Hogy is kezdődött? A hőskorban, modemmel, MindenkiNettel, lassú-lassú letöltésekkel - Grespik kenyeret dobál, Csisztu-videó, Dallas, fastest man in the universe, Napster, Kazaa, DC++, hubok, torrentek... Egyetlen mérce a letöltési sebesség - 3-4 kB/s, királyabb magyar oldalakról akár 5 ká felé is kúszhat néha. Ne tudd meg, Muterom munkahelyén egyszer egy mp3-at 400 ká fölött húzott le, de azóta se sikerült megismételni! De durva. És aztán egyre inkább elterjed a szélessáv mindenhol. 384-es, 512-es ADSL, kábelnet, műhold, üvegszál, 3G.

Célunk eleinte a sebesség és a birtoklás maga - böngészéskor perckig töltődik az oldal, kattog az Explorer. Outlook Express konfigurálása jöttment szolgáltatóktól kapott mailcímekre, mert az profi. SMTP, POP3. Számítógépünk egy 24 órán át szakadatlanul működő le-és feltöltő-megosztóállomássá alakul át - az éveken-évtizedeken át lázasan keresett számokat, filmeket, kölcsön soha nem adott kazettákon (a Gyalog Galoppot kisfiam, ezt nem adhatjátok kölcsön SENKINEK! - még apuka vállalkozói bélyegzője is rajta van a címkén, hiába, örökre kölcsön lett adva) őrzött ritkaságokat azonnal megszerezzük digitális formátumban is. Hiába a pluginek, a KMPlayer meg az egyre több felirat - az újonnan megszerzett többterányi filmet már úgyse tudjuk soha megnézni. De nem baj, csak osztunk és töltünk, tárolunk, archiválunk, sütünk. Nézzük a letöltések állapotát: gyönyörködünk a kilobájtokban, a növekvő megákban. Emeljük kicsit a megosztási rátát, jut is, marad is. Tettünk a közösségért, segítettünk más jó embereken. Napi jótétemény. Nekünk nem kell, de hátha valakinek mégis. Ha nem, akkor is rátukmáljuk. Vigye, ezt is vigye, azt is vigye. Hoztál pendrájvot? Nem? Akkor adok. Sütök. Ezt mindenképpen nézd meg, hallgasd meg. Kurva jó. Ezt is.

Aztán ez is alábbhagy, hiszen minden ott van a neten, a felhőben készen. Minek letölteni, bármikor elérhető. Az mp3-ak letöltésétől, a könyvtárak kóros rendezgetésétől és a Winamp állandó babrálásától ellustulunk és áttérünk a YouTube lejátszólistájára, a borzasztó hangminőségre. De hát ott van egy gombnyomásnyira, nem kell keresgélni sem...

Az igazi drog azonban az élő kommunikáció, az azonnali visszajelzés lehetősége. Freemail, vendégkönyvek, indexfórum - először itthon, majd külföldön hatalmas csetbarátságok szövődnek több órás, napos beszélgetésekkel. (m)irc, ICQ, MSN, gtalk, Facebook - hazalátogatáskor személyes találkozók, sörözés - hazaköltözés óta semmi. Csetszobákban, fórumokon hatalmas virtuális ismeretségek és levelezés - személyesen szinte megint semmi, csak hümmögés, kényszeredett poharazás, viccmesélés. Hol van ez a féreg? Biztos megint bújkáló üzemmódban nyomja, ráírunk. Nem ír vissza, ez hazudik. Láttam, hogy a huszadik identitásával valahol aktív volt meg kommentelt. Milyen már, hogy nem velünk foglalkozik, az igazi barátaival..? Ha valaki nincs online, ott valami baj van, aggódunk érte.

Új és egyre több ál- és alszemélyiség kialakulása, lelkünk hamarosan szinte már csak a virtuális térben létezhet és teljesedhet ki - fizikai valónk fegyelmezetten megtermeli a létfenntartáshoz szükséges erőforrásokat, hogy a virtuális én tovább virágozhasson. Doom, Secondlife, WoW hajnalig, munkahelyen késés, kialvatlanság, vöröslő szemek, romló teljesítmény, Neo-szindróma.

F5, F5, semmi. CTRL+Tab, F6, cím első pár betűje, Enter. F5, hátha ez még a cache. Váltás másik netes személyiségre: Alt+Tab, ott ugyanez: F5, CTRL+Tab. Gmailes billentyűzetkombinációk: j, k, g-i, g-t, SHIFT+/, g-b, j, k, o, x, s. A Readert is megcsinálták közben, áldja meg őket a santiagói szent Baltazár.

Szimultán netezések, laptop + telefonon Youtube, Google Maps, Apps. Csetelés a gépen, olvasás a telefonon. Állatoknál fordítva. Gazdasági hírek, CHF/HUF, EUR/HUF, EUR/CHF. Jobb ez már nem lesz, a kurva anyjukat. Netbank. Nem kaptam-e véletlenül közben pármilliárd forintot a kis kontómra? Megint nem. AdSense. Na ott viszont igen, gazdagok vagyunk, felmondok.

Mobilnetes áldás: végre ki merünk mozdulni itthonról nyugodt szívvel. Szinkronizálás, adatforgalom-mérő, Analytics, Naptár, Koordináták, Plusz, kommentek, levelek. Bejelentkezési kényszer, térképnézegetési kényszer, útvonaltervezési kényszer, fényképezési kényszer. Az SMS-nek csengettek, MMS sohase volt. Kifejlesztjük a séta közbeni netezés művészetét (hidegben speciális ujjatlan kesztyű!), hírfolyam-felolvasó appokról álmodozunk. Csak az a kibaszott akku bírná négy óránál tovább, ha ezt egyszer megoldanák, csak ezt... bocs, kicsike áramot lophatok? XXXX töltője van valakinek?

Család, ismerősök nem értik. Mit nyomkodod már megint azt a szart? Nézz már ide legalább egy percre! Pedig igazán értékelhetnék, hogy akár pár percig is képesek vagyunk magunkat kiszakítani a csodálatos internetről az ő kedvükért. Másokért nem. Megunjuk a vitát, inkább nem is találkozunk velünk, ne szóljanak bele. Ha internet van, minden van. Az internet közmű, alanyi jog, létszükséglet. Ha van net, van szórakozás, művelődés, szabadság, társaság, vannak barátok, van boldogság. És nincs szükség unalmunkban arra, hogy kocsmázzunk, kiránduljunk meg hamis cimborákkal üssük el az időt. Nyaralni? Külföldre? Te hülye vagy. Tudod, mennyibe kerül az adatroaming? Itthon, Galyatetőn? Hát... milyen gyors arra a mobilnet?

Á... végre itthon vagyok azzal, akit a legjobban szeretek: Magammal. És azt csinálom, amit a legjobban szeretek: internetezem. És Neked írom a Dalt.