Kedves Szülők! Anyukák, apukák, miért..?

Megannyi elhibázott élet, mennyi eltékozolt tehetség, a napi robot és a sikertelenség kalodájába zárt sas lélek, melyet aztán a szerencsétlen gyermekben próbálnak maguk helyett életre kelteni, sikerre vinni.

-Mi már negyvenévesen nem tudunk úgy nyelveket tanulni, nem fog már úgy az agyunk - neked még könnyű.

-Mi mit nem adtunk volna azért, hogy zongorázni tanulhassunk... de sajnos nem lehetett.

-Apám nem engedett tanulni... akkoriban rossz szemmel nézték, ha egy lány okos, tanult, művelt.

-Anyám nem engedett tanulni... tízen voltunk testvérek, én voltam a legidősebb, a családfenntartó.

És jönnek a szarabbnál szarabb küldetések. Focizzon a gyerek, mert megmondta rá az Imi bá, hogy nagyon tehetséges. Kajakozzon, kenuzzon, evezzen, mert hatalmas deltái lesznek, és nem verik meg az iskolában (max. az edzésen a többiek meg a szadista, alkoholista geci edzője). Járjon küzdősportra - edzés legyen lehetőleg napi kettő: iskola előtt, olyan 6-7 órakor, aztán utána, hétvégén újabb edzések, összetartás, edzőtábor. Megtanulja a gyerek megvédeni magát! Főleg húsz késes more ellen - csak nehogy elfusson. Szülőtől vagyonok mennek fix és alkalmi költségekre, de legalább addig sincs ott a gyerek - más törődik vele, nevelgeti, izmosítgatja neki, fegyelemre-tiszteletre tanítja -, és hát a lelkiismerete is megnyugszik, hogy ő JÁRATJA. Lesz belőle valaki, de legalább megpróbálta.

Különórák, különtanár, nyelvtanár. Pénz borítékban. A nyelveket, azokat tanuld. A matekot, azt is. A családban mindenki mérnök/közgazdász/ügyvéd volt, akkor neked is annak kell lenned. Így szarpofozó leszel, a kitűnők közül ÍGY válogatnak (mutatja: szór). Lecke megvan? Kikérdezlek. Ellenőrződ mutasd. Ötös, ötös, négyes? Hármas? Ez meg mi? Én nem kérem, hogy mindenből színkitűnő legyél, de négyesnél rosszabbat nekem ne hozzál haza. Szülői értekezletek előtti fosás, utána hatalmas fejmosás iszonyatos, már-már háborús szintű bűnökért: verekedés, feleselés, rossz könyvek (nem) becsomagolása, körzőt-radírt nem vittünk! Gyakorolj, gyakorolj, tanulj. Addig tanulj, amíg lehet, még visszasírod. Nagyon szar dolog felnőttnek lenni, dolgozni (mi van?). Majd meglátod. Addig jó neked, amíg a szüleid mögötted állnak és segítenek, megvédenek. Mi ellen, a különórák, a szabadidő ellen? Vagy mi.

Másik véglet: hülyegyerek bármit kitalál, a saját szegény gyermekkora fölött érzett szégyenben azonnal mindenre vagyonokat áldoz, valósítsa meg magát. Akárhonnan, de előteremti. X művészeti egyetem előkészítőjére 40-50-60 ezrek a családi kasszából. Nehogy ezen múljon. Hülyegyerek aztán be se jár a végén, esetleg a pénzt megtartja magának mindenféle hasznosabb dologra, pl. fűre.

Költségtérítéses lófaszjóska-főiskolák, Fater nyugodt, hiszen befizették a nem egy félévet (=odaadta a gyereknek a tandíjat, hogy fizesse be), tehát a gyerek jó kezekben van. A pénzt hülyegyerek természetesen azonnal eltapsolta, be se járt - ha mégis, legfeljebb egy félévig, a gyerekből nem lesz semmi, elkallódik, drogos lesz, bűnöző lesz, anyaszomorító lesz.

Gyerekprodukáltatás! Játssz valamit a vendégeknek! Zongorázd el azt a ragtime-ot a Hugi néniéknek, na! És mondják, és mondják, és mondják, már csoportosan kántálják idiótán vigyorgó arcokkal, szinte már visszhangzik, csőlátás alakul ki, periféria elmosódik, de játszani kell, szerepelni kell. Mikulás-ünnepségek, besúgó szülő leadja az infót, hogy a gyerek MIT TUD, miben jó, és bizony produkálni kell. Vers, ének, tánc, furulya, kutyafasza. Kedves szülők, bárcsak állnátok ti ott és csinálnátok hülyét magatokból... de nem, ő valamiért büszke erre, pedig talán a munkahelyén is képtelen kiállni 20 ember elé, hogy bármit előadjon. Ő ebből sose volt jó, majd a gyerek. Táncoljatok, adjátok elő, mutasd meg a szobádat, a rajzodat, meséld el neki, hogy milyen ügyibügyi voltál...

Szerepeljen a gyerek, hadd szokja. Nyugaton erre nevelik őket: előadni. Meg kell tanulniuk eladni magukat. Storytelling!

Nekünk már nem. Nekünk már mindegy.