TradeMark, a Szlengblog egyik legkreatívabb és legaktívabb törzsolvasója végre a Modoroson is megmutatja magát, a tőle megszokott pazar kommenteken túl is.

A szalla gavató régi kihagyott ziccer volt a ballagás mellett, és az aktualitásnak köszönhetően két kapcsolódó írást is kaptunk egy héten belül - ez az első rész.

-Kati, a Jóisten áldjon már meg 6 apró gyerekkel! Nem igaz, hogy nem lehetett volna úgy hagyni a hajad. István most telefonált, hogy már szállingóznak az emberek, megint mi leszünk az utolsók…

-Jaj már! Te meg egész nap meccset néztél…na mindegy, hozd a kocsikulcsot, miattam mehetünk is akár…

Kezdődik a mizéria a „modoros szalagavató” előtt. Ki ne találkozott volna ezekkel a mondatokkal? De az igazi agyromboló tipikus bombák még csak ezek után találnak be.

A „modoros szalagavató” rendszerint az iskola sportcsarnokában van, melynek bejárati ajtaját szegfűkkel és gerberákkal fonták körbe. Ki tudja miért, ezt egyesek szépnek gondolják. A sporit fáradságos munka után egy virágüzlet teljes kínálatával tették színessé a kedves vendégek, ünneplők számára. Luftballonok, szerpentinek és lampionok teszik mókássá ezt a fennkölt alkalmat. A rendezvény szervezését a tantestület egy igen aktív tagja, a középkorú, ám még mindig kitűnő kondíciónak örvendő Szarkáné Hlozsek Annamária tanárnő vállalta magára ismét, aki uszkve 17 éve kedveskedik eme nemes dologgal a diákok, a szülők, illetve a tisztelt tanárkollegák nagy-nagy örömére.

-Kit látnak szemeim! Gyurikám, csak nem? Hol vannak az őseid? Suttyomban elszívtok egy bagót a bandával?

-Ááá Feribá…ööö jóestét. Fuuu ne mondja meg fateréknak, le’en szíves. Ú, itt is jönnek. Heló apu, megjöttetek? Mindjárt kezdünk. Megyünk is befele, de ti még maradhattok szerintem simán…

-Szervusz Ferikém, hogy vagy mindig? Egy cigi belefér még, nem?

Majd a szokásos bájolgó párbeszéd, kötelező körök lefutása után (a gyerekek együtt járnak, mi lesz a továbbtanulással, hogy megy az üzlet stb.) a családok elfoglalják helyüket a nézőtéren. Természetesen az „atommeghajtású anyukák” itt sem bírnak magukkal és fel-felágaskodva kémlelik a küzdőtéren sorakozó diáksereget, ahol „Istvánt”, „Danikát” vagy „Dzsennit” keresik, tenyerüket szemük felé helyezve, hiszen az erős reflektorok zavarják a szemüket.

És ekkor, Varró Dávid, a 11.A osztály vers- és prózamondó tanulója lép a színpadra:

-Kedves Szülők, diákok, tisztelt tanáraink, végzőseink!

„Oly gyorsan szállt el ez a négy év életetek hajnalán! Műsorunkkal, eme nemes ceremóniánkkal , félig sírva, félig nevetve köszöntünk Titeket, miután egy új nap köszönt rátok, kedves diáktársaim. Műsorunk elején hallgassuk hát meg nemzetünk Himnuszát.

Kölcsey Himnusza után Varró Dávid, a 11.A osztály vers- és prózamondó tanulója lép ismét a színpadra:

„Iskolánk diákjai Dr Kereszthegyi Károly tanár úr vezetésével, végzőseink tiszteletére állították össze színvonalas produkciójukat. Kérem, fogadjátok, fogadják sok-sok szeretettel a Latinovits Zoltán Önképző Kör műsorát! Elhangzik majd a V-MOTO-ROCK örökérvényű klasszikusa, a Várj, míg felkel majd a nap, illetve Horkonicz Claudia, 11. C osztályos tanuló előadásában Hollenbeck Ágota verse, a Fény felé.

Most pedig szeretném felkérni iskolánk általános igazgatóhelyettesét, Horváthné Szabó Piroskát, hogy mondja el beszédét. (Itt az első pár bevezető mondat után Kosztolányi egy idézete hangzik el, melyet a tisztelt tanárnő a beszéd további részében részletesen kielemez… utolsó mondata az „Útravalóul” szóval kezdődik)

Az igazgatóhyelyettes asszony beszédét Ludwig Alex 12.a osztályos diákunk kísérte akusztikus gitáron. Alex saját szerzeménnyel tisztelte meg rendezvényünket.

Taps…

Felkérem a végzős és a tűző osztályokat, hogy sorakozzanak fel.

(ekkor felcsendül Enya egyik örökérvényűje végtelenített MP3-ban, hiszen az egész ceremónia alatt ez fog szólni)

A ceremónia után Varró Dániel, a 11.A osztály vers- és prózamondó tanulója 20 perc szünetet hirdet, hiszen a szokásos angolkeringőhöz hosszas előkészületek szükségesek.

A bécsi-, és angolkeringők fura elegye után a diákok meghatódott szüleikkel táncolják el a közös keringőt. Félig könnyes, félig nevető szempárok hunyorognak a vakukba, majd búcsút intenek a feldíszített sportcsarnoknak.

A szülők elköszönnek csemetéiktől, s büszkén beszélnek róluk… közben a szülők szeme fényei a vécében már megkezdték a fű és speed elosztását a Szalagavató Bál előtt.

TradeMark, jó kis buli lehetett. Többet kéne ide is írnod, rájöttem ;-))) Enya mellett még Vangelis 1492-je is kedvelt aláfestő zene, no meg biztos van legalább egy osztály, akik a Palotást adják elő.

Na de hamarosan folytatjuk.