Egy újabb Néma Bob mű, elég rendhagyó írásmóddal.

Felülsz a kis helyközi szerelvény egyik kocsijára. Leteszed magad az első szabad helyre, és előveszed az éppen nálad lévő olvasnivalót. Veled szemben leül egy csapzott alak. Kopott nadrág, kardigán, alatta kék ing.

Majd bemutatkozik:
- Manó Róbert vagyok – mondja, majd kinéz az ablakon. Egy 2 perc múlva megszólal:

- Jó ez a helyközi vonatközlekedés.

Bólintasz. Mire újra megszólal:

- Bezony, de ezt is az izraeli Nagytőke beakarja záratni, hogy több buszt tudjanak eladni. Amúgy ezeket a buszokat is szándékosan megberhelik, hogy hamar elromlanak, és a kisfalvak lakosai a belüket is kidolgozzák nekik. Végül már földjük sem lesz, amit eladnak, így árusítják el a magyar földet. De az én tanyám. Ott van disznó, tehén, tyúk minden! Tudja örököltem, mert nekem nemesi vér folyik az ereimbe.

Mosolyogsz, majd visszatérnél az olvasnivalóhoz.

- Csak én látom át ezeket a folyamatokat. Tudja 2 év és itt Szlovák- Magyar háború lesz. De mi fogunk veszíteni, mert az Izraeli Igazgatóság áll a Szlovákok mögött. Azt mondom, hogy közeledjünk Kínához és Észak Koreához, mert ők előnybe vannak.

Megszólalsz, vesztedre:

- Már elnézést, de Észak Koreát simán ledarálják.

- Nagy fenéket – mondja Manó -, Azok robbantanak egy neutronbombát, és az kiüt minden fejlettebb elektromos rendszert. Aztán felszállnak a vadászgépek. Visszajön az áldott kommunizmus, az egész világra. ÚGY ÁM!

Majd hallgatok, mikor belép a vagonba egy csomó jó külsejű tizenéves leányzó.

- Én csak a fiatalokat sajnálom, a kommunizmusba diplomával legfeljebb átnevelő táborba köthetnek ki. Tudja, a tanyán átlátom az egészet. Van hét szakmám, de abból sem tudtam megélni. Minden munkahelyemről kirúgtak, mert kimondtam az igazságot, hogy bezony az Izraeli Igazgatóság irányítja őket. De nekik csak az ócska hivatali droidok kellenek. Szakmunkás egy sem! Aki megmondja az őszintét. Én átlátom az egészet. Bezony, a katasztrófák is ezért vannak, mert a Föld Mamuskának beindult az immunrendszere. Meg fogunk halni, bezony én összekötöttem őket. Föld Mamuska kinyír minket. Bezony a tanyán az ember sok mindenre rájön. Sok mindenre! Újra lesz majd vulkánkitörés, oszt el leszünk vágva egymástól. Így csap le ránk a vég.

- Oh már szállok is lefele – mondod, majd felkapod a táskád. – Jó szerencsét.

- Hé fiacskám, nem tartasz velem? Van otthon jó kis pájinka, az üzemből hoztam. Attól kapok ihletet –
Kiállt utánad Manó. De akkor már lent vagy, és kifújod magad…