Kedves Tibor!

A pozitív visszhangra való tekéntettel ezúton küldök egy újabb szösszenetet, olyan témáról, ami már jó ideje piszkálja a csőrömet.

Tengermély tisztelettel,

lárvalányhaj

Ímé tehát:

A frusztrált omegahím

A frusztrált omegahím legfontosabb előfordulási helye a férfi/nő kapcsolatokkal foglalkozó blogok és fórumok, de ha olyan poszt jelenik meg a Modoroson, ami tartalmazza a 'szingli', 'olaszpasi', 'salsa', 'PUA' vagy az 'aranyos srác' hívószót, máris frusztrálthím-hordák öntik el jelen blog hasábjait, készen arra, hogy hangot adjanak feldúltságuknak, és megosszák élettapasztalataikat.

A frusztrált omegahím legfontosabb jellemzője, hogy senki sem akar vele dugni, és ezért frusztrált és dühös. Nagyon frusztrált és nagyon dühös. És erről másoknak is tudniuk kell, méghozzá azonnal.

A frusztrált omegahím nem volt mindig frusztrált, sem pedig omega. Szerencsétlensége legfőbb oka, hogy Magyarországra született. Aki nem tudná, annak máris elmondja, hogy a madjarpitsák sátáni, vérszopó succubusok, akik szörnyen el vannak ám szállva maguktól. Lenőtt a hajuk, hájas a seggük, végtelenül önzőek, és egyébként is büdös ribancok, de követelőzni.... azt tudnak ám! Legyél legalább 180 centis, 30 éves hejjespasi, minima kalkula 300 000 HUF nettó jövedelemmel, egyébként csak csicskának vagy jó, meg arra, hogy white partykba fuvarozd a puccos kis seggét.

Ez alól egy kivétel van: a külföldipaseeeek. Nem baj, ha a 160 centit se éred el, nem baj, ha anyáddal laksz, és már egy fél éve nincs munkád; ha történetesen digónak vagy szőröshátú görög bunkónak születtél, a madjarpitsa olvad, mint a télifagyi, és már dobja is szét a lábát, mintha kéne. Nem véletlen hát, hogy most már turistabuszok hozzák ide az ingyen muffra éhes belgákat, de a frusztrált omegahímtől azt is megtudhatjuk, hogy hány nyelven szinonimája a "magyar nő" kifejezés a kurvának. Ha várunk egy órát, a frusztrált omegahímek valamelyike a "Merjünk cigányok lenni" című Matula-posztot is belinkeli, majd kórusban méltatják a nevezett cikk mély értelmű, ugyanakkor tűpontos meglátásait.

A fenti leírásból azt hihetnénk, hogy a frusztrált omegahím holmi szétgyúrt, agresszív állat, aki magas apatitkristály-tartalmú, vicsorgó állkapcsával tartja rettegésben a környezetét. A valóságban viszont vékonydongájú (vagy pufi - de nem pufi doctus, hanem pufi natus*), enyhén kopaszodó forma, aki kínai pólót vagy kockás inget visel, és összerezzen, hogyha rákiabálnak. Anyagi erőforrásai sokszor korlátozottak; mondanom sem kell, hogy lúzerségét is ezzel magyarázza, egyszersmind filippikákat dörögve az anyagias ribik ellen. A legtöbbször még tanul, ez esetben még nem röppent ki a családi fészekből. Ha már végzett, akkor túlnyomórészt műszaki vonalon mozog; ha nem jön össze a diploma, akkor szórakoztatóelektronikával vagy informatikával foglalkozó kiskereskedelmi egységekben lel otthonra, mint értékesítő (ahol is nagy hasznát veszi remek kommunikációs készségeinek).

Ha csajozni próbál, a frusztrált omegahím az Aranyos Srác stratégiáival támad. (Természetesen nem minden Aranyos Srác frusztrált omegahím is egyben.) A csajok figyelmét tehát az érzékenysége és a belső értékei felé tereli. Külseje (vélt) fogyatékosságaival fájdalmasan tisztában van, ugyanakkor szilárd meggyőződése, hogy jobb fej, JOBB EMBER, és, nem utolsósorban, OKOSABB, mint a többi hím. Azért is gondolhatja így, mert többnyire diplomás, méghozzá egy olyan egyetemen szerzett másztert, amit neked, kedves Olvasó, esélyed sem lenne elvégezni. Nem ritka jelenség továbbá, hogy omegahímünk a csajospasis blogok mellett autós, kütyüs, netán politikai blogon is osztja az észt, nagyjából hasonló vitakultúrával, mint az előbbieken.

Esszém hátralévő részében arra vállalkozom, hogy tételmondatokba szedem a frusztrált omegahím delúzióit, mintegy szembeállítva őket a szomorú, sivár valósággal.

1) "Bár nem vagyok olyan menő, mint a hejjespasi, cserébe viszont sokkal jobb fej vagyok, és a lelkem is nemesebb."

Ez természetesen hazugság. A frusztrált omegahím ugyanúgy semmibe veszi a nőket, mint az alfahím. Hogyha megnézzük arctalanul elkövetett internetes megnyilvánulásait, erről mi magunk is meggyőződhetünk, hiszen a tiszta szívű embereknek nem az a fő ismérve, hogy órákat töltenek a gép előtt, habzó szájjal MNK-zva. Ha megtehetné, a frusztrált omegahím ugyanolyan féreg lenne, mint a menőpasik, és elsősorban az fáj neki, hogy nem teheti meg.

2) "Engem elsősorban a lányok belseje érdekel, nem pedig a csomagolás."

A valóság: a frusztrált omegahím pontosan ugyanazokat a nőket szeretné megdugni, mint az alfahím, csak sajna szóba sem állnak vele. Ezért, mintegy önigazolásként, olyan mondatokat pufogtat, hogy "A csúnyácska lányok lelke sokkal szebb, értékesebb, mint a tökéletes testű szépségeké". Vegyük észre ugyanakkor, hogy ez a mondat valójában azt jelenti, hogy: "Lehetsz te akármilyen kedves, okos és jófej, de ha torz a fejed, akkor ez senkit sem érdekel. Én viszont mégis téged választalak, mert azok a nők, akik igazából érdekelnek, nagy ívben prátolnak a fejemre."

3) "A lányok _azért_ nem állnak velem szóba, _mert_ érzékeny lelkű vagyok."

Ökörszar. A valóságban azért menekül tőle élő és holt, mert kilométerekről lerí róla, hogy ez csak egy felvett szerep. Fogcsikorgatva próbálja eljátszani a Kedves Srác szerepét, de a maszk alatt átsejlik a frusztrált, dühös lúzer torz ábrázatJa. Teljesen nyilvánvaló, hogy csak azért fotózza végig a bulit, hogy az unalmas hétfő estéin jól kicsattinthassa a képekre, és azt is mindenki tudja, hogyha gyenge értékelést kap a netrandis profiljára, kikúrja az ablakon a tasztatúrát. Ha a csajozási kísérlet balul üt ki, aljas, sunyi módon bosszút áll. A nyílt konfrontációt viszont kerüli, különösen akkor, ha nála erősebbekkel kell konfrontálódnia.

A frusztrált omegahím előtt többféle jövőkép áll. A legtöbben, szerencsére, kinövik a dolgot (legalábbis szeretném ezt hinni). Ráébrednek premisszáik tarthatatlanságára, és újult erővel csobbannak a csajozás híves óceánjába.

Akadnak aztán olyanok, akik ugyan nem növik ki, de végül összeszednek egy hasonlóan nyomorult csajt. Természetesen ez is afféle szükségmegoldás, szívük szerint ugyanis mást (másokat) dugnának, de azok meg velük nem akarnak, etcetera. Eleinte reménykednek, hogy idővel akad jobb is, de nem. Bár szexuális életet már évek óta nem élnek (ami, végül is, érthető), a csaj addig rágja a fülét, amíg be nem adja a derekát, és nem veszi végre feleségül. A csaj ezután sem lesz elviselhető(bb), de elválni nem lehet, mert ott van a jelzálog, a gyerekek, és különben sem tudja, hogyan kell összecsomagolni. A jövőben a kis család megtapasztalhatja "A pokol: a másik ember" aforizma mély igazságtartalmát.

A harmadik lehetőség az, hogy még a nyomorult csajok is kinevetik, ez esetben trollkodnak orrvérzésig, amíg külön oldalt nem nyitnak nekik az Encyclopedia Dramaticán.

Természetesen azt se zárjuk ki, hogy összejönnek egy normális nővel, aki mellett végre maguk mögött hagyhatják az érzelmi pubertáskort, de ekkora mákjuk úgysincs.

*A pufi natus az, aki gyerekkora óta dagi, és azóta is a kortárs csoport tréfáinak céltáblája, ennek köszönhetően tele van komplexussal. A pufi doctus ellenben az, aki népszerű srác, mi több, hejjespasi volt, csak később elhízott. Na, nála nyoma sincs komplexusoknak, ellenkezőleg, élvezi nagyobb űrtartalmát és hangerejét, valamint nagyobb az arca, mint valaha. (Vö. Öblös)