Kedves Olvasóink!

Bizonyára Nektek is feltűnt az utóbbi napokban példátlan hisztériát kiváltó forró fejű Grúz hadnagy ügye. Mivel szemmel láthatóan itt is sajnos mindenki pártszimpátia-véleménycsomagok mentén foglal állást és eleve túl nagy jelentőséget tulajdonít ennek a külügyi afférnak, úgy érezzük, ideje kicsit visszább venni a túláradó érzelmekből és higgadtan mérlegelni, értékelni a helyzetet.

1. Kedves ellenzéki honfitársaim! Mindannyian tudjuk, miről van szó: amit Miniszterelnök Úr és a kormány mond vagy csinál, annak veszitek a mínusz egyszeresét. 2010 óta őszintén (ám hirtelen) megszerettetek ti itt mindenkit a szabad piac korábbi kizárólagos istenítése után: a hontalanokat, roma nemzetrészünket - most jönnek ezek a szerencsétlen Grúzok. Nem mintha bármelyikőtöket érdekelte volna korábban, hogy ezeket most eszik-e vagy isszák. Tudjuk persze: kiváló kaukázusi kefir, jó teák, szerencsétlen sors, áldozat, elnyomás, üldözés, kereskedés, népirtás- és tagadás, megszállás - nincs is még egy ilyen nemzet a földön..!

2. Nem szabad egyoldalúan nézni a dolgokat. Mi a Modorosblog szerkesztőségében úgy gondoljuk: bármiről is legyen szó, bármennyire is magukkal ragadnának az érzelmek és a korai, forró fejű ítélkezés: vegyünk szépen sorra mindent. Az Azerbajdzsán nép szintúgy rengeteget szenvedett az évezredek során - rossz persze a médiájuk, ebből nem lehet block bustereket forgatni Hollywoodban -, ennyi idő alatt csakis harcosságának és talpraesettségének köszönhette fennmaradását. A szóban forgó fiatalember szüleit Grúz brigantik gyilkolták meg brutálisan, még kisgyermekkorában. Meg kell értenünk: a Kaukázusi népek bátor kis vitéz nemzetek, ahol a család és a becsület minél előbbre való - Nyugat-Európában és Magyarországon egyelőre még sajnos nem elfogadott a mienkétől eltérő kultúrák elfogadottsága. Hirtelen haragú, de végtelenül becsületes, csupaszív emberkék. Honnan tudjuk, mi volt a kis kollégiumi villongást kipattintó utolsó szikra? Lehet, hogy a későbbi áldozat legrúzozta (vagy még jobb: leörményezte)? Vegyük észre: hasonló kakaskodások bárhol előfordulhatnak heti rendszerességgel kis hazánkban is, mégse kapnak érthető okokból ekkora sajtónyilvánosságot, mivel megszoktuk - és persze az idegenekkel szemben kevésbé vagyunk elnézőek... talán mégis ideje volna először a saját házunk táján söprögetni?

3. Ami megtörtént, az megtörtént. Bármennyire is fáj a Grúz népnek, az áldozat családjának - hibás volt-e vagy sem, ezt ne bolygassuk. Őt már nem hozhatja vissza sajnos semmi - előre kell tekintenünk. A Magyar kormány jóhiszeműen, a keleti nyitás programjának szerves részeként tett hát egy baráti gesztust az azerbajdzsán népnek: úgy gondolta, hogy a gyilkost ne a Magyar adófüzetők pénzén tartsuk jól évtizedekig napi háromszori meleg étkezéssel, könyvtárral, konditeremmel, színes tévével - hanem transzferáljuk haza az övéihez, ítélkezzen felette a nemzete. Isten ítélőszékét úgyse kerülheti el senki... Különben is: nem jó dolog beleártani magunkat más országok belügyeibe, egymás közötti nézeteltéréseibe, intézzék el tőlünk minél távolabb, egymás között. Addig jó, amíg nem itt csinálják, hát nem? Arról nem tehetünk, hogy Azerbajdzsán kvázi hazudott, amikor azt ígérte, hogy az ítéletet hazai környezetben is végre fogják hajtani. Ki hitte volna, hogy az adott szó, a megállapodás arrafelé ennyit ér? Ha a Kormány akár csak a legkisebb sejtéssel bírt volna afelől, hogy ezt a baltás mészárost azonnal szabadlábra helyezik otthon, akkor biztosíthatlak Benneteket, hogy nem így történt volna. De sajnos becsaptak minket, tanulópénznek mindenesetre jó volt.

4. Lássuk be: ahogy Ti is beismeritek, hogy teszem azt, példának okáért az Egyesült Államok véleménye inkább mérvadó egy adott helyzetben, mint pl. Dél-Kóreáé, ugyanígy minden diplomáciai testület az erő és a hatalom mentén alakítja kapcsolatait. Perpill Azerbajdzsánnak van világszinten szava: nézzük csak meg, hogy próbálnak a nagyhatalmak is lépten-nyomon a kedvükben járni - elég csak az Eurovíziós Dalfesztiválra gondolni, ahol bizony kihozták az ő versenyzőiket győztesként, hogy aztán a soron következő fesztivált már hazai környezetben rendezhessék. Pénz beszél, kutya ugat: a szőnyeg, kefir meg a fura betűk jelen pillanatban kevesebbet érnek a világpiacon, mint földgáz. Ez van, a politika kemény dolog: a magunkfajta átlagember nem értheti.

5. Ne legyen bűntudatunk ez miatt! Milyen nemzet az, aki saját a impotenciájából adódó, gyűlölettel kevert dühét egy szerencsétlen közvetítő, jóakaratú, békés országon (=rajtunk) próbálja levezetni? Hogyhogy nem arra haragudnak, akire valójában kéne? Gyávaságból tettek volna így? Azt hiszem, ezt a kérdést kellene lesütött szemmel maguknak sokszor feltenniök. Az 56-os forradalom leverése és Nagy Imre kiadása után Jugoszláviára vagy a Szovjetunióra haragudtunk jobban? No comment. Van-e jogunk kívülállóként eldönteni, hogy melyik nemzet a jó és melyik a rossz? Jobb az ilyesmiből kimaradni.

Wrap-up részünkről: ne használjuk fel más országok gondját-baját arra, hogy itthon próbáljunk olcsó népszerűségre szert tenni! Tiszteljük jobban a mienkétől eltérő kulturák sajátosságait, legyünk elfogadóbbak, maradjunk pártatlanul igazságosak - és a legfontosabb: tekintsünk mindig előre!

Békével:

Tibor Modoradze.