatalmas élménybeszámolókat tartanak egymásnak.

-Nézd Irén, mit vettem, ott hátul a hentes mellett van az én Erzsikém, na az szokott nekem mindig félretenni ebből a jófajta barackból és olcsón megszámolja. Szólhatok, hogy holnap rakjon neked is félre egy-két kilót. Persze csak ha kell. Befőzni pont jó.

-Jaj, nagyon drága vagy aranyom, megköszönném.

 

Így megy a gerillamarketing a piacozók körében. És ezzel életreszóló piacos véd-és dacszövetséget kötöttek, amely azonban véget is ér abban a pillanatban, amikor sorba kell(ene) állni a beérkezett buszhoz. Hatalmas tülekedés, káromkodások, sprintelések
figyelhetők meg ilyenkor. Minden áldott nap, ugyanazokkal az emberekkel.

14:30 körül, amikor a délutános műszakba/-ból induló emberek eltűntek a színről, újra az iskolásoké a terep. Ugyanúgy tülekedések, sprintelések észlelhetők, minden nap.

Délután csendesedik a pályaudvar, a munkából fáradtan hazatérők veszik át az irányítást -azonban megfigyelhető, hogy jóval több és nagyobb csomaggal mennek haza, mint amivel érkeztek reggel: megtörtént a bevásárlás otthonra. Mivel mindenkinek nehéz és sok pakkja van, és ráadásul el is fáradt - még utolsó erejével megpróbálkozik egy okos sprinttel, hogy neki legalább legyen ülőhelye.

Velük utazik haza a szakkörös jókisfiú, aki míg várja a járatot, óraszámológépe segítségével kiszámolja, hogyan tud a legközelebbi Tippmix-szelvénnyel 11 327 Ft-ot nyerni úgy, hogy csak 500-at kockáztat. Mindig biztosra megy, és mindig csak egy meccsen bukik el.

De azon mindig. Ha lenne egy kis esze, nézné is a meccseket, nem csak az oddsokat figyelné az újságban.

Este 11 tájékán következik az utolsó nagy roham: a buliba, illetve házibuliból hazaigyekvők tábora. Rengeteg a részeg fiatal, akik egymás szabáva vágva mutatják mobiltelefonjaikon a legújabb DJ Holzbrenner-mixeket (Current State of EuroDance vol. 76) és Dalos Lajos-nótákat (Újra a szívemből szólsz c. album). Ők az utolsó vendégei aznap a Muskátlinak, amely éjfélkor zár. A pályaudvaron a nap utolsó művelete 2:55:kor (senki nem érti, miért pont ekkor) a váróterem bezárása a hajléktalanok elől (nyitás 4:15-kor).

Nemsokára új nap kezdődik, fel kell készülni a munkásemberek hadára.