Szeretném megköszönni rale olvtársnak a címadó kifejezés felemlegetését :-) Modoroséknál mindig jól jön az ilyesmi!

A modoros ember az igényes zenét szereti. Igazándiból nem érkezett még arra elfogadható magyarázat, hogy egy zene mitől igényes - hogy 3 akkordnál több van-e benne, esetleg a moll-dúr zenei kliséken túllép, hogy az előadók profi módon bánnak-e hangszereikkel, avagy leginkább kopaszodó homlokukat ellentételező lófarkat viselnek-e - ezt mindenki maga szokta szabadon értelmezni. Nincs is ezzel semmi baj, a modorosság eredeti jelentésén túllépve már mi is hajlamosak vagyunk mindenféle viselkedésformára vagy közhelyre rányomni a modorpecsétet.

Igényes zene sokak szerint a 70-es, 80-as évek rockja: Genesis, Phil Collins, Status Quo, Dire Straits, Queen, Sting, Peter Gabriel, vagy a matula.hu által is sejtetett Jézus Krisztus Szupersztár. A Romeo et Juliette musical újkori kedvence, az István, a király pedig lemezgyűjteményének alapköve. 1-2 műszakis versenyző mindezt a házilag összerakott hifijén szereti hallgatni, bakelitről.

Magyar zenészek közül leginkább Dés Lászlóra, Kovács Ákosra, Presser Gáborra szoktak még hasonló jelzőket aggatni, Ákosnál kiemelve a dalszövegek mély mondanivalóját.

A kelta népzenei motívumokból táplálkozó alternatív produkciókat is örömmel hallgatja ez az emberke, Loreena McKennitt, Clannad, Enya és a Dubliners nagy kedvencei közé tartoznak. Katarzist élt át Michael Flatley népstadionbeli szteppelése közben - a magyar mulatós-népies vonalat viszont már fanyalogva kezeli. Írországi utazásai után lelkendezve mesél az irish pubok utánozhatatlan hangulatáról, amikor egy magyar italbolba soha nem menne be.