Napjaink egyik kórosan terjedő, félreértett hülyesége a cégek által átgondolatlanul támogatott önkéntesség, jótékonykodás. Volunteering! Amerikában már, ha nem látnak a rezüméden fél-egyéves önkénteskedést, akkor egy senki vagy. Ha a céged nem vesz részt aktívan semmilyen jótékonykodásban, akkor a Szent Piac sírgödrébe ítéltetett. Kell tehát a CSR, azaz a társadalmi felelősségvállalás (Corporate Social Responsibility).

Mert ugye Magyarországból kirajzott a sok káros elme, és a legkárosabb, Milton Friedman is olyat mert mondani valamikor, hogy egy vállalat társadalmi felelősségvállalása a profitmaximalizálás. Ez természetesen felháborító, és azóta se tudjuk igazán jóvátenni.

Szóval adott egy nyereséges, sikeres, elismert vállalat - legyen mondjuk termelő, hogy környezetromboló hatása méginkább kézzelfogható legyen. Felfoghatatlan mennyiségű elfogyasztott energiahordozó, benzinfüsttől kísért ellátási lánc és tonnányi kidobott, csúnya selejt és mintadarab - lehetőleg újrahasznosíthatatlan műanyag. Természetesen a vállalat lelkiismerete rossz, ezért a környezetvédelmi jogszabályok betartása mellett is próbál jót cselekedni: elajándékozza az egyoldalasan nyomtatott, már nem használt papírokat a környékbeli ovisoknak rajzolni - és esetleg szerez valami tuti hulladékfeldolgozó céget, akik olyan érzést keltenek az emberben, mintha a két tonna megszilárdult polipropilénhulladék valami mulccsal, komposzttal kevert csodálatos, fenyőillatú termőföld lenne.

A vezetőség ugyanis rádöbben: Jézusom, még nem cselekedtünk semmi jót! Valamit azonnal ki kell találni. És ilyenkor jönnek az elvileg szakképzett, okos emberektől olyan ötletek, hogy sírva fakadunk.

Mert nem az osztogatás igazi társadalmi felelősségvállalás, hanem a RÉSZVÉTEL. Bizonyára ti is egyre többet halljátok ezt: részvétel, involvál, belefolyik, Ő TESZ! Mert nem lehet csak úgy megrántani vállunkat, és ledobni a földre lekezelően pár ezrest, millió forintot, hogy majd a szegényember vagy a szakember lehajol érte - hogy letudd a jócselekedetet. Nem! Neked kell tenned érte. Odamenni, megcsinálni.

Gondolj bele: egy 100%-os hatékonysággal betáblázott cégnél - lett légyen az bank, SSC, gyár, kereskedő vállalat - tehát azzal teszed a legjobbat a környezetednek, a hazádnak és a vállalatnak meg saját magadnak is, ha kimész a terepre pár napot-hetet, és magad segítesz. Ahelyett, hogy gyártanál a vevőnek, végeznéd az unalmas napi munkádat pár napig, inkább kiszállsz a céggel, és megtapasztalod, milyen az a való világ.

Szegény, hátrányos helyzetű vidékre mentek, és házat építetek elesett családoknak. Amíg napokig kódolnál, tesztelnél, bérszámfejtenél vagy éppen tárgyi eszközt aktiválnál - inkább vidáman, fütyörészve ülsz a létra tetején, és ácsolsz, glettelsz, csiszolsz, söprögetsz. Hiszen nem szabad megrekedni az elefántcsonttornyunkban, ez is az élet része. Hiszen ti nem tudjátok, mi van Vidéken! És ennek megfelelően, amikor 10-20 fővel kiszálltok, akkor a fejenként, a hivatalos munkakörötökben megtermelhető napi pár millió forintnyi érték helyett inkább szarul elvégeztek egy olyan munkát, amit egy környékbeli mester napi 10-20 ezerért megcsinált volna, ráadásul jól és használhatóan. Mellette utazás, szállás, kaja-pia. De nem, ez így sokkal jobb, mert így elveszitek a munkát a helyi szakemberektől (kinek tudnátok segíteni máskülönben?), a cégetek se termel addig, ráadásul tök jó buli - egyfajta csapatépítés, tuti mindenki őszintén élvezi.

De nem baj, amit csináltatok, az persze szar lett, úgyhogy holnap úgyis jönnek majd az igazi melósok, és rendberakják - hogy majd egy év múlva kezdhessétek elölről az egészet, hiszen úgyse vigyáznak rá.

Meg akarod váltani a világot, szeretnél segíteni embereken? SEMMIKÉPPEN se pénzt adj, és semmiképpen se alapítványokra, szeretetszolgálatokra (az egyházak gonoszak, a Sátán szolgái, főleg a katolikus) bízd rá a dolgot, hisz az KÁROS! Ellopják, hazudnak, terepjáróra költik, nem értenek hozzá. De igen, a sikeres multi- és hipsztercégek, startupok, ők tényleg értenek hozzá, így nektek kell rendet vágni a való világban is. De soha nem úgy, hogy megtanítod az elesett embert kódolni, könyvelni, számítógépet kezelni meg úgy általában dolgozni (vagy munkát adsz dolgozni vágyó embereknek), hogy esetleg a saját szakértelmedet is jótékony cél érdekében használhatnád fel - hanem szépen odamész, és megcsinálod helyette, szarul. Hova lenne a világ, ha a piacon értékesebbnek tekintett tudásunkat megosztanánk, idővel még más is értene hozzá?

Így hát inkább vesszen el többmilliónyi értékű termelés és szaktudás, hiszen ki fogja akkor kiosztani a melegételt a Blahán, két hónapig élő facsemetét ültetni a Normafánál, szemetet szedni a Hajógyári-szigeten, vakolni Tarnabodon, a helyi sportpályán évente egyszer húsz percet tornázni a falu lakóival, hogy egészségesebbek legyenek?

Ha nem mérnök, mérlegképes könyvelő, Senior Treasury Accountant, SQL-nindzsa vagy szoftverfejlesztő teszi, akkor ez a világ elveszett.