-Gyerek, bazmeg, család, nagycsalád. Adókedvezmény, családi pótlék - meg a lónak a faszát! Most is: csávó odahozta a céghez az asszonyt - asszonyban pár hónapon belül megkötött a gipsz, és felváltva mentek GYES-re, apám. Ez a papucs szerintem ülve hugyozik otthon. Ilyen nincs. És dolgozni ki fog?

Nyugaton megoldották rég: ott kapsz max. egy fél évet, azt csá. Utána vagy eltart a férjed, vagy sipirc vissza dolgozni, nincs tele megélhetési HTB-kkel az ország. Komolyan úgy érzem néha, hogy rajtam kívül már senki nem végez érdemi termelőmunkát, csak úgy elvan.

-Jól van apám, nekem sincs gyerekem, de azért én becsülöm a családosokat valahol. Tudod, mekkora áldozat belevágni a fejszédet olyasmibe, hogy egy gyerek, két gyerek,  három gyerek, építkezés?

-Persze! Az államilag támogatott kamatokból, hitelre, szocpolra! Ismerek én nem egy ilyet. Bemondásra megkapták a három millát, aztán Fészekrakó, és élnek Budakalászon valami gyorsházban, mint a Heves Marci. És még azt magyarázzák, hogy mennyire előrelátóak meg okosak voltak, mert ők forinthitelt vettek fel, nem devizát. Ja, állami kamattámogatással.

Nekem ki ad kedvezményes hitelt, ki ad adókedvezményt? Persze, fizessen meg mindent a fiatal egyedülálló - a szinglihordák! Ismerem ezt a szöveget.

-Ők termelik majd meg a nyugdíjadat... sőt, továbbmegyek: én bevezetném a gyermektelenségi adót is...

-Persze, meg füstadót, szekéradót, mi?

-Na akkor most ne csak a Ferkóékra gondolj ott Budakalászon. Ott vannak a Dzsóék a két kölökkel, és még mindig anyóséknál laknak a 68 négyzetméteres kelenföldi panelban. Elnézték szerencsétlenek, tőlük is sajnálnál bármit?

-Bármit, ami közvetetten az én zsebemből vándorol oda. Idenézz: aki manapság, ebben a gazdasági helyzetben gyereket vállal, az spekulál. Ugyanúgy, mint a devizahiteles. Az arra spekulál, hogy majd 2, 4 vagy 10 év múlva is képes lesz arra, hogy saját magán kívül a családját is eltartsa. Hát mi ez, ha nem felelőtlenség? Ki mit főzött, egye meg. Megcsinálni könnyű, szülni nehezebb, felnevelni egyenlő a belerokkanással. Az a baj, hogy itt a fejekben még mindig él és virul a Kádár-korszak - az öngondoskodásnak nyoma sincs. Pedig nálunk boldogabb és szerencsésebb országokban ez már bevett módszer évszázadok óta, nem állambácsitól várják a megváltást meg a sültgalambot - mint az indexes bloggerek.

Egy gyerek az egyenlő egy családi ház. Ennyi megy el egy átlagos gyerek felnevelésére. De ezek nem törődnek a világgal: "majd csak lesz valahogy, megsegít a Jóisten - ahol jut ötnek, ott jut tíznek is - Ha ezt harapom, ez fáj, ha azt harapom, az fáj" (mutogatja az idézőjelet). Mert hát őket is a Tűzoltó utcai mosókonyhában nevelte az anyjuk a többi tíz gyerekkel együtt - és mégis mind diplomás mérnökember lett, a lányok meg elismert művészek. Hát persze. Csinálja utánuk az, akinek három anyja van. De engem hagyjanak békén, tartsák el ők magukat a világra szart kölykeikkel együtt. Nagycsaládos csürhe.

Nyugdíjas? Faszért öregszik meg vagy marad életben - mars vissza dolgozni!

Árvízkárosult? Faszért építkezik ártérbe? Faszért nem köt biztosítást?

Kisemmizték, kirabolták, betörtek hozzá? Faszért nem vigyázott jobban.

Munkanélküli? Képzetlen, lusta, KMK-s senkiházi. El lehet költözni, tovább lehet tanulni. Élethosszig tartó tanulás - az bezzeg nem fekszik, mi? Sírni, rinyálni, másokat hibáztatni , a markunkat tartani meggondolatlanságunkért mindig könnyű.

És persze már megint a nagycsaládos csürhe. Kész szerencse, hogy meddő vagyok.

Napi ajánló a Hartayblogon - csodálatos Újságírómodor:

Lőttek a vadászszezonnak

Elúszott a horgászok szerencséje

Drágul a liszt, mi sül ki belőle?

Túl messzire mentek: még mindig keresik az eltűnt túrázókat

Vajon mikor ér révbe a MAHART?

...

(Folytatás)