Hello Tibi!
Egy írást küldenék a modoros joghallgatókról - ha tetszik, kérlek posztold!
Üdv,
Tiziano
Mindennapos szociológiai túra egy budapesti jogi egyetemre járni. Mivel ezek a felsőoktatási intézmények sokféle embertípust szippantanak magukba, gyönyörűen reprezentálják a társadalom különböző kasztjait, amelyek aztán itt is ugyanolyan szépen elkülönülő csoportok maradnak, mint a való életben. Vegyünk sorra egy-két jellegzetes típust!
A céltudatos: Ő az, aki tényleg tanulni jött ide. Már a gólyatáborba tartó vonaton (már ha elmegy) a tantárgyakról érdeklődik, minden könyvet és jegyzetet beszerez. Az év kezdetével közösséggel leginkább valamely nagyelőadóban találkozik; az előadáson bőszen jegyzetel. Évközben is készül, vizsgaidőszakra csak az ismétlés marad a gondosan kihúzott könyvekből. 4-es jegynél rosszabbat nem kap, de inkább az 5-ös a jellemző. Még csak le sem stréberezik, annyira nem ismeri senki; nem sok vizet zavar amúgy, bemegy, levizsgázik, kijön, hazamegy. 4,7 fölötti diplomaátlag, jól fizető, de unalmas munkahely az ötévi darálás mérlege.
A beképzelt csaj: Outsiderek általában vele azonosítják a tipikus joghallgató csajt. Jellemzően fővárosi elitkerületből származik. Mi más vonzotta volna a pályára, mint a családi tradíciók, hiszen már apuka is jól kereső vállalati jogász, sőt nagypapa is kerületi jegyző volt. A beképzelt csaj nem különösebben intelligens, kiváló eredményeit jórészt ész nélküli seggeléssel éri el. Eredményei elegendő visszaigazolást jelentenek neki ahhoz, hogy magát hirtelen szépnek és talán jófejnek is tartsa. A többiekkel nem igazán vegyül, lenézi a vidékieket. Öltözködése jelentősen eltér kortársaitól: komolyságát, érettségét hangsúlyozandó mesterkélt stílust vesz fel, így ruhatárába tömegesen kerülnek kosztümök, zakók, blézerek és tűsarkú cipők, általában fekete-szürke összeállításban. Kötelező kiegészítője a laptop. Ezen aztán több száz oldalas jegyzettömeg gyűlik össze egy szemeszter alatt, hiszen a csaj minden előadást rendszeresen látogat. Alapvetően jellegtelen külsővel áldotta meg a jóisten, partnert ennek ellenére inkább elviselhetetlen jelleme, lenéző természete, folytonos pattogó okoskodása miatt nem igazán talál. Esélyes a summa cum laude minősítésű diploma, és (ha talál partnert) 30 évesen a férj-két gyerek-családi ház- Volvo kombi kombó, vagy a sokéves végigmelózott és dirigált szinglilét.
A partiarc: Na ő nem igazán értem, mit keres itt. Tisztában van vele, hogy nagyon hajtós szakra került - tudja, hogy a mája ordítani fog az egyetlen nyomorult sör nélkül végigkínlódott vizsgaidőszak alatt, ez mégsem érdekli. Sőt, csodák csodájára képes abszolválni vizsgáit. Viszonylagos sikerességéről több elmélet kel szárnya: jó a fellépése, és/vagy a száz tételből megtanult tízbe rendre képes belehúzni és/vagy az átdeviánskodott éjszakák után másnap két hányás között rendesen nekiül a középkori bencés szerzetesek által írt kódexekhez hasonló könyveknek. Csoporttársaival való viszonyban a két szélsőség dominál: vagy gyűlölik (mivel kb. semmi készüléssel átmegy mindenből) vagy közvetlensége, kedélyessége miatt imádják. Külső jegyek alapján nehéz felismerni, hiszen öltözködése attól függ, hogy az éjszakai élet mely szcénájában mozog, így lehet alter, sznob, de még rokker is. Messziről kitűnik bozontos hajával, dagadt szemeivel és cefreszagával, esetleg bizonytalan járásával. Extrémebb alfaja szemináriumra (hiszen csak erre jár be) másfél literes ásványvizes üveggel és napszemüvegben érkezik, hogy elfedje véreres szemeit. A vizet bőszen kortyolgatva vegetál a leghátsó sorban, hiányos jegyzetet készítve; szemhunyásnyira bealszik a délután 2-kor kezdődő órán. Rendkívül esélyes, hogy mentor/instruktor válik belőle, hiszen a gólyatábor a maga mértéktelen alkoholizálásával és társasági életével ideális terepnek bizonyul számára. Annak ellenére, hogy csak-csak átmákolja magát a vizsgákon, nem igazán találja a helyét a szakmában, így sanszos, hogy választása egy pár elvégzett szemeszter után valami lightosabb szak felé tolódik.
A radikáljobbos: kinézete a szokásos, klisészerű tárgyak számbavételével írható le: rovásírásos póló, tarsolylemez, nemzetiszínű, esetleg árpádsávos karperec(ek), Nagy-Magyarország medál. Jellemző, hogy a jogi egyetemen rendkívül szigorúan vett vizsgadresscode-ra fittyet hányva utóbbiakat minden körülmények között viseli, még akkor is, ha tudja a szigorlatoztató tanárról, hogy vérgőzös emeszpés. A jogászi pályaválasztásra motiváló tényezők sokrétűek lehetnek: családi hagyomány, egy-egy terület iránti érdeklődés, politikai ambíció (mert a Morvai is, ugye). Viszonylag kevesen vannak, kinézetükön túl nem igazán feltűnő jelenségek. Kis részük, miután beletörik a szalonnaszelő csontnyelű bicskájuk az elsajátítandó tananyagmennyiségbe, következő évben már a politológusok vagy történészek sorát erősítik, mások akár kiemelkedő teljesítményre képesek, és idővel nemzeti érzelmeik folytonos hangoztatását is szordínóra fogják.
A kisvárosi: rengeteg típust fed le ez a hatalmas kaszt, így átfogó jellemzésük nehézkes. A jogi kar hallgatóinak többségét egyébként ők adják, így a korábban felsoroltak számítanak kirívó jelenségnek. Tehát a kisvárosit arról lehet felismerni, hogy nem tartozik a fentebb említett kasztokba. Alapvetően szimpatikusabbak a többi kaszt képviselőinél, mivel többségük (egy-két példától eltekintve) nem vesz fel pózt, nem akar a másik agyára menni. Közöttük is van jólszituált-beképzelt-seggelős, általában ő is csaj, aki igyekszik felvenni a versenyt fővárosi társaival, de nagypofájúságban a közelükbe sem ér. Fiúknál megfigyelhető az a típus, aki aktatáskával és öltönyben jár. A közhiedelemmel ellenétben ez első évben még nem kezdődik el, csupán harmadévtől, ugyanis akkorra jutnak el az ismeretek megszerzésének olyan fokára, hogy már gyakornokként is alkalmazhatják őket. Természetesen vannak olyanok is, akik gyakornokoskodástól függetlenül, a sznob csajokhoz hasonlóan, komolyságuk hangsúlyozása érdekében öltenek zakót, rombuszmintás pulcsit és/vagy inget. Mellettük vannak a fiúk, akiknek általában a kisvárosban megszerzett barátnőjüket az első ordas lerészegedős egyetemi buliig sikerül megtartani, mivel itt összesmárolnak az első, másik kisvárosból származó csajjal.
Életformájukat tekintve vízválasztó közöttük a „kolis-albis”, illetve a hazamenés gyakorisága. Szélsőséges esetben a kisvárosi joghallgató órái végeztével azonnal tiplizik vissza a koliszoba falai közé, hogy aztán csütörtök reggel már vigye az órára a gurulós bőröndöt, megspórolva akár egy órát a vonat indulásáig. Fél Budapesttől, előszeretettel szidja a várost nagyságáért, átláthatatlanságáért, mocskosságáért, így a város nyújtotta előnyökre nem is kíváncsi. Természetesen ennek szöges ellentétére is rengeteg példa van.
Tanulmányi eredményeik kiválóak vagy katasztrofálisak lehetnek, tekintettel a csoport sokszínűségére. Többségük komolyan veszi az egyetemet, de a rendszerbe kódolt nehezítő faktorok őket sem kímélik és jó eséllyel náluk is befigyel a jogászok rettegett „évcsúszása”.
Az utolsó 100 komment: