Manapság pedig leginkább gurulós bőröndös. Sok-sok évtizeddel ezelőtt még igazi bőröndöket cipelt - ezt váltották fel utána a praktikusabb, jugoszláv sporttáskák, majd a rutinos repülőtérre járóktól átszivárgó, lágyan guruló, nagykerekű bőröndök.
Szeptember elejétől ők lepik el az egyetemi városokat, kerületeket az utcán dübörögve görgő táskáikkal - folyton vándorolva az úton, mindenhol csak meghúzódva, de sehol le nem telepedve. Persze évközben is itt vannak: ők az idősebb generáció, a már felsőfokú tanulmányok után Budapestre került (kényszerült) dolgozó vidéki értelmiségi fiatal.
Volt ő sokkal büszkébb, nyakasabb vidéki is - tizenévesen. Falusi, cívis, acélvárosi, zalai. Cukkolta a szomszédvárakat, Nyíregyházán/Debrecenben ezredmagával vonulva szidalmazta a tirpákokat/hurkásokat az idegenbeli meccsre menet - aztán mégis oda kényszerült egyetemre, főiskolára. Ha pedig mégsem: hát a budapestivé válást nem tudja már ő se elkerülni, hogy aztán az ősellenségek meg a buzi pestiek közül kerüljenek ki új barátai.
A helyét persze annyira soha nem találja, kicsit bevándorló marad itt magyar anyanyelve ellenére is. Saját magához hasonló vidékiekkel összezárva az albérletben, a munkahelyen - budapestit szinte sehol nem lát: kérdéses, hogy léteznek, dolgoznak-e ezek a pestiek egyáltalán. Talán utálja a fővárosiakat, talán nem, de annyira nem is érdekli. A vélt pesti életstílust mindenesetre pillanatok alatt felveszi: kitanulja a bliccelés csínját-bínját meg a BKV-járatok és az átszállási kapcsolatok szövevényes rendszerét, három hónapon belül a magunkfajtáknak ismeretlen belvárosi romkocsmákat, szórakozóhelyeket, zenegépes ivókat kívülről fújja, szinte törzsvendéggé válik mindenhol. Hiszen a belvárosba tényleg csak a turisták és a vidékiek járnak, ezt mindenki tudja..!
Kollégium, társbérlet, kocsmák, ivás, állat módra élés - csütörtökön, pénteken usgyi haza. Gurulunk oda, megérkezés már csak késő este, kaja otthon, kocsma-búcsú a helyiekkel, vasárnap este vissza - rutinosabbaknál hétfő hajnalban, akár egész hétre elegendő hazaival (befőttesüveg, majd tupperware - vö. bőrönd - gurulós bőrönd), nehogy mást kelljen enni. Mindezt folyamatos delíriumban töltve.
Hosszú távra nem nagyon tervez, nem tudja még. Talán gyűjt, de még ő se tudja, hogy mire. Vagy csak eltapsolja a pénzt. Rendes lakás rendes helyen kizárt. Amikor néha rájön, hogy de hát neki már jár legalább egy önálló garzon, elriad, hogy - te jó ég! - akár havi 70-100 ezer forintra is kijöhet egy kulturált lakás rezsivel együtt, jó környéken. Nem, akkor oda nem megyünk - jó ez az olajfoltos kis szar a többiekkel a VIII-IX. kerületben, úgyis közel a metró meg jó a közlekedés. Mert nem a munkához közel akar lakni, hanem a szórakozóhelyekhez. És a metróhoz, főleg a kékhez!
Budapest, másik város, külföld? Majdnem mindegy. Mindenhol idegen és idegenekkel barátkozik. Hazaköltözés, régi barátok? Mind elköltözött Pestre vagy Nyugatra, alig maradt ott valaki.
Igényesebb vidéki, hosszú távra tervező fiatalok már más dimenziókban gondolkoznak. Őket általában már párban találjuk, gyerek úton vagy tervben. Itt már Budapest az új haza, a távoli kicsiny falu vagy a kormos kis város egymástól úgyis távol vannak (itt ismerkedtek meg úgyis) Új építésű kell (Magnólia lakópark!), meg persze a metró is kell. De Buda az megfizethetetlen, oda nem. Marad Pest: Zugló, Angyalföld, Vizafogó.
Egyik hétvégén egyik családjához, a másik hétvégén a másik családjához autóznak. Bözsike névnapja, Gabi bá 64. szülinapja (fontos, hiszen When I'm 64), a keresztgyerekek évzárója, Lacika bérmálkozása, Nagyi 88. (ejtsd: HH) születésnapja.
Jó lesz az a XIII. kerület, majd Szanyi Tibi orra alá törünk egy kis borsot mint szervezett, igazolásos átjelentkező..! Hacsak nem dobbantunk, hogy a gyereknek is jobb legyen.
Az utolsó 100 komment: