- Van apród Jancsi bácsi?
- De valami jót rakjál, és három-ketteset hozzál a rizlingből! Jó meleg volt egész héten, locsoltunk is sokat. Te, ez micsoda?
- Ilyeneket hallgattok? Ez van előirányozva a Jobbikban? De csak azért, mert magyar, ugye? Milyen kár, hogy magyar zene nem létezik. Nézd meg, miről szól ez az úgynevezett „magyar” mulatós. Sváb harmonikás sramli, cigányprímás, olasz táncdalok a hetvenes évekből. Bizony, engem nem vernek át ezzel. Mi sokszor voltunk Klári nénéddel még Jugóban, amikor ezek voltak slágerek. Persze, ha körbenézünk, arrafelé teljesen más a helyzet. Tüzes, ropható dallamok, valódi nemzetkaraktériummal. Tavaly volt nálunk a Mihály haverom Бачко Градиштe-ből, hozott igazi autentikus szerb zenéket hazulról. Megdöbbentő a különbség. Sikeresen ötvözték a modernitást a tradíciókkal. Varázslatos dallamok. Nem hallasz ám olyan majomkodást, mint Geszti Péter. Semmi ilyen fellengzős, nyugatos művésznevek mint Lexi meg Chocky Ice, az van a borítón, hogy „Срђан, a tigriskölyök”, meg ilyenek. Állatok ezek a szerbek, hihetetlenül tökös, karakán nép. Nagyon ki tudnak állni saját magukért.
Emlékszel még, amikor a NATO bombázta őket? Nagyon csodáltam őket akkor, és azóta is nagyon büszkék a lelőtt amerikai lopakodóra. Emlékszel még, milyen mulatságot rendeztek ott? Vidáman ugrándoztak a roncson, itókával meg trombitálással együtt. Nemhiába no, nagyon tudnak azok mulatni, a vérükben van. De persze ahogy mesélte a Miska, nincsenek ám ezzel egyedül, mert ugyanilyen különleges zenéje van a krajnai szerb, a horvát, a szlovák, a szlavón, a macedón, a bosnyák, a crnogorác, a bunyevác, a sokác, a dalmát, a hercegovinai, a szandzsáki és a szlavón népeknek is. Mind-mind ügyesen ráéreztek arra, hogyan ötvözzék modernen a csakis rájuk jellemző karakterológiát. Őrületesen népszerű is arrafelé ez a műfaj. Ne tudd meg, hogy még ma, az internet korában is mennyi cédé fogy ezekből. Minden távolsági buszban ez szól. Lagzi, keresztelő, temetés elképzelhetetlen nélküle.
Albániában, Bulgáriában, Görögországban mind-mind hasonló a helyzet. A szkipetárok dallamait még a szerbek is rettegik. Az Aranyhomok legjobb klubjaiban Tiesto legfeljebb futottak még a plakát alján. A húzónevek mind-mind hazai lemezlovasok, akikért megőrül még a külföldi nyaralók közönsége is. Athénben érdektelenségbe fulladt a Lady Gaga koncert, a legnépszerűbb helyi táncdalénekes Tánosz Voszkopulosz vakbélműtéte miatt. Hallottál már román vagy moldáv modern dallamokat? Megpezsdíti a vért az ereidben, nekünk meg marad a műgagyi Nox. Nem csoda, hogy Európa sokadszorra sem kér belőlünk, és immár a politikai garnitúránkkal együtt zavar minket haza minden egyes dalfesztiválról. Ez van, szembe kell néznünk végre vele. Mikor jutott el magyar a világot jelentő deszkákig? Legnagyobb eredményünk, hogy Ralph Fiennes Az angol betegben Sebestyén Márta siratóénekére haldokolhatott, amit egyébként is arabnak gondolt mindenki.
Verjük a mellünket, közben azt hisszük, hogy a verbunkos meg a cigányzene magyar. Elárulom: nem. Nem az, még a népzenekincsünk jórésze sem az. Leginkább a szlovákoktól és románoktól csentünk előszeretettel, de nem vetettük meg a szlovén vagy ukrán népi kultúrát sem. Ezt próbálja magyarizálni a te drágalátos kormányzatod különféle nyilasokkal együtt a Nemzeti Alaptanterv részeként. Röhej. Nem csoda, hogy lassan az egész régiónak csak a fenekét nézhetjük. Eljön majd még az a szép nap, amikor mi fogunk kuncsorogva nézni Röszkénél az EU-s állampolgárok sávjára. Meg is értem, hogy megvetnek, lenéznek, leköpnek bennünket szomszédjaink. Igazuk van. Én sem szeretnék magyarokkal együtt élni…
Az utolsó 100 komment: