Styxx ismét egy kerek sztorit küldött. Szürreális, képzelt riport egy multis meetingről. Vagy nem is annyira szürreális? Nem kell megijedni a kettős narrációtól. Az elbeszélő és Szilvi belső monológjai közel olyan gördülékenyek, mint mondjuk a Madárkában Al és Madárka történetmesélése. És a biznisz hunglish sem vészes.

Forrás: Szilvi elmaradt memója.

Dávid: - Sziasztok, akkor csapjunk a lovak közé. Szilvit megkérem, hogy szorgos kis hangyaként vegyen fel egy memót a meetingről. Mindenki itt van? Aki nincs, az jelentkezzen!– hihi.

Pedál Réka: - A Tóháti Dzsó még nincs.

Dávid: - Szilvike, dobnál Dzsó bácsira egy csörgi-börgit?

Szilvi: - Nem veszi fel. Na, most kaptam egy SMS-t a mellettem ülő Krisztől. Dzsó az éjjel K.O.-ra kiütötte magát. Teljesen offline, találjak ki valamit. - Ööö. Terepen van Szabolcsban, biztos nincs térerő.

Dávid: - Hát ez a fránya Nyírség. A leszakadt Vadkelet. Ez már Nyugat-Ukrajna. Hihi. Na jó, majd megkapja a memót Szilvikétől. Hadd mutassam be mindenkinek Imran Chapurt, aki európai tanulmányútján tisztelte meg jelenlétével a cégünket. Majd Szilvike fordít neki, meg a többi nem native hungariannak is, hihi, ha lesz kérdésük. Pleasure to meet you, Mr. Chapur.

Imran Chapur: - Pronounce Cooper!

Jaj, nyálaskám, te aztán angolabb akarsz lenni a Hugh Grantnál is. Hollófekete haj. Egy látszólag rakoncátlan, elszabadult tinccsel, amit lefogadok, hogy a tükör előtt legalább negyedórán át lőttél be. Lazán a válladra dobott, rombuszmintás pulcsi. Fogadjunk, hogy nincs rajtad olyan ruhadarab, ami nem került legalább ezer fontba és még az alsógatyáidat is westminsteri szabóságban varratod méretre. Húsz és negyven között bármennyi lehetsz. A lényeg a fiatalos kinézet. Hiszen, amint körbe ment a belső chaten, apád cége is fiatalos. Pakisztán egyik legnagyobb szőnyeg-manufaktúrája, ahol a dolgozók átlagéletkora kilenc év.

Dávid:- Akkor mielőtt úgy istenigazából belecsapnánk a lecsóba, Szilvikém, kaphatnék egy finom campucit? Mr. Chapu.., pardon, Cooper. Fancy a cup of coffee or a tee?

Imran Chapur : - Yes, one tee would be fine.

Szilvi: - With Milk or Sugar?

Imran Chapur: - One and a half brown sugar cube, sweetheart!

Biztos kevés bollywoodi filmet nézek, különben ismerném ezt a fajta mosolyt.

Szilvi: - Még valaki?

Audrey (a francia gyakornoklány): - Yes, one big cup of coffee, excusez-moi, and let’s have a brekfööst.

Szilvi: - Pardon?

Audrey: - Let’s have a brekfööst!

Mi van, pici kancsi francia puncikám? Te is hajnalig buliztál? Délután kettőkor akarsz reggelizni?

Szilvi: - But it’ s 2 PM. I’m afraid a bit late for breakfast.

Audrey: - Not breakfast. Break first. I mean, befoure we start the real meeting, let have a break FIRST! Dave, what do you think?

Akkor artikulálj is angolul, eszem a charme-os kis francia akcentusodat, csak éppen semmit sem érteni.

Dávid:- Haha, inkább majd pörgetjük a témát, nekem speciel négytől van a következő meetingem. Szilvi, tündérkém, milyen jó, hogy büfékocsi is van ebben a meeting roomban, már itt is a campucim.

Imran Chapur: - Khmm, I asked with one and a half sugar cube.

Szilvi: - Yes, I served with two cube of brown sugar, how you claime. It’s OK?

Imran Chapur:- May i say: No? It’s not one and a half cube. I guess that you are not only a gorgeous young lady, but smart enough to manage my little wish. Please cut one of the sugar cube in half.

Dávid: - Szilvikém, legyünk jó házigazdák, vágd valamivel ketté azt a fránya kockacukrot.

B+, a pinám leszakad! Hát mi a csipát képzel ez? Hogy az apja valamelyik rabszolgamunkása vagyok, vagy egy ágyasa a háreméből? Másfél kocka barna cukorral. Hát ilyen még egy David Beckham-típusú, proliból felkapaszkodott sznob fejéből se pattanna ki. És mégis mivel vágjam el? Hmm, elharapom, ki gondolta volna, hogy egyszer az életben még azt bánom, hogy nincs herpeszem?

Imran Chapur:- Marvellous, thank you wery much!

Szilvi (magában): -Anyád.

Kopognak az ajtón. Néhány kockafejű IT-s néz be. A főnökük megkérdezi:

IT-s góré:- Meetingeztek?

Dávid: - Szerinted?

IT-s góré: - Izé, nekünk csak egy fél óra kellene. Már megint összeomlott az SAP. Addig nem tartanátok szünetet, látom úgyis kávéztok?

Dávid: - Már ne haragudj, de mi munka mellett kávézunk. Miért nem foglaltad le az Intrán tárgyalót? Mi ezt már egy hete megtettük, ugye Szilvike? Menjetek a három-tizenhármasba.

IT-s górét győzködi a két másik:

Kocka: - Boss, inkább menjünk a kisbüdösbe (dohányzó).

IT-s góré: - De csak ha az ablakban cigiztek.

Geek: - Ne má’ akkor ráfagyna az Alföldi papucsodra a frottírzoknid.

IT-s Góré: -Na jó. - beadja a derekát. Bárhova, csak ne a három-tizenhármasba. Soha sem felejti el, hogy ott rapportolták, amikor ki akarták rúgni, mert az egész IT-support, őt is beleértve egy héten át suttyomban Quake-házibajnokságot tartott.

Dávid: - Na, miután kivágtuk ezeket a trehány bithuszárokat, most tényleg csapjunk a lovak közé! Mielőtt a slideshow-t elkezdeném a Power Pointon, egy gyors vázlat a mágnestáblán.

Móra Miki: - Ez mi, rántott hús?

Dávid: - Magyarország, a fő piaci targetünk, csak hát nem vagyok egy Munkácsy.

Móra Miki: - És mi az ott Munkácsnál? MDB?

Dávid: -Az csak egy jelölés, ott a nyíl. A Main Data Base. És különben is nem Munkácsnál van, hanem attól észak-nyugatabbra, inkább Liptovsky Mikulásnál.

Elem Péter: - Haha, Munkácsi Data Base! 

Tóth Béla: - Annak van kéremszépen tisztességes magyar neve, nem Liptovsky Mikulás, hanem Liptószentmiklós!

Elem Péter: - Ne csiripeljél már, Turul Béci, eszem azt az ősi, nemesi, árpádházi vezetékneved!

Most kopogás nélkül viharzik be egy alacsony, energikus, harmincas csaj.

Brigi: - Bocsika, de meetingünk lesz.

Dávid: - Bocsika, de nekünk már van!

Brigi: - Menjetek át a három-tizenhármasba! Az Efraim Kis küldött egy e-mailt. Hogy egy topicot ASAP át kell beszélni, ő pedig az egyik legnagyobb tulajdonosunk. Huhu, tudod, az erősebb kutya, hihi! – és véres rongyként lóbálta a kinyomtatott e-mailt. From: efraim.kis@aviv-tel.il

Dávid aztán mindenhová ment volna, csak a három-tizenhármasba nem. Megértem, hogy kellemetlen élmény neki. Nekem is. Egyszer oda behívott, azzal az ürüggyel, hogy a jövőmről akar velem beszélni, én hülye meg az ebédszünetben flamózás helyett gyorsan átnéztem a céges struktúrát, meg mi az, ami szerintem javításra szorul, stb. Azt gondoltam, hogy végre eljött az ideje a már az állás-interjúmon beígért előléptetésemnek. Erre föl ránk zárta az ajtót, megdicsérte a frizurámat, majd lehúzta a sliccét. Először köpni-nyelni sem tudtam, de gyorsan kapcsoltam. Szemközt köptem és kiröhögtem, majd közöltem vele, hogy akkor élesben kipróbálnék egy realtime nyilvános mobilvideo-kapcsolatot, a Wikileaks legújabb fejlesztését (blöfföltem). Mit üzen a képernyőkímélőről jól ismert feleségének és három kis angyali gyerekének? Vörös fejjel húzta fel a sliccét és villámgyorsan kizárta az ajtót. Szóval ezért nem akaródzik Dávidkának a három-.tizenhármasba újra betenni a lábát.

És ügyesen meg is fordította a szitut.

Dávid: Az egyik legnagyobb tulaj, de nem a legnagyobb. Amióta a dubaiak kivásárolták a két legnagyobb német tulajdonost, a Dr. Jürgens GmbH-t és a düsseldorfi önkormányzatot. Szilvike, nyomtasd csak ki a dubaiak emiljét? Huhh, de gyors vagy bébi! - És az e-mail élőlábában ott virít a First Dubai Investment: Eastern-European-Balkan-Caucasian Division felirat. - Hogy is mondtad az erősebbik kutyára, Brigikém? Menjetek ti a három-tizenhármasba!

A hosszú múltra visszatekintő arab-izraeli konfliktusok történetében, ha a Golán-fennsíkot nem is foglalták ugyan vissza, de ezt a budapesti meeting roomot megtartva, szépítettek az arabok. Brigi szikrázó szemekkel, szó nélkül csapta be maga mögött az ajtót.

Speciel a három-tizenhármasban ő is megjárta a maga Kanosszáját. Amikor behívatta a kontrollingról Grisa, és a pofájába vágta: Tud róla, hogy a céges csapatépítős szerződésből a rendezvényszervező cégtől két millát neki visszacsorgattak, és ha nagyon jó lesz hozzá, akkor kussol, különben ebből büntetőügy is lehet. Brigi nagyon jó volt hozzá, ki is térdelte a harisnyáját, mert miután megjártam a Dávid „mintaférj” gyerekkel a három-tizenhármas kalandomat, szóltam a biztonságis srácoknak, hogy nem ártana a kistárgyalókat is bekamerázni. De a Grisa kellemest a hasznossal alapon, a két millát azért bevasalta rajta. Kár, hogy nem tolta fel a jardon. A pökhendi, törtető Brigikének szívesen vittem volna látogatási napon egy tálca krémest a kalocsai női böribe.

Dávid: -Na, most már tényleg csapjunk a lovak közé! Szilvikém, légy szíves indítsd a Power Point slideshow-t!- az ajtón kopognak.

Dávid: - Hát ezt nem hiszem el! – egy kék overallos, szerelő jön be. – Dávid szinte ordítva: - Mégis mit képzel jóember? Szólok az épület-karbantartó cégnek, hogy magát rúgják ki! Nem látta az ajtó mellett a táblán, hogy „Busy/Foglalt”??

Szerelő: - Ők küldtek, hogy gázszivárgás van az épületnek ebben a szárnyában, de ahogy maguk gondolják….

Dávid: - Akkor jöjjön, mi pedig menjünk.

Szilvi:- Hová? Folytassuk a három-tizenhármasban?

Dávid: - Á, hagyjuk. Szilvikém, majd küldd ki köremailben a memót, a slideshow csatolásával of course, és mindenki tudja a dutyját. Nekem nemsoká kezdődik egy másik meetingem.

Szilvi (magában): - Azt csak te gondolod, kiccsillag. Reggel kiíratom magam táppénzre és beszállok a Reni meg a Marcsi ceglédi palacsintázójába. Feketén tolom, amíg ki nem basztok. Őrült ötlet, de kib…. tele a hócipőm a multikkal. Majd küldök képeslapot.

Hülyék alatt élni:

A hülyékkel együtt élni blogon Modorosba illő, őrült összefoglaló egy felvidéki lakótelep zakkantjairól.