Kezdjük Prophet feljelentésével - tőle a Zsaru magazin 2009/42-es számából kaptam egy szkennelt cikket, amit tekintettel a szerzői jogokra, különösen a médium sajátosságára inkább nem teszek itt közzé. Érjétek be pár idézettel:

Falunap volt. Ura és Csengerújfalu apraja-nagyja bámészkodott, vett vásárfiát napestig. Fogyott a bóvli rendesen, meg a söröcske-borocska. Néhányuknak majd kinézhet Baracska.

A dínomdánomban Lajkó - nevezzük őt így - cimborái is vásároltak ezt-azt. Mindig húsz- vagy tízezressel fizettek, és szaporán gyűrték zsebre a visszajárót. Azután a forgatagban "leperkálták" Lajkónak a zsozsót. Amiért így felváltották a nagy címleteket, a vásárfiát megtarthatták.

Remélem, a rend szigorú őreinek haragját ezzel még nem vívtuk ki.

Jöjjön egy álláskereső fiatal hölgy körlevele - Sz. gyűjtése:

Kedves barátaim, kiket nem hagy hidegen, hogy életem folyása minő körülmények közt történik!

Már oly régóta keresem a helyem, a helyet, amit rendszeres jelenlétemnek és lelkes munkámnak köszönhetően munkahelyemnek nevezhetek. Röviden és világosan: munkát keresek-kutatok. Nincsen szakmám (tán a szinkronszínészetet nevezhetném annak, ha rendszeresebb jelleggel fordulnék elő stúdiókban), de bátran állíthatom, hogy elképesztő gyorsasággal tanulok. Szívem szerint szellemi munkát végeznék, ám nem vetem meg az egyéb fizikai munkát sem. Ami hátrányt jelenthet, hogy péntekenként (általában délután) tágítom szellemem a Pázmány Péter Kaotikus Egyetem magyar szakán.

Énekhangomat példának okáért szívesen kamatoztatnám, ha abból -ha nem is vígan- megélnék. Nem célom, hogy meggazdagodjak, és lakást vásároljak a Budai Várban, de az sem állapot, hogy csak ímmel-ámmal csurran- cseppen némi csörgő-börgő érme a zsebembe.

Nagy örömmel dolgoznék művelődési házban, könyvtárban, könyvesboltban, antikváriumban, újságnál, rádiónál( bár, mint mondtam, ebben tapasztalatom nincsen), pincérnőként, iskolában, óvodában (óvonő már voltam), őriznék-védenék gyerekeket és ha nem adódik más, még takarítanék is, ha tisztességel megfizetik.

Ami elengedhetetlenül fontos, hogy némi rendszer mégis legyen munkámban, tehát havonta besöpörhessek legalább 60-70.000 magyar forintot.Kérve kérem, hogy meggondolatlan ígéretekkel ne kecsegtessenek, ne ámítsanak! (Nem bizonyos, hogy sikerrel járok, de megkísérlem önéletiratomat üzenetemhez csatolni.)

Mély tisztelettel és köszönettel búcsúzom azoktól a birkatürelmű barátaimtól, kik végre-valahára- nagy megkönnyebbülésükre- végére jutottak végeláthatatlan szóáradatomnak.

Izgatottan, nagy reménységgel várja a mihamarabbi megragadnivaló ajánlatokat:

Hm, hát igen. Emlékeztet a bölcsészes újságokéra a stylus.

Balra fantázianevű beküldőnk egy cicás oldalról idézgetett:

Ezúton köszönöm Moravcsikné Briginek, hogy lehetővé tette, hogy csatlakozhatott hozzánk ez "kispasi", aki az eddig is eleven csapatot még elevenebbé varázsolta. Nővérében társra talált a huncutságban, Papijuk (Arnold) pedig bölcsen nézi őket, de azért időnként Ő is "megszédül" és beszáll a játékba, feledve komolyságát és korát

Nálunk a vidámság és a nyugalom egyszerre van jelen a három plüssmaci révén, jó haza jönni hozzájuk.

Rubint a nem tervezett, de ég ajándékaként hozzánk került cica Azt hiszem ez elve el volt rendeltetve, de mi "földiek" ezt csak később értjük meg. Rubint cica nem egy tervezett alom volt, hanem egy "szerelem gyerek" akibe Édesanyámmal együtt első percbe beleszerettünk és bár nem akartam több cicát egyenlőre, de valamiért úgy éreztünk, hogy csatlakoznia kell a családunkhoz.

Brigi barátnőmnél ez volt az utolsó "Arnold unoka" alom, talán ez is befolyásolta döntésünket.

Így már a nemek aránya kiegyenlítődött Tüncica már nem az egyedüli hölgy a családba és nem győzöm köszönni Briginek ezeket a gyönyörű jól szocializált, intelligens cicákat.

Szerintem legyen ennyi elég :-))

Következő kommentár és név nélkül:

Nevem elhallgatását kérve, ezt olvastam a Magyar Tervezőgrafikusok és Tipográfusok Társaságának oldalán:

" Sokan hivatkoznak a mai elgyakorlatiasodott világ mindenhatóságára.

Helytelenül.

Ugyanis a teremtő szándék primátusa és felsőbbrendű volta a legfeljebb stagnálást hozó praktikum meghatározóként való elfogadásával szemben alakította, finomította és emelte magasabbra mindig is a (vizuális) kultúrát. Ez mindig is egy felelős elit küldetése volt. A "kevesek", de hamarabb és többet értők-érzők akarata képes formálni a "többek" világát."

Azt hiszem, értem.

Homár viszont még nem volt, pedig van ott 1-2 cziffra levél. Mint pl. a hivatkozott levél is - az egyik kommentelő mellett scarecrow is úgy látta, amikor elküldte.

Minap Médiagetz barátommal indultam a budapesti éjszakába, és ugródeszkaként az Akácfa Sörözőben kalibráltuk magunkat egy táncos banzájra. Igen vidáman telt az este, csajozással, és a helyzethez illő, vidám diskurzusokkal a kocsmaközönséggel: ahogy illik.

Épp kivontam magam a lelkes csocsótevékenységből, amikor mögöttem hangos beszélgetés vette kezdetét a helyi biztonsági szolgálat ereje – egy 210cm magas, 130kg-os, szemüveges, rövid hajú, roppant szimpatikus úriember - és egy nem kevésbé szimpatikus, ámde 50 cm-rel bizonyosan alacsonyabb srác között. A vita témája a sörös asztaloknál, azaz közöttük fekvő, nem ketrecharcos alkatú, ismeretlen, kedves vendég közeljövője volt. Nos, ő már igen elpilledve feküdt az asztalon, bőven nem tudta már, hogy „hányszorkettőahatszorhárom?”

...

Akinek maradt kedve, az olvassa el a többit odaát.

Ugorgyunk egy osztálytalálkozós meghívóra, Rozitól.

Kedves volt 4. B osztályos barátom!

Bizony, bizony 10 éve már annak, hogy kezünkbe kaptuk azt a bizonyos érettséginek látszó tárgyat "hőn szeretett" gimnáziumunk falai között. Ez a tény arra a gondolatra vezett néhány embert megboldogult osztályunkból, hogy ezt a tizest hát meg kéne ünnepelni vagy elsiratni, kinek kinek érzése szerint. Természetesen ez a művelet otthon egyedül nem kivitelezhető, ezért szeretettel várunk -ekkor- és -ott- a gimi épületében az osztályfőnöki órára és az ezt követő hatalmas bulira.

Biztos jó buli volt!