-Robika jön ma? Mi van vele egyáltalán?

-Á, a Robika bazmeg, felejtsd el. Alig látjuk már. Nagyot csalódtunk benne, ez már nagyon nem ő. Pedig évekig csak vele bandáztam mindenhol, de hát semmi nem tarthat örökké. Muterom főztjét kajázta, tőlem kért kölcsön mindig, mert csak havi kétezret kapott otthonról még az iskola alatt. Volt, hogy adtam neki 1-2 májkonzervet, hogy legyen mit ennie. Soha nem volt dellája semmire. Lejött egy fillér nélkül sörözni mondván, hogy "ma nem iszom", aztán persze a végén vittük neki a grátisz köröket, a harmadik kínálásra mindig elfogadta. Nem bírtuk nézni az üresen nyeldeklő fejét, tudod. Nem irigyeltük tőle soha, nem vártunk érte hálát se. A telefonon is folyton csak megcsörgetett, aztán várta a rediált. Évekig jajszó nélkül visszahívtuk folyton.

Az a baj vele, hogy nagyon megváltozott, amióta lediplomázott meg amióta rendes állása van. Érted, nem mondja ki, de azért érezteti veled. Szóval eljön néha, de akkor is. Ahogy ott hozza a köröket, látszik rajta, hogy lenéz, hogy magát különbnek tartja. Hogy ő már Doktor, ő most ezt visszafizeti! Régen egy volt közülünk, mondhatnánk uno di noi. Most meg azért már egy teljesen más dimenzióban mozog. Havi 800 bruttó, céges kocsi, smart business casual, saját lakás, faszom. Múltkor is basztattuk valamivel poénból, aztán látszott rajta, hogy megsértődött. Inkább nem is hívjuk már sehova. Azt hiszi, irigykedünk rá - na persze.

Sok pénz mögött sok a bűn és sok a hazugság

Ilyen áron nem kell nekem hamis boldogság...

Meg a Csongi a másik. Mindenkinek elment az esze, komolyan. Együtt zenélgettünk minden kedden, még én tanítottam neki az első akkordokat. Nem mondom, nagyon szorgalmas gyerek volt mindig is, de nem kifejezetten az a született tehetség. Aztán persze bejött nekik, de nagyon elkurvultak mostanában a Spreadurassszel. Az elején még voltak kis suta, de jó számaik, de most már bármire képesek egy közepesen jól fizető hakniért. A Csongi sem a régi már. Meg azért lássuk be, hogy egyedül nem mentek volna semmire - kellett ehhez az öreg Máthéffy Zsiga meg a kapcsolatai. Anélkül most is ott tolnák a tahisi Eperfesztiválon fejenként tízért. Ahogy így látom őket néha a tévében fellépni meg interjút adni, hát... nem irigylem tőlük a pénzt meg a hírnevet. Bohócok némi baksisért.

De nem semmi a Hansz sem. Mit tudott szerinted? Én korrepetáltam még matekból, az érettségire is én készítettem fel, ugye emlékszel? Úgy rugdostuk át harmadikban is, különben tizenhét évesen félbehagyta volna a sulit, hogy ő megy ki Ausztriába vendéglátózni. Aztán jó, a nyelveket tényleg jól tudta mindig is, az ment neki. A mai napig ebből él, hogy eltöltött pár évet külföldön. Amúgy semmihez nem ért. Furcsa egy ország ez. Szóval aztán levelezőn, kínnal-keservvel valahogy lediplomázott ő is huszonsokévesen, de ennyi. Semmi komoly, egy link senkiházi volt mindig is. Ma se változott. Legalábbis ebben nem. Velünk meg alig áll szóba! A múltkor is kicsit poénkodtunk rajta meg a volt nőin - pont ott volt vele a Szilvike is, höhhö - aztán ő is besértődött, láttuk a fején. Gondolom, otthon kapott utána rendesen, háhhá. Tudod, amióta kinevezték a Bitumexnél, azóta azt hiszi, hogy ő mindenhol vezető. Hát nekem aztán nem lesz a főnököm senki, tanulja már meg, hogy hol a helye. És most ezt nem azért mondom, mert irigylem - dehogy kell nekem az ő szánalmas élete meg a nyomulással megszerzett siker! Ha egyáltalán ez a siker?

Az a baj, hogy az emberek elfelejtik, hogy honnan jöttek... Várj, pont hív a Hanszi, pillanat... na csá tesókám, na mi a fasz! Figyelj már, kösz, hogy visszahívtál. Vagy visszahívjalak? De most tényleg! Okés. És köszi a DVD-írót is, hasít szépen. Jaja, nálam van. Visszaadom hamarosan. Na azért kerestelek csak, mert  pont nézelődöm, szét kéne küldenem néhány önéletrajzot, aztán ha esetleg bokros teendőid közepette vetnél egy pár pillantást az angol meg a német verzióra, érted. Jaja, a magyar szerintem helyben van... meg tudnál-e valami kísérőlevél-szerűséggel szolgálni templétnek... aha... és hova kerestek? Figyelj már, nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni meg ilyenek.  Aha... Hát ha szólsz a háeres bukszáknak, akkor persze, add csak le nekik, megköszönném. Lekötelezel. Aztán kéne már húzni pár sört valamikor, mit szólsz?