Hősünk a viccmesélő-sztorizó tettleges verziója. Szűkös agykapacitását nem megjegyezhetetlen nyuszikás-agresszív kismalacos történetekre, hanem fergeteges, aprólékosan kidolgozott és precízen végrehajtott egyedi mókákra fordítja. Ő volt az, aki általánosban buborékot szívott az uzsonnás celofánján, és a fejeden durrantotta ki. Ő volt az, aki másfél év után is viccesnek találta a keresztneveden való „Füty-Imre, Kapd-Bea, Olcsó-Áron” viccelődéseket. Ő volt az, aki páros lábbal ugrott rá az üres gyümölcsleves dobozra, vagy a teli iskolatejre. Ő volt az, aki leckeírás helyett fél életét a diliboltban töltötte, hogy ott viccesebbnél viccesebb fingópárnákkal, csatornaszag-sprékkel, viszketőporokkal, takonylabdákkal kényeztesse beteges fantáziáját. Ő volt az is, aki összes zsebpénzét ezekre költötte, hogy módszeresen tudja alád rakni, rád fújni/szórni/dobni. A sokadszori ismétlések pedig nem szegték kedvét, ha a poénokon való hahotázásról volt szó.

Ez az ember még mindig itt van köztünk. Felnőtt. Ez természetesen csak annyit jelent, hogy múlt héten volt harminc éves, viszont csak azért nem dobálja még mindig az alsósokat gesztenyével szünetben az iskolaudvaron, mert sajnos már nem jár oda. Fantáziája ellenben nem csitul, sőt, viccesebb, mint valaha! Eltelt bő másfél évtized, ami alatt magába szívta kedvenc humoristái valamennyi apró szakmai fogását. Hajnalban kelt, kocsival ment melózni, nehogy elmulasszon egyetlen Bumerángot is. Munka közben netes ökörségekkel folytatta. Öt-nyolc évvel szezonjuk után Torgyán-remix, Szalacsi-Polgárjenő, mamahelyénmarad, star wars kid. Majdnem-vonatgázolós youtubevideók, amiket bulikban is volt oly kegyes megosztani velünk. Hülyülés. Kollégák ugratása. A napra a koronát az izgatottan várt Kész Átverés Show tette fel.

Az internet és blogoszféra hazai fejlődésével élete kétdimenzióssá változott. Annyit kapott már a cyberspace-től, hogy ideje adnia is. Kezdetben hozzászól, beleköt, poénosan leolt, viccelődik. Utána elhatározza, hogy blogot indít, hiszen ekkora felgyülemlett tudást kár parlagon hagyni. Kell már végre egy igazán egyedi oldal. A hirdetők lévén esetleg még egy kis pénzt is kereshet. Lám, mekkora olvasottsága van az olyan gecire vicces, ámde egyszersmind elgondolkodtató oldalaknak, mint a Hírcsárda meg a képek alá vicces mondatokat író izék, ráadásul még tök jól élnek is belőle. Hús-vér életében semmit sem változott kiskori kretén énjéhez képest. Valóságos két lábon járó sitcom. Fingós-böfögős showderklub-poénok. Papírgalacsinnal dobálja a szomszéd íróasztalt, esetleg a régi szép idők emlékére még a rotringot is felhasználja vetőcsőnek.

Élete legnagyobb poénja lenne, ha nénikéjének hetvenedik születésnapján az ünnepelt képébe nyomhatná a cukrászdából rendelt tortát. Ehhez természetesen már nincs meg a kellő bátorság. Nem is beszélve az olyan imádott történetekről, mint a leveses kondérba hugyozó szakács, vagy a 10-féle ondót tartalmazó keletis gyros. Valamit ezekkel az aberrációkkal is kell kezdeni, így barátunk a legpofátlanabb és leglelkesebb kommentelő, akivel valaha is megvert minket a sors keze. Anonim, vagy félanonim nickjein érthetően bátor, és kitiltásig nem nyugszik. Kötözködik, szurkál, beszól, irritál, amíg csak lehet. Az ügyesebbje szemtelenül kikutatja azokat a blogokat, ahol a jámbor és túlságosan humanista bloggerek idegenkednek a moderációtól. Itt aztán mehet, ami a csövön kifér.

Ezen felbátorodva a facebook-profiljával is igyekszik az őrületbe kergetni ismerőseit, azoknak oldalán kiosztani számára vadidegen embereket. Jópofizni, oktatni, beszólogatni, majd a közös ismerős nyilvános, vagy privát számonkérő üzeneteire értetlenkedni, hogy micsoda dolog nem érteni a tréfát. Ez az egész csak móka volt ugye, hehe :P