Annyit kérek, hogy ha kiteszitek, mindenképpen álnévvel. Mert a néptáncos bosszú olyan, mint a Blöffben a cigány bosszú... Elég kellemetlen. Mondjuk legyen Muddy az álnév. 

A modoros táncházba járó

 

A házigazda:

Érkezését igyekszik nagyon látványosan tenni: Egy hangos Adj' Isten!-nel vagy egy vőfélyköszöntővel kezd (Áldja meg az Isten e háznak az urát, vigye el a gondját, sok-sok búját, baját!). Ezt követően már énekli is aktuális nótáját és odafurakszik a zenészek elé, akiket puszival köszönt. Az elejétől a végéig uralja a bulit, nótát rendel, 100 fogas mosollyal csapásol, és minden lányt megtáncoltat. Egy szóval: házigazdáskodik. Ha ereje engedi, a szünetben énektanítást szervez és elsőként hoz bort a zenészeknek. A zsebében lévő kisüstivel szíve szerint végigkínálná az egész társaságot. Ha pálinkája engedné, ezt meg is tenné, mert a jelenlevők közül mindenkit ismer. Hisz abban, hogy a jó a pálinkát az ereje, nem pedig az íze határozza meg ("A sógoromé 52 fokos, de ez megvan legalább 56-57 fokos is"). Ha meghallja, hogy valakinek születésnapja van, elénekelteti a "Sok Szent István napokat vígan megélhess" kezdetű evergreent. Gyakran kalapban jön vagy pitykés mellényben, kalotaszegi bulykában, de a flaneling is jellemző.

 

A bemutatózó:

Nem azért táncol, mert szereti, hanem azért, mert a néptánc egy értékes dolog, és nagy hagyománya van. A táncház alatt igyekszik bemutatni minden olyan figurát, amit aznapra megtanult Martin György türei gyűjtéséből. Ő a szünetben is ott gyakorol valamelyik sarokban, vagy elszánt arccal siet valahová. Ha elnyúlik a szünet, összeállít egy kalotaszegi legényes koreográfiát újdonsült barátaival. A táncház számára inkább továbbképzés, mintsem szórakozás, hiszen itt elleshet másoktól néhány új figurát. Tánc előtt rendszeresen bemelegít, hoz magával törölközőt, váltásfelsőt és ásványvizet.

Valójában nem is táncos, hanem olimpikon, aki a teljesítményre megy. Ezért lenézi azokat, aki “csak úgy” táncolnak. Barátnője nincs, de mindig talál társat a tánchoz - bár ezeket a partnereket inkább tárgynak tekinti. Beszélgetni, ismerkedni tánc közben? Soha. Első a tánc. Mivel hozzászokott a magnós gyakorláshoz, a zenészeken szintén átnéz.

 

A profi:

Jellemzően valamelyik nagy, profi néptáncegyüttes tagja (Állami, Honvéd). Táncházba nem táncolni, hanem kritizálni jár. "Ügyes az a gyerek, de nem emeli elég magasra a lábát. Egy év balett jót tenne neki." Élvezi, hogy tudják róla, hogy ő profi, ezért amikor beáll táncolni, azt valóságos kegynek tekinti. Amint táncolni kezd, azonnal bemutatózóvá válik.

 

A piás jófejkedők:

Gyakran külföldiek vagy valakinek az osztálytársai, akik véletlenül tévedtek a táncházba. Általában semmi közük a tánchoz, csak magukat szórakoztatják. Úgy érzik, vicces, ha bután ütögetik a lábunkat vagy, ha magas hangon sipákolva csujogatnak. Ők a bemutatózók ádáz ellenségei.

 

A béna:

Arról lehet megismerni, hogy egy, a táncháztalálkozón vásárolt, megsárgult erdélyi inget visel és ül. Sokat ül. A kocsmában senkit nem ismer, mivel maga nem iszik, így a tánctéren üldögél, hátha felkéri valaki. Táncolni csak kicsit tud, azt is rosszul. Ezért persze nem kéri fel senki. A körtáncokba viszont azonnal beáll (ezért is szereti a moldvait), egészen addig, amíg az ismét párosra nem vált. Ilyenkor zavartan tekinget jobbra-balra, majd visszaül a büfében vásárolt zsíroskenyere mellé.

Mivel magában érkezett - főként ismerkedési szándékkal - igyekszik úgy tenni, mintha csinálna is valamit és nem csak ülne: plakátot olvasgat, följegyzi a noteszébe a következő táncház időpontját, nézegeti a belépőjegyet, mosolyog. Ha valaki megszánja és felkéri, bár mindent belead - vagy tán épp ezért - biztos, hogy elesik, rálép a párja lábára, vagy egy olyan figurába bonyolódik, amit látott valakitől, és azt hitte, hogy el is tudja táncolni. Persze nem tudja. Ilyenkor fölfelé nézve izzad, és kipirult arccal még egyszer megpróbálja.

 

A kocsmázók:

Már ittasan érkeznek, és általában hoznak is magukkal egy kis hazait. Ki sem mozdulnak a kocsmából, sőt külön bulit szervezve énekelnek, dáridóznak, mindezt kifejezetten hamisan, és lassuló, elnyújtott ritmusban. Repertoárjuk a népzene "börtön ablakaira" korlátozódik. Barátkozó típusok. Gyakran azt is magukhoz ölelik, akit nem ismernek. Ezt a bakit egy ingyenpiával ellensúlyozzák. Gyakran csatlakozik hozzájuk a házigazda is, de csak addig, míg saját nótáit elénekheti. Ilyenkor a többiekre a csodáló szerepet osztja.

A kocsmázók a tánctérre csak akkor mennek be, amikor megszólal a mezőségi. Ezt egyrészt azért teszik, mert a mezőségin kívül csak koreográfiákat ismernek, másrészt, mert zár a büfés. A táncház végeztével gyakran hőbörögnek: "Ennyi vót, gyerekek?! Hát, még most kezdtünk beindulni! Naaa, Lacikám! Még a "Székelyföldi összeállítás" belefér! Nem? Hááát... Akkor iszunk tovább!"

 

A hívők:

Középkorú, első generációs táncházasok vagy idős bölcsészek. A táncház nagyrészét nosztalgiázással töltik a régi Sebő táncházakról, az első erdélyi utakról ("amikor még nem lehetett menni") vagy az első Téka táborról. Az aktívabbak politizálnak vagy egy moldvai csángókat megmentő alapítvány ügyén dolgoznak. Gyakoriak közöttük az önjelölt etnográfusok is: "Hallgasd meg ezt a zenét! Tiszta Kelet. Ne mondja nekem senki, hogy a finnektől származunk..." Szeretnek erdélyi tájszóval beszélni ("Hejsze, tik szép fejérnépek! S há, mié nem mentek sifitelni?") vagy egymást bátyámuramozni. Általában ők sem táncolnak (esetleg a mezőségit), inkább a sztorizgatás alatt szép lassan bebasznak.

 

A felismerő:

A táncház nagy részét azzal tölti, hogy felismer embereket, akik ugyan nem ismerik őt, de így úgy érzi, hogy mégis: "Ott jön a Gönczi Zoli. Táncháztalálkozón ő szokta tanítani a felsőpatakit az ínyenc táncházban. Nagyon tud, állítólag ő a legjobb benne. Az meg ott a Kása Feri, aki Válaszúton nyomja a bonchidai anyagot. Azt mondják, hogy a Zoli bácsitól megkapta a teljes 72-es román gyűjtés videóját. Ááá, és itt van Molnár Guszti is, aki egy ideig a Molnár utcában tanított. Nézd meg, milyen spiccel nyomja a legényest! Melyikbe is táncol? Azt hiszem, most a Honvédba, de előtte Vadrózsás volt. Ott aztán a Gulácsi Misi bácsi biztos nem kímélte... Cilika meg megint új brácsással muzsikál... Pedig a Dodi nagyon érezte a palatkait, de állítólag kiment németbe utcázni."