Hartay "hácsé" Csabi visszatér sokunk örömére, és ezúttal a vidéki szakikról ír egy jót. Ja, és még valami. Van saját blogja is, ahol beolvas mindenkinek, háhá. Olvassátok odaát is.
A vidéki műhelyes
Természetesen mindenhez ért, ami vasból van, gázolajjal/benzinnel/ ritkábban árammal működik, csapágyak forognak benne és csöpög belőle az olaj elöl/hátul/oldalt. Kézfogása erőteljes, satu; de amikor már egy órája szerel, olajos-gépzsíros kézfejét lehajtva, alkarját nyújtja oda, ha belépsz a műhelyébe. Nem tudsz vele sokat beszélgetni, mert dolgozik. Hangosan. Három szó után flexelni kezd, ordítva még folytatod a megkezdett mondatot, de hamar abbahagyod, mert rájössz, úgysem hallja, ezért inkább félreállsz, nehogy kiégessék a pulóveredet a röpködő szikrák.
Műhelyes ruházatának igazi színe csak sejthető a több réteg olajtól, ami az overálját borítja. Füle mögött ott az elmaradhatatlan késsel faragott ceruza. Haja tavaly volt utoljára levágva, a legutóbbi hegesztéskor véletlenül kiégetett sapkája alól őszes-zsíros hajtincsek lógnak ki. Bajsza belelóg a szájába, eltakarva hiányos, elhanyagolt fogazatát. Pár éve leszokott, a harmincéves bagózásból mára csak a folyamatos krákogás és csulázás maradt meg. Bármit viszel neki javításra, rá se néz, csak ennyit bök oda: hagyd itt. Mindent elvállal. A műhely egyik sarkában felhalmozott ócska centrifugák, villanymotorok, fűnyírók és traktoralkatrészek sorakoznak, nagyjából olyan helyzetben, ahogy hónapokkal ezelőtt odacipelte a reménykedő megrendelő.
A műhely falán meztelencsajos poszterek érik egymást, a nyolcvanas évekbeli cicivillantós szolidtól egészen a mai pinakitáró, seggbevibrátorozó merészebbekig. Vicces feliratú táblák is díszítik a műhelybelsőt. „Ha nekem munkakedvem támad, elvonulok egy csendes sarokba, és megvárom, amíg elmúlik.” Természetesen az aktuálpolitika is jelen van, igaz, kissé megkésve: Gyurcsányfejű elefánt töri-zúzza a kis Magyarországot, felette a „dübörög a gazdaság” felirat. Megvannak még a régi rendszer propagandájának szánt, nagykontrasztos, tanító-nevelő szándékú poszterek is, ilyen feliratokkal: Ne gyárts selejtet! Vagy: A fusizó gátolja a termelést.
Az asztalon óriási rumli, káosz: kalapácsok, csavarhúzók, villáskulcsok, fogaskerekek, csavarok, anyák, alátétek, ahogy utoljára kiestek a műhelyes kezéből, valamit gümecsbe gyűrt koszos rongyok (rugdalózó, fodros szoknya, úttörőing). A műhely különböző részein szódásüvegek találhatók, de mindegyikben éppen csak annyi szóda van, hogy ha a szájához emeli a műhelyes, már csak ennyi jön belőle: hhhrrrrrsscshhhrrsssshhh. A védőszemüveg természetesen érintetlenül pihen a falba vert százas szögre akasztva. A satuba formátlan vaslemez van befogva, de hirtelen a műhelyes is elbizonytalanodna, ha rákérdeznél, hogy ez most minek a mije.
Bármit kérdezel tőle, kissé elmosolyodik azon, hogy te mennyire nem értesz semmihez, ami itt folyik. Mondandóját mindig így kezdi: így szoktuk, hogy… és így zárja: megoldjuk.
A meghibásodott vasalódból/kávéfőződből/Rometedből egy szarrá rongyolódott gumigyűrűt mutat neked két görbe ujja közé szorítva, hogy ez volt a hiba okozója, „ez miatt” rázott/zörgött/folyt belőle az olaj/baszta ki a biztosítékot.
Van, hogy tízórás munkára sem kér el pénzt, „amúgy is mindig itt van”, és örült, hogy egy ilyen régi „ketyerét buherálhatott”, máskor viszont egy apró rugóért és két hatos anyáért elkér hetvenezer forintot, mondván, „speckó alkatrész, az USA-ból rendeltem”.
Abban a tudatban jársz hozzá, hogy szakközepet, de minimum egy szakmunkást elvégzett - valójában épp megvan a neki a nyolc „elemi”, mindent saját maga tanult meg. Gyerekei „fent laknak Pesten” vagy évek óta külföldön gályáznak. Felesége „háztartásbeli”. Csődbe soha nem megy, mivel roppant igénytelen. A kötelező rezsin kívül szó szerint semmire sem költ. Saját magára főleg nem. Napi kajáját az évenkénti három-négy disznótor tökéletesen fedezi. Vásárolni tehát nem jár, soha a büdös életben nem találkozol vele moziban, étteremben, ribizlifesztiválon, még a közeli kocsmában sem tudod meghívni egy fröccsre, mivel amióta maszek, nem piál. Csakis a lekoszlott, sötét, bűzös műhelyében lelhető fel, de ott még szenteste is világít a lámpája. „Csak még ezt összepattintom, és bezár a bazár” – kiabálja fütyörészve az asszonynak, aki zsörtölődve bassza rá a műhelyajtót, majd „apátok hülye” kiáltással tér vissza a kockaházba, ahol összegyűlt végre a család.
Sokadszorra olvasom újra és még mindig röhögök. A műhelyes ember a legjobb. Kösz, Csabi.
De hogy maradjon még mára más is - újra itt van Zoltán Atya, de erről többet itt:
Folytatásos pap főszereplős zombi történet video trailer
Zoltán atya a politikai-gazdasági korrupciós krimit követően egy szelíd abortuszellenes üzenetű történetet szeretne megosztani az olvasókkal. A blogban leközlésre kerülő sztoriban a Fővárosi Csatornázási Művek Zrt és egyes alvállalkozói hősies helytállásával is megismerkedhetünk. Mindehhez a blogoló pesti kispap a legésszerűbb formát találta meg, gondolom, hogy mindenki más is ezt választotta volna: egy zombitörténetet. Íme a sztori 2 perces video trailer előzetese:
GAbica 2010.03.12. 07:27:37
GAbica 2010.03.12. 07:29:57
cd-r 2010.03.12. 08:27:32
nuklearis_baromfi · http://nuklearispillanatok.blogspot.com 2010.03.12. 08:39:57
Ottlaki Kababám 2010.03.12. 08:45:35
(Este találkozunk egy hasonlóval, ill. a fiával :-))
2010.03.12. 09:15:26
TradeMark 2010.03.12. 09:19:12
Styxx 2010.03.12. 09:38:08
Olgicsq 2010.03.12. 10:16:48
a régi szomszedunk jutott róla eszembe, neki asztalosműhelye volt, szinte ugyanilyen képekkel (csöpögő olaj helyett fűrészpor terített be mindent, lakkszaga volt a falnak is, és mindenkinek aki ott doglgozott legalább egy ujja hiányzott, vagy félbe volt vágva).
Styxx 2010.03.12. 10:36:58
Ja, a csonkolt ujjú asztalosok külön altípus. Néha egymást is cukkolják: - Józsikám, sütött az asszony pogácsát. Ezt kóstold meg, mind a hét ujjad megnyalod!
raoul_duke 2010.03.12. 10:38:50
2010.03.12. 10:46:53
Lenry 2010.03.12. 10:57:56
Lenry 2010.03.12. 10:58:38
Tökös Veréb 2010.03.12. 11:02:21
Styxx 2010.03.12. 11:02:55
Ja, jó az ilyesmi, kis relaxa. Aztán hazemész és leordítod a gyerek haját fele annyira veszélyes baromságért, mint amit te toltál fél órával azelőtt a spanokkal:-)
@Hadrian77:
Aaa, azért sajnálom szegény bátyót. Most tényleg mekkora szívás.
Tényleg egyszer össze lehetne gyűjteni a modoros testformáltakat:
Csonkolt ujjú ácsok, asztalosok, büszkén foghíjas hokisok, karfiolfülű birkózók, falcolt intézetisek stb
2010.03.12. 11:13:55
Styxx 2010.03.12. 11:20:06
Majd megjön Topo és részletesen kifejti, ez az ő asztala:-)
Guy Richie filmben volt, hogy a két csecsen háborús veterán ruszki bérgyilkos a sebesüléseivel villogott egymásnak.
2010.03.12. 11:21:28
persicsbalint 2010.03.12. 13:44:53
Hal Stanton 2010.03.12. 13:48:17
zoltanatya 2010.03.12. 13:55:49
Hartay Csabának pedig gratulálok a remek írásához. Akit ilyen pompás írói vénával áldott meg a Teremtő, az bátran próbálkozzon akár versírással, állatmesével, újságírással.
Dicsértessék a Jézus Krisztus minden kedves olvasótársamnak!
Z. atya
nadivereb 2010.03.12. 14:21:48
El Topo (Sgt. Elias) 2010.03.12. 14:43:04
Nem nagyon csípem az ilyen vidéki szakikat, mert a kurva nagy szaktudásukkal valójában kurvára nem értenek semmihez. Csak saccra bütykölnek mindent ami a kezük ügyébe kerül, a rotikapától a hadronütköztetőig. Persze nyilván olcsóbban, mint a szakember, aki célszerszámokat, meg mérőeszközöket, meg ilyesmit vásárol, meg drága tanfolyamokra jár.
Aztán persze előbb-utóbb a szakember asztalára is eljutnak a rommá berhelt szarok, hogy javíccsa már meg! Ugyan, dehogy nyúlt ehhez senki, nem merünk mi belenyúlni az ilyen finom gépezetbe.
Ha meg mégis szerszám-gép vásárlásra adja a fejét, akkor spúr a végtelenségig, megveszi a legszarabb biszbaszt, ami messze földön kapható, és téged basztat, hogy tanítsd meg vele dolgozni.
Tökös Veréb 2010.03.12. 14:54:47
El Topo (Sgt. Elias) 2010.03.12. 15:05:27
Hát persze, a világegyetem akkora, hogy majdnem minden előfordulhat benne. Én viszont éppen azzal a jelenséggel találkozom naponta akár többször is, amit leírtam.
Tudod hányszor hallottam már vidéken, hogy "ilyenfajta gépet nem veszek, mert javíthatatlan!"
Nem, te barom! Csak a mekkelek sógorod nem tudja javítani, mert kell hozzá egy kiforrasztó állomás, ami fél millába kerül.
noirp 2010.03.12. 15:57:33
Tudtam, hogy az éremnek ez az oldala is megvan :)
El Topo (Sgt. Elias) 2010.03.12. 16:12:42
Mindennek két oldala van. Legalább.:)
_Persze értem én azt, hogy a pesti bölcsésznek, akikből három kell egy villyankörte kicsréléséhez lokálhírónak tűnik a jászkarafaszai ezermester._
Styxx 2010.03.12. 16:30:15
Topo a lentieket bóknak szánom, ha nem jön át, akkor mellément.
Szerintem kellene egy műszaki-ezermókus megasztárt szervezni és téged berakni a zsüribe, ahol tolhatnád ezt a fáin dumát.
2010.03.12. 16:58:22
Hal Stanton 2010.03.12. 17:55:32
zanzibári lány 2010.03.12. 18:19:08
De a halomba gyűrt koszos rongyok nálunk is megvannak. Férjem gyűjt minden kidobásra szánt ruhát, mondván, hogy kell a biciklijei lemosásához. Még kb. 20 éves rugdalózó is félre volt téve, míg ki nem dobtam, mert kicsit morbidnak találtam.
Ja, és a bicikliknek nevet is ad. Az egyiknek női, a másiknak férfi neve van.
El Topo (Sgt. Elias) 2010.03.12. 19:13:46
Bevállaltam látatlanba', érted hogy mondom. Szeladj neki a storyboardnak, de izibe!
medvedr 2010.03.12. 19:33:42
manson karcsi · goo.gl/FVvVX 2010.03.12. 21:16:56
pedig vidéki vagyok, és nem is bölcsész.
Detlef · http://www.gazdapiac.com 2010.03.12. 22:35:18
bekbórd! 2010.03.13. 09:27:27
"A rendre a hülyének van szüksége, a zseni a káoszban is kiismeri magát."
Maxim_Isayev 2010.03.13. 11:14:49
De voltam már olyan autószerelőnél is (szerencsére nem a kocsimat vittem csak érdeklődtünk) ahol a műhely tele volt minden ősfossal, szétborított motorral-váltóval, a faszi meg kint a műhely előtt a porban szerelt.
Maxim_Isayev 2010.03.13. 11:16:58
Az megvan, hogy "Az a jó iparos, aki mindig italos és sohasem részeg"?
raoul_duke 2010.03.13. 13:43:18
balra 2010.03.16. 12:32:35
blacklord 2010.07.27. 14:18:34
Donna Anna · http://operahumor.blog.hu/ 2010.08.11. 16:19:53
nandras01 2010.09.22. 00:27:42
sajnálkozva tette félre - európa és a szakműhely úgy sokezer kiométerre, a puskaroncs csak holt súly - ittmarad.
az egyik teherhordó néger kézzel - lábbal magyarázza, hogy a közeli faluban van egy kovács, majd az megjavítja.
széchényi picit elgondokodik, majd üsse kő, ennek már úgyis mindegy, legyen jó napja a kovácsnak - átadja a fegyver maradékát, meg az aprót négernek, hogy akkor vigyel a kovácshoz.
eltelik néhány nap, a fegyverről már e is feedkeztek, amikor megjelenik a kovács - kortalan, ruháta és súlytalan vénség, a puskával és átadja a gazdájának.
széchenyi egyre elkerekedettebb szemmel vizsgálja a fegyvert, nem hiszi el, amit lát.
egyszerűen nem ehet felismerni, hogy hol végződik a régi és hol kezdődik az új rész.
még a fegyvergyártó márkanevét, a fegyver típunevét is hibáta betűkkel véste fe a megfelelő helyre.
az eső övésné azért para volt, mert hiába precíz a munka, de egy fegyver azért mégis csak különegesen kezet anyagból van...
a fegyver nemcsak tökéletesen működik, de még az addig meglevő lőképhiba is eltűnt - még sok évig hasznnálta, a hibátlanul működő puskát.
az öreg néger is csak egy vidéki műhelyes volt...
neronoisezoho 2011.06.15. 13:00:20